Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-11-08 / 45. szám

GtNglMffl ff

A népfőiskolái ügy fejlődése

Akik bíztak a népfőiskola jövőjében, igen örvendhetnek, akik pedig szokás szerint hitetlenkedtek vele kapcsolatban, — igen csodálkozhatnak végigolvasván azt a kis könyvet, amit legutóbb adott ki a KIÉ. Kovács Bálint összeállításában „Magyarországi keresztyén népfőiskolák” címen. 187 oldalon gazdag beszámolót tartalmaz ez a könyv arról, hogyan működik, s hova fejlődött eddig a magyar népfőiskolái mozgalom. Mády Zoltán bevezető tanulmánya után a könyv gerincét 17 beszámoló adja, melyben megismerkedünk az összes jelenleg működő protestáns népfőiskola és népfőiskolái tanfolyam munkájával, majd Kovács Bálint beszámol a KIÉ téli táborairól, s egy rendkívül érdekes beszámoló zárja le a könyv mondanivalóját az országos Népfőiskolái Tanács megalakulásáról és működéséről.

Mi evangélikusok amúgyis öntudatosan tekinthetünk a m?gunk szerepére a népfőiskolái mozgalomban, hiszen a világ minden más népénél mélyebb gyökerű magyar népfőiskolái mozgalom Tessedik Sámuel szarvasi evangélikus lelkészig nvulik vissza a történelembe, a világ legsikeresebb népfőiskolái munkáját az északi evangélikus népek végezték, s a hazai első modern kezdeményezések is evangélikus talajon termettek. Szandán, vitéz Sréter Ferenc, majd Nagytarcsán, Szenczy Gábor áttörése nyomán. Nagytarcsán volt az első leánynép- főiskolai tanfolyam is, s rz országos Népfőiskolái Tanácsban az evangélikus kezdeményezők tapasztalataiból soka,t merítettek. 1940—41. telén már 16 protestáns népfőiskola, illetve népfő'skolai tanfolyam működött, (3 leánytanfolyam) s ezeken 508 legény, illetve leány vett részt. Kovács Bálint számol be arról, hogy a KIÉ télitáborain, (melyek nélkül népfőiskolái munkát el sem lehet képzelni, mivel ,,a KIÉ- munka adja a népfőiskolának az ifjakat, és a népfőiskola visszaadja őket a KIE-nek”) 1939—40-ben 800 helyről 3000 legény, 1940—41-ben ped'g 320 helyről 1200 legény vett részt. Ha csak ezeket az adatokat vetjük össze, megállapíthatjuk, hogy a parasztifjúsággal való egyházi foglalkozás már megtalálta a helyes utat abban az összeműködésbev, amely a KIÉ és a névfőiskolák között megvan, s hatalmas kezdeti sikerekkel örvendeztette meg máris azokat, akiknek egyházunk, de nem kevésbbé nemzetünk jövője drága.

Ma már a népfőiskola célja, módszere, tartalma kezdi megtalálni végleges megfogalmazását. Ma már komoly magyar tapasztalatok és meggondolások, a különleges magyar szükségletek gyakorlati megértése tisztázták a külföldi példák használhatóságának kérdését. Túl vagyunk a forrongás és próbálkozás kezdeti nehézségein, s a protestáns népfőiskolák, sőt a katolikus népfőiskolák munkásainak ezekkel egyetértő közös munkájában minden kérdés tanfolyamról-tanfolyamra tisztul.

Mindezt az tette lehetővé, hogy a különböző népfőiskolák vezetői dicséretes megértésben tudnak egymással érintkezni. A nagytarcsai evangélikus és a veszprémi református állandó jellegű népfőiskola vezetői kezdettől fogva összeműködnek, s az ő szervező munkájuk eredményeképen 1940-ben és 1941-ben már egv-egy országos ankétot tartottak, ezekre már be tudták vonni a katolikus népfőiskolái mozgalom vezetőit is a KALOT-on keresztül, sőt az állam is képviseltette magát ezeken, s ezzel jelét adta, hogy a mozgalmat, annak tökéletes szabadságban való meghagyása mellett elismeri és segíti. A második ilyen országos ankéten megalakult az Országos Népfőiskolái Tanács, melynek jelentősebb döntései közül ismertetjük a könvv alapján az alábbiakat:

Megállapították, hogy a népfőiskolái gondolat magyar földön háromféle alakban öltött testet: 1. Csak délutáni, vagy esti órákat felölelő tanfolyam együttlakás nélkül. 2. Internátussal egybekötött 1—2 hetes népfőiskolái tanfolyam. 3. Internátussal egybekötött többhónapos tanfolyam. Elhatározták, hogy a „népfőiskola kifejezést csak azokra alkalmazzák, amelyek legalább két és félhónapig internátusbán tartják együtt az ifjakat. A többiek csak „népfőiskolái tanfolyamok”. Tisztázták, hogy népfőiskolái tanfolyamot csak határozott hitvallásos alapon kívánatos szervezni. Elhatározták, hogv megalakítják n „népfőiskolák barátainak társaságát”. Ez lesz a lelki és anyagi háttere a

col A finn katona megszerette lelkészét és megbízik benne. A tábori lelkész testvére, barátja és bajtársa a katonának, aki minden helyzetben szolgálni és segíteni szeretné őt. Gyakran áll a tábori lelkész is utoljára katonái előtt és között. Ebben a háborúban is sok tábori lelkész esett el a dicsőség mezején és még többen vannak, akik megsebesültek.

*

Mikor néhány nappal ezelőtt egy tá- ! bori kórházban meglátogattam a sebesülteket, néhány elhunyt lelkészüket gyászolva, így szóltak: „Jóravaló pap volt, Isten igazi szolgája, aki úgy tudott hozzánk beszélni, hogy az szívünkben maradt. Valamennyien nagyon elszomorodtunk, mikor híre jött, hogy a tüzvonalban elesett, ahova az orvossal ment, hogy összegyűjtse a sebesülteket és testi-lelki segítséget nyújtson nekik' . *

Egy hivő anya frontra induló fiának egy bibliát adott és felhívta a figyelmét a 91. zsoltárra, melyet alá is húzott. A fiú a bibliát zubbonya belső zsebébe tette, az egyik csatában golyó érte, mely a bibliába fúródott, de megállt a 91. zsoltárban. így lett a zsoltár csodálatos módon a fiatal katona megmentője.

*

Néhány katonát, ellenséges gránát-tüz lepett meg. Amint a fedezék felé siettek, egy „angyalt" láttak, aki a fedezék előtt állott és elzárta útjukat. A katonák az angyal meglátásakor visszatántorodtak. A fedezéket ugyanabban a pillanatban telitalálta érte.

*

Az egyik katonának a szíve felett elhelyezett zsebórája volt a megmentője. Az órát, mely a gyilkos golyót felfogta, a konfirmációjára kapta.

*

Dávid és Góliát történetét a finn katonák szívesen hallgatják, mert mindegyik katona arra gondol, hogy most ő is egy ilyen hasonló küzdelemből veszi ki a részét, mikor a jelen istentelensége ellen harcol. Katonáink lelkesen éneklik a fronton is az otthon tanult egyházi énekeket, melyekből sok vigasztalást és erősítést nyernek. Az esti áhítatokon örömmel vesznek részt.

*

A női emancipáció itt nem hiúsági kérdés volt, mint talán sok államban. Itt égetően szükség volt és szükség van arra, hogy a nők éppen úpv dolgozzanak a szabad pályákon, orvosokként, tanárokként, mint hivatalokban, kereskedésekben, műhelyekben, gyárakban, sőt a mezőgazdaságban is, mint a férfiak. Most, amikor rövid időn belül a második háború ritkítja meg a férfiak sorait, kétszeresen szükség van rájuk.

*

Mannerheim tábornagy 1941 aug. 3l-én kiadott napiparancsában ez állott: „Katonák! A régi finn haza területén nincsen ellenség!" Hogy ez az egy mondat mennyi vért, mennyi elszántságot, mennyi hazaszeretetei, mennyi lemondást, mennyi nélkülözést foglal magában, azt nem kell különösebben magyarázni. (dyl.)

*U*- IJ ~| *V~ tp~l I • f“l ^ 1 I -*- Pl ^ •,*

A Hittudományi Kar Tanári Testületé és hallgatói okt. 31-én reformációi emlékünnepélyt tartottak, melynek megnyitóját Lie. dr Karner Károly dékán j mondotta, előadást pedig br Podma- I niczky Pál pródékán tartott.

5