Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-01 / 44. szám
mmmmr zépiskolai tanuló, szüleinek egyetlen gyermeke 16 éves korában halt meg. A rozsnyói evangélikus leányiskola volt növendékei a Protestáns Napok alkalmával október 30-án rendkívüli összejövetelt tartanak az Auguszt cukrászdában, Krisztina-tér 3. sz., d. u. 5—8-ig. Mindenkit szeretettel várnak. Búcsúztatás. A pusztamiskei templomban szép ünnepség keretében búcsúztatta a veszprémi egyházmegye elnöksége jákfai Gömbös Sándor levita- és igazgató-tanítót nyugalombavonulása alkalmával. Hering János tanügyi esperes méltatta tanítói és lelkészi munkáját, amelyért hálás felszólalásokban mondottak elismerést és köszönetét nemes Bélák Endre egyházmegyei felügyelő, Novák Rezső lelkész, majd a testvéregyházak és világi hatóságok képviselői, valamint a presbitérium és a volt tanítványok is. Jákfai Gömbös Sándor hálás szavakkal köszönte meg az üdvözléseket és mindazt a jóbarátságot, segítséget, amit 38 évi levitatanítói munkássága alatt tapasztalt. Ifjúsági Nap. A kapolcsi egyházközség okt. 19-én tartott ifjúsági napot, melynek gazdag műsorán belül Bonnyai Sándor orsz. KIE-titkár tartott előadást és igehirdetést. Az ENOSz. kézimunkakiállítást rendez okt. 31—nov. 2. napjain, kapcsolatban az Orsz. Protestáns Napokkal. A kiállítás a Deák-téri leánygimnázium tornatermében lesz. Házasságkötés. Foltin Brúnó borjádi h. lelkész és Lázár Erzsébet a győri templomban házasságot kötött. Biblikus képkiállítás nyílt meg és megtekinthető nov. 4-ig naponta, V., Akadémia-u. 8. sz. alatt. A kiállításon megtekinthetők felsőszudi Szudy Nándor festőművész, ref. lelkész biblikus tárgyú képei. Lelkész Urak! Presbiter Testvéreim! Nem mindegy az, hogy kivel csináltatjátok a hitünkhöz és vallásunkhoz méltó kegyszereket. Mint ősi magyar protestáns kegyszerkészítő, egyedül állok az országban és éppen, ezért a használati célnak megfelelő ízléses és művészi kivitelű Űrasztal térítőkét, úrvacsorái kertieket, kancsókat, keresztelő és kenyérosztótálakat szakszerűen készítek és tartok saját műhelyemben és üzletemben. Magam tervezem és készítem ezeket is, valamint ezüstből és bronzból nászajándékokat, ékszereket, ruhadíszeket, étkészleteket, jubileumi tárgyakat, stb. Aranyozok, ezüstözök. Törött ékszereket becserélek vagy megveszem. Hittestvéreimet becsületesen kiszolgálom. Szeretettel várlak benneteket. Hittestvéri nagyrabecsüléssel: Kiss Ferenc presbiter, ötvösmíves, tanár Budapest, IV., Harisbazár 3. Tel.: 384-447. — Mi? —■ ordítja fenyegető késvillogtatás közben. Megesküdtem, hogy ma még belemártom ezt valakibe. — IN a, azt nem gondolja komolyan. Hisz ma van karácsony este! Ilyenkor nem lehet vert ontani, emberéletet kioltani! Sőt ellenKező- leg! Ma életet nyerhet mindenki! Igaz, örök, új életet Krisztus által. . . No, adja szépen ide azt a gyilkot! — Azt nem! — lép hátrább ijedten, mintha nem is egy liliomgyenge női kéz nyúlna a kése után. — Éppen Magától nallottam, hogy az adott szót minden áron meg keli tartani. Már pedig én megesküdtem, hogy ezt a kést ki nem engedem a markomból, amíg vér nem csurrant a nyomán! — Megható, hogy ilyen komolyan veszi tanításaimat és adott szavát minden körülmények kozott meg akarja tartani. Ez igazán szép. De gondoljon arra is, hogy itt a szenteste! Mindenkitől kaptam már karácsonyi ajándékot. A pékmestertől fehér cipót, a többiektől szaloncukrot, sőt piros almát is. Mi lenne, ha lVlaga meg ideadná karácsonyi ajándékul ezt a kést? A fogoly elcsendesedett Maciid beszéde alatt. Már nem ordít, nem hadonász a villogó késsel, de Matiid javaslatát nem fogadja el. — Nem, azt nem lehet ... — húzódik mindig hátrább. — Tudom, nem teheti az adott szava hriatt... — megy hozzá Matiid mindig közelebb. — De ha én a kést elvenném Magátol, akkor már nem szegné meg a szavát! — Az igaz, de .. . — Na, mutassa az öklét, hadd próbálom! Björkiund önkéntelen is odanyújtja a suszterkést szorongató hatalmas jobbkezét. Matiid nekiáli és kezdi feszegetni a durva ujjakat, mint anogy a kisgyermekek szokták a felnőtteket. Ha egyet — persze a tulajdonosa jóvoltából — sikerült kifeszíteni, másikhoz kezd. De mire az is sikerült, addigra az előzőt már újra becsukta. — Hohó, így nem ér! — kiált rá Matiid gyermekes izgalommal. — Amelyiket kinyitottam, azt nem szabad újra becsukni! Akkor sohse leszek kész! Nem bánom, újra kezdem, de csak így. A fogoly arcán Könnyű mosoly fut át, mikor Matiid újabb heves támadásra indul becsukott ujjai eilen. Tiszta gyermekjáték. De régen játszotta ezt utoljára! De hát ma karácsonyeste van . .. Matiid még a nyelve hegyét is kidugja a nagy küzdelemben. — így. Egy, kettő, három. .. Mind megvan. Ügy, most ide a késsel! En vettem el, nem Maga adta ide A szótartason nem esett hiba. A fogoly kurtán felnevet. — Hát egy kis jóakarattal. . . De az ilyen „kis jóakaraton” mennyi minden fordul! Karácsony is a „jóakaratú embereké . . Matiid már ott ül Björkiund mellett a pnccsen és vidám hangulatban beszél erről a „karácsonyi jóakaratról”. Mikor búcsúzik, az előbbi vadállat helyett egy elérzékenyült kisgyermek szorongatja a kezét. Odakünn kezébe nyomja a suszterkést az egyik várakozó fegy- őrnek, aztán hízelgő gyermekhangon kezdi: — Ugye, nem tesz jelentést az egész késügyről? ígérje meg karácsony kedvéért! Björkiund különben is más ember lesz mostantól kezdve. Megígérte nekem. Már pedig az adott szavát megtartja. Most is csak azért nem akarta ideadni a kést, mert megfogadta magában, hogy ingyen ki nem adja a kezéből. így kénytelen voltam „elvenni tőle”. A fegyőr jóindulatúan mosolyog. Björkiund új emberré létele és szótartása iránt ugyan eléggé tamás még s egy kis sötétkamrát mindezek ellenére se sajnálna tóle, de hát szenteste van, mint Matiid kisasszony mondja . .. Meg nekik is jobb, hogy nem kell most ilyesmivel bajlódni. Matiid pedig megy tovább. Celláról cellára. Mindenütt ,,áldott karácsonyt” kíván s a jókívánságot mindenütt viszonozzák: — Matiid kisasszonynak is! Ma este még a legistentelenebb, legkonokabb is így búcsúzik tőle: — Isten fizesse meg a jóságát! (Folytatjuk) 8
