Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-01 / 44. szám
És ez a belső harc, a legnemesebben felfogott költőhivatás körül, ez az önmagát emésztő kötelességtudás, a prófétai sors kérlelhetetlen komolyan vétele rásúlvosodik a lelkére. Éberen figyeli a maga fel- morzsolódását ebben a váteszi öntépésben: „Mert tudnod kell, hogy miként viaskodtam. Hogy remegtek a gyönge idegek! . . . S mibe került, hogy hajókötelekké, Acelsodronyokká meredjenek A kényszerűség nagy pillanatára!... Hogy azután a hitevesztett lélek Mint csüggedt virág, roskadjon magába. Tudnod kell, Népem, hogy én itt hogy jártam: Szédülő fejjel és halálra váltan, Amíg Neked az üdvösség borát. ' És az örökéletet prédikáltam.” (Vallomás és elöljáró beszéd) Érzi, hogy ebben a sorsvállalásban mint komolyodik el a lírája, s mint súlyosodik föléje a Mondanivaló nehezéke. A dalost siratja magában. aki a Mondanivaló miatt elfelejtett énekelni. Az embert, akit elnyom az ,,Ezt mondja az Úr!”. Már írói pályája elején világosan tudja: ő eszköz volt. Istennek kiszolgáltatott harsona, s csak benne járt, de nem volt övé a fény. A költő eltűnt a műve mögött. Szolgált. ,,Óh barátaim, ha egy fénysugár Lelketekig hullt, át a lelkemen: Nem enyém az a fény, csak bennem jár. Istennek köszönjétek, — ne nekem!” (Azt mondják ...) ,.És akkor egyszerre belém nyilait: Költő vagyok, s még nem daloltam dalt! Sosem fakadt a lelkem könnyedén. Mint rügy a nyírfatündérek kezén. Csak puszta kézzel földet hasogattam. Csak szobrot véstem, sírkövet faragtam, S mikor munkámban elnehezedtem, Titkok kapuján, mint harkály kopogtam, — Azután ismét vonatként robogtam, örvények szája felett szédelegtem. Mindent csináltam, — csak nem énekeltem?’ (Pacsirta) A pacsirta meghalt Reménvik Sándorban, mert meg kellett születnie benne Erdély prófétájának. Nem lehetett az egyéni vágyak önfeledt dalosa. Nem mehetett elefántcsont-toronyba. Rá bízta az Isten, hogy az elszakított magyarság „fülébe súgja” a három döntő üzenetet. Reményik három verse így lett élete főműve. A főmű, mert rajtuk keresztül nemzet épült, kitartás erősödött, magyar élet született. Ezek a versek az új Magyarország új Talpra magvarjai. Az első még Végvári verse volt: „Eredj, ha tudsz”! Az első hang a menekültek után, s az indulni készülők elé: „Erdélvben maradni! És Erdélyt megtartani!” A másik verset a magyarság őrző Istene adta a szájába: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!” Ez a vers adta kezébe az erdélyi magyarságnak a megmaradás Evangéliumát. Az Eszközöket, amiket Isten adott a kezünkbe. És a harmadik vers a kisebbségi magyarság, az örök magyarság bátor életerejének sikoltása: „Ahogv lehet”! Ha Reményik Sándor csak ezt a három verset írta volna, akkor sem lehetne Erdély történelmét megírni nélküle. A mi egyházunk pedig úgy borul a sírjára, mint aki az evangélikus keresztyénség legmélyebb, legéletadóbb személyes felismeréseit, az Istennel megbékélt hívő ember legigazabb vallomásait adta a szánkba. Az evangélium gyermeke volt. aki igazán tudta, s örökéletű sorokba véste a hitünket. Reménvik Sándor valóban Istenben megboldogult magyar költő. Dezséry László. Reményik Sándor, a kiváló költő, a kolozsvári evangélikus egyházközség másodfelügyelője 51 éves korában hunyt el. Temetése okt 26-án ment végbe a kolozsvári evangélikus templomból, ahol az igehirdetést Turóczy Zoltán püspök, a sírnál pedig Járosi Andor esperes végezte. Az Országos Luther-Szövetség okt 25-én tisztikari értekezletet tartott, melyen fontos kérdéseket beszéltek meg. Vitézi eskütétel. Salfer Károly pestszentlőrinci lelkész vitézi esküt tett s ezzel kapcsolatban családi nevét So- koray-ra változtatta. gyermekeknek csikorgó hidegben, jókor reggel menni az iskolába? Ebédre, 12 órára úgy sem megy haza a gyermekek nagyrésze. Az elemi felsőbb osztálybeliek s a középiskolások csak 2 óra körül kerülnek haza. Tíz órait tehát vinniök kell magukkal. Ebédre nem várják őket haza. Miért mennek hát kora reggel iskolába? A félnapi tanítás melleit kezdődhet az iskolai tanítás 9—10 órakor s végződhet 2—3 órakor. Komoly indok nem hozható fel a mellett, hogy ne így legyen. A házirend nem lesz nagyobb mértékben megbolygatva, mintha 2 órakor megy haza a gyermek, mint ahogy tényleg ma megy. Nem minden úgy jó, amint van. Nem minden helyes, ami régi. Nem minden hagyomány válik be az új időkben. A jelszó ez legyen: nv'g kell tartani a múltból, ami jó; de mellőzni kell azt, ami elavult és jobbal pótolható! Felülről már megindult a változás. Kövessük a példát! Kovács Andor esperes. KÜLFÖLDI HÍREK Szófia polgármestere s a város vezetősége a város német evangélikus gyülekezetének templomépítés céljából felajánlotta a főváros legszebb terének egyik részét. Férfimunka címen új egyházi tevékenység indult meg Németország sok gyülekezetében. Az a jelszó, hogy ma a férfiúnak küzdeni kell. Az a férfi, aki ma nem a harctéren harcol, kötelességének kell érezze, hogy a legideálisabb közösségben, a gyülekezetben szolgáljon. Orosz katona-lelkészek is tevékenykednek már az orosz harctéren. Fulham püspök jelentése szerint visszaállították Oroszországban a katona lelkészi állást. Ezek a lelkészek — amennyiben vannak — ugyanazt a tevékenységet végzik, mint az első világháborúban. A lengyel ezredeknél állítólag még jobb a helyzet. Ott minden ezrednek van egy katona-lelkésze. Scherer evangélikus esperes, mint szlovákiai püspöki adminisztrátor a német egyházi ügyek vezetője. Az új püspöki adminisztrátor látogatást tett Heckel német birodalmi püspöknél. A találkozón kötötték meg a németországi és a szlovákiai német egyházak között a barátsági szerződést. Dr. Pop Fülöp horvátországi evangélikus püspök levelet írt Erkki Kaila finn püspöknek abból az alkalomból, hogy a finn egyház a canterbury püspökkel irodalmi vitát kezdett Ez a levél biztatja a finneket, hogy helyes útra léptek, s ezen maradjanak meg. Angliában a vasárnap megszentelésére a háború alatt is nagy gondot fordítanak. Csak a repülőgépgyárak képeznek kivételt. Professzor Koch, dán egyháztörténész „Valóság" címmel előadást tartott, melyre Skandinávia evangélikussága különösen felfigyelt. Előadásának végén ezeket mondotta: Dánia ma azt jelenti: harc. Azt a harcot kell megvívni, mely az életet jelenti. Számunkra az élet dá-
