Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-10-25 / 43. szám
wmum Kicsinyek bibliája 0 Jól bevált, építőtartalmú áhítatos-j sági könyvekben nagyon szegény az evangéliumi könyvpiac. Gyermekáhíta- tossági könyvekben különösen. Ezért szívből örülünk annak a csinos külsejű könyvnek, mely a Dunántúli Luther- Szövetség kiadásában most látott napvilágot. Célja, hogy az evangélikus gyermek mindennap Krisztussal járjon s a legdrágább tudományt szívja magába. Veöreös Imre szerkesztette és a 220 tanítási napon a legjobb tollú s gyermekekkel foglalkozó írógárdát szólaltatta meg. Annak a megfontolásával készült, hogy iskoláinkat evangélikussá csak az evangélium teheti. A régi Evangélikus Iskolai Naptárnak határozottan haladásról tanúskodó folytatása. Tervszerűen készült. A teljes munka négy kötet lesz. Jelen első kötet csupán újszövetségi történeteket dolgoz fel, a többi más bibliai részekre fog kiterjeszkedni. Kétféle kiadás készült a Kicsinyek Bibliájából. Az egy:k az evangélikus tanító számára iskolai reggeli áhítat tartásához, a másik evangélikus iskolai nevelésben nem részesülő gyermekek bibliaolvasásához szolgál vezérfonalul. Az elejétől végig gyermekek nyelvén megírt s az ő világképükhöz alkalmazkodó ájtatossági könyvnek azonban mégis az a legjobb része, mely utasítást ad a gyermekeknek arra. hogyan használják ezt a könyvet. Nagy missziót kellene betöltenie. Vajha a gyermekeken keresztül gazdagítaná családaink életét s honosítaná meg az ő munkájuk minél több helyen c. háziáhítatot. Félő azonban, hogy nem fog olyan elterjedtségnek örvendeni, amint az kívánatos lenne. Igaz. hogy nagy szolgálatot tehetne a szórványokban a családi áhítatok tartásánál, mert népünkhöz sokszor közelebb áll a gyermekeknex szóló írás, azonban csak akkor teljesíti misszióját, ha lelkészeink és tanítóink előkészítik az útját a szívekhez. A tanítói példány és a gyermekpéldány között különbség csupán az első ívnél (és a tartalomjegyzékben) van. Előbbi ára 2.20. utóbbié 2 pen°ő. Megrendelhető a Harangszónál, valamint a dunántúli püspöki hivataltól. Megrendelésnél fel kell tüntetni, hogy a rendelő melyiket kívánja a kettő közül. P. P. A MELE közgyűlésének múlt számunkban közölt meghívójába sajnálatos hiba csúszott. A közgyűlés nem november 9-én, hanem november 6-án ülésezik a múlt számunkban közölt sorrend szerint. A szegedi Egyetemi Luther-Szövetség október 10-én tartott közgyűlésén tanárelnökévé választotta dr. Bruckner Győző egyetemi tanárt, Lutherotthoni ü. v. igazgatóvá Mészáros Győző dr.-t, szövetségi elnökké Bachát Lászlót, alelnökké Vajda Saroltát, főtitkárrá Meskó Sándort, főpénztárossá Urbancsok Jánost, ellenőrré Plavetz Tibort és háznaggyá Kürtössy Lászlót. Halálozás. Dr. Szentiványi Gézáné sz. Lukácsi Hutiray Lujza gödöllői kir. közjegyző, egyházfelügyelő neje, rövid szenvedés után Budapesten elhunyt. 6 A jövő még csak eljövendő és egyelőre csak azt látjuk belőle, hogy másnak kell lennie, ha nem akar olyan hibába esni, mint múltunk. Legtöbben a sültgalambot várják, de megelégszenek majd azzal, amit helyette kapnak, mert azt sem tudják, hogy milyen is az a sültgalamb, amit várnak. Vannak elvek, amiket hangoztatnak, de ezek még nagyon felette vannak az életnek, úgyhogy nagy az űr, a szakadék, elv és élet között. És azért, legfőképpen azért hiányzanak a szellem harcát vállalók, mert nem tudják még, hogy miért is fognak harcolni. Ne értsük félre: elfogadott és nagynak tartott eszmék, biztos úton haladó fejlődés az, ami a tömeget vonzza s a seregnek cél kell. Bizonytalanriak látszó célt csak az követ, aki hinni is tud benne. De mindaddig egyedül jár, amíg nem győzött vagy ő, vagy az eszme. Csak amikor meglátszik az erő, akkor tud vonzani gyöngéket is. Nem jellemtelenség ez csak a gyengébbek örök tulajdonsága. Nem szeretnek kísérletezni, félnek a vereségtől. Most pedig, amíg a régi romlandóban van, tűnik a liberalizmus, (vagy legalább is túl sokat beszélnek már ellene) — de még nincs itt az új, hogyan lépjenek elő ezek? A harcot az erősekre és a jószerencsére hagyják. Arra várnak, hogy dőljön el a harc, és lássák meg: érdemes-e már elindulni és követni azt, aki megharcolta a harcot? Nekünk azonban, akik egyrészt már döntöttünk, másrészt pedig jobban benne vagyunk a dolgokban, annyi előnyük mindenesetre van, hogy legalább látjuk az okokat, amik ezt a válságot létrehozták és tudunk bízni a kibontakozásban is. Erre, hogy legalább a helyzetet lássuk, szolgáltak azok a tanulmányok, amelyek során lapunk írói felmérték társadalmunk és az egyes társadalmi osztályok, kérdések nehézségeit és feszültségeit. Most, legalább ezen a két fent említett téren, a lelkész és tanár (nevelő) terén szeretnők a továbbiakban egy kissé az eredőket tisztázni és a helvzetet, követelményeket megrajzolni, hogy legalább meglássák a fejlődés iránya és többekben legyen remény arra, hogy a nehézségek majd megoldódnak és jól oldódnak meg. Ez nem jelenti azt, hogy a vészharangot korán húzták volna meg, vagy hogy nem olyan nagy még a veszély. Csak azt jelenti, hogy rmnden veszélyből van menekülés akkor, ha sz idejében meghúzott vészharang mentésre indít. Kemény Péter. Foglyok angyala (Folytatás.) (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) Suomi földjén is kigyúlladtak a karácsonyi fények. Minden kis kunyhó ragyogva szórja örömét a fekete éjszakába. Csak egy épület sötét, ott semmit sem tudnak arról, hova érkezett az esztendő vonatja. Gyermekcipőben jár a karácsony, úgy látszik, nem éri fel Kakola magas kilincseit, nem bírja megnyitni a nehéz vasalástól zordon kapukat . . . Odabent csak a ,,nagy vas”, „kis vas” láncai csörögnek, csak a fogak csikordulnak, csak a kín és fájdalom hördül, csak az átok, szitok zuhog továbbra is . . . A pékműhely táján ugyan akad némi ünnepi mozgolódás. Fehér kenyér kel a dagasztóteknőkben, ami olyan ritka vendég idebe, mint a fehér holló odaki. Ma este tehát fehér kenyeret kap minden rab. Egy kis emlékeztető a külső világ ma esti örömére. De ezzel aztán vége is minden fehérségnek. Nincs fehér kendővel terített ünnepi' asztal, nem ragyognak fehér gyertyák a karácsonyfa sötétzöldjén, nem forgolódik körülöttük az örvendező háznép fehér réklije, fehér inge, ragyogó fehérre mosdott ünnepi arca. Fekete, pokolfekete marad köröskörül rmnden . . . Az egyik folyosó végiben fegyőrök diskurálnak. Nem ünnepről, nem karácsonyfákról, fekete cellák sötét titkairól. A 127-esben nem soká viszi már Nordstedt. Estére körülbelül kész. Ez kapja még a legjobb karácsonyi ajándékot. Mi más öröme lehetne még szegénynek? Genyes, bűzös sebeihez senki se mer közeledni. Még a rabkórházba se vitték át, nehogy megfertőzze a szállítókat. Már
