Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-01-04 / 1. szám

MjKMusaer

4. p. Tárgyaltatok Zongor Béla esperes beadványa, mely szerint ellentét áll fenn az E. A. az E. T. által fenntartott 44. §-ának f) pontja és az E. T. VII. t.-c.-ének 10. §-a között, amennyiben ez utóbbi mindazon határozatok jóváhagyását, amelyeket az előbbi az egyház- megyei közgyűlés elé utal, 'az egyház- megyei presbitériumnak tartja fenn. Miután a törvényhozó intenciója az eljárás megrövidítése volt, és az új törvény intézkedése mindig derogál a régebbinek,

az egyetemes presbitérium kimondja, hogy az E. A. 44. §-ának f) pontjában felsorolt összes esetekben a jóváhagyásra nem az egyházmegyei közgyűlés, hanem az egyházmegyei presbitérium illetékes, vagyis a jóváhagyás az utóbbinak a hatáskörébe tartozik.

A kivonat hiteléül: Kúthy Dezső s. k. egyetemes főtitkár.

Magyar imatárgyak

az egyetemes imahét (1941. január 5—12 ) minden napjára

Adjunk hálál, hogy

Isten az elmúlt év folyamán Kelet- Magyarország és Erdély egy részét is visszaadta a csonka országnak;

mindeddig békességben megőrizte hazánkat;

bölcs vezetőket állított az ország élére;

üdvös reformok következtében szociális helyzetünk javult;

Isten a lelki ébredésnek sok jelét adja országunkban.

Valljuk meg bűneinket, hogy jobban gyűlöljük sokszor egymást, mint ahogy hazánkat szeretjük;

a mai idők komolysága nem késztet bennünket arra, hogy kellőképpen magunkba szálljunk;

magánéletünkben nem gyűlöljük eléggé a bűnt és ezért közéletünkben sem tudunk vele szemben komoly és kitartó harcot vívni;

a magyar hívők imádkozása hiányos és lagymatag, bizonyságtétele gyáva és erőtelen;

a szeretet Isten és emberek iránt egyaránt meghidegedett.

Kérjük Istent, hogy

a hívókét vétkeik és mulasztásaik tudatára ébressze fel;

a hívők felébresztése által az. evangélium magvát szórja gazdagon - a névleges keresztyének közé;

tisztítsa meg a közéletet, a tisztességes célú, önzetlen embereket tömörítse és erősítse meg a harcra;

oltsa ki‘ a felekezeti gyűlölködés lángját és a hívő keresztyéneket egyesítse egymás megértésében és megbecsülésében;

óvja meg a magyar hazát minden veszedelemtől s állítsa vissza régi határainkat.

Halálozás. Blatniczky Palika, Blat- niczky Jenő cinkotai lelkésznek és nejének 7 hónapos fiacskája december hó 21-én elhunyt. Temetése karácsony másodnapján volt.

4

magyar kultúremberelc között olyanok, akik a negyedik elemisták kul- túrfokán túl ne látnának, úgy, hogy I. Lipót, Mária Terézia és II. Lipót magyar szóban való megdicsőitésében is meglátják azt az átértékelő álláspontot, amelynek magyarul saját érdekem a neve.

Két részlet állítására azonban mégis ki kell térnünk. Az egyik Hunyadi Mátyással kapcsolatos. Azt írja: „Mátyás nemzeti királyságának napjainkban talán legidőszerűbb tanulsága, hogy az utóbbi évtizedekben szabadkirályválasztó név alatt jelentkező szűklátókörű kis- magyar szemlélettel szemben a széleskörű dunavölgyi birodalmi gondolatot valósította meg”. Eelecsendül az ember füle ebbe a mondatba. A szabadkirálvválasztók tehát szűklátókörű kismagyarok. Velük szembeállítja az író a széleslátókörű dunamedencei birodalmi koncepciót. Ha valakit, hát Mátyást tényleg ,,a szűklátókörű kismagyarok”, a sza- szábadkirályválasztók választották királlyá. Mátyás mégis a dunamedencei magyar birodalmat valósította meg. Ezek szerint vagy nem szűk- látkörűek a szabadkirályválasztó magyarok, vagy Mátyás nem alkotott dunamedencei magyar birodalmat, hanem az egész csak a történelem- tudomány tévedése. Mivel azonban egyik sem áll, magyarázat az, hogy a cikk írója óhajtja a dunamedencei magyar birodalmat, de ezt nem a szabad magyarok, hanem a Habsburg-ház restaurálásával szeretné megvalósítani. Tiszteletreméltó angol, vagy amerikai, csak éppen nem magyar álláspont.

A másik helyen annak örvend a cikk, hogy „Hadik és Nádasdy huszárai Mária Terézia uralkodása alatt Európa leghatalmasabb országaiban fennen lobogtatták a diadalmas magyar zászlót”. Hát lehet ennek örülni? Nem sírni kellene-e inkább azon, hogy idegenben folyt a magyar vér, idegen érdekekért? Hogy mindig másokért és mindig idegenekért véreztünk el annyira, hogy a végén saját határainkon sem maradt elég fegyveres kéz!

így élni, helyesebben így visszaélni nem lehet és nem szabad a magyar történelemmel. Mert ha „Múltúnkban a jövőnk”, akkor a cikkből levonhatjuk azt a tanulságot, hogy szolgáljunk csak ki idegen érdekeket.

Mivel ebbe egy magyar se akar belemenni, mi megpróbálunk a cikkből tényleg magyar tanítást levonni. Ilyenformán: ha túléltük a Lipótokat és a Mária Teréziákat, túl fogjuk élni történelmünk minden nehéz válságát. így tényleg múltúnkban van a jövőnk.

A Magyar Nemzet pedig, amely a szabad és független magyarság napilapjának állítja önmagát, kétszer is meggondolhatná, mielőtt ilyen cikkeket közöl. Mert a magyarság tényleg keres egy független napilapot, amely igényeit világosan megszólaltatja. De olyan lapból, amelynek sejtett célja a „cseberből-vederbe”, nem kér.

Mórocz Sándor.

A szatmárnémeti egyház élete

A most visszatért evangélikus egyházközségek között szervezett egyházközségi élet szempontjából talán a legfiatalabb a szatmárnémeti egyházközség. Mindössze 32 évre tekint vissza. De ennek a 32 évnek mégis messzenyúló előzményei vannak. Az 1560-as években Szatmár megyében csak 3 róm. katolikus plébánia volt, egyébként a megye a maga egészében az ágostai hitvallást követte. Az 1555-ben tartott második erdődi zsinaton a résztvevők az ágostai hitvallást fogadták el, az 1567.-i debreceni zsinaton azonban a Helvét hitvallást, aminek következtében megkezdődött a két protestáns egyház szétválása, úgyhogy ebben a megyében ekkor egyedül a nagybányai gyülekezet tartott ki a lutheri tanok mellett. A következő századokban nem lehetett szó az evangélikusok gyülekezeti szervezkedéséről. Itt-ott elszórtan éltek csupán. Szatmár városának növekedésével azonban mind. több beköltöz- ködés történt és 1895-től kezdve több ízben nekifogtak az önállósítás munkájának, habár a református gyülekezet testvériesen gondozta őket.

1908 február 23-án tartották az első közgyűlést, amelyen szép adómegajánlások történtek és önkéntes vállalkozások az evangélikus hívek, és evangélikus iskolásgyermekek felkeresésére és összehozására. Két hét múlva már újabb közgyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy megkezdik az . egyik állami iskola tantermében az evangélikus isten-