Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-10-18 / 42. szám
wmum és Pagács György segédlelkészek. Az összes lelkészek száma tehát 17. Sirka Sámuel esperes az elmúlt évről szóló jelentésében hálával emlékszik meg arról, hogy a jó Isten őrködött a bácskai egyházmegye gyülekezetei és evangélikus népe felett, amikor a katonai készülődés, majd a dúló háború pusztulással fenyegetett. Isten hozta fel a virradat napját, a történelmi igazság beteljesedésének idejét, amikor az anyaország, ha véráldozatok árán is, visszacsatolta Szent István koronájához a Délvidéket. A gyülekezetek örömmel fogadták a bányakerületi püspök üdvözlő levelét és egymásután fejezték ki az egymásratalálás felett érzett örömüket. Az egyházmegye munkája nyugodt anyagi körülmények között folyt. Az egyházfenntartás kötelezettségeinek mindenütt eleget tettek, kellő gondot fordítottak az egyházi épületek jókarban tartására. Az egyházi közigazgatást zökkenő nélkül folytatták. Az esperes több egyházközségben végzett hivatalos kiszállást és a folyó közigazgatási ügyekben intézkedett. A lelkigondozást a lelkészi kar lelkiismeretesen végezte. Isten Igéjét nemcsak a templomokban hirdette, hanem minden alkalmat felhasznált az evangélium közlésére. A vallástanítást az elemi iskolákban leginkább a tanítók, a felsőbb iskolákban a lelkészek és vallástanító-lelkészek látták el. Starke Sámuel püspök és Sirka Sámuel esperes folyó év májusában felkerestek Budapesten. A megértés szándékával és a testvér szívével jöttek hozzám: ugyanilyen megértéssel és testvéri szívvel fogadtam őket. Tárgyalásunk általánosságban tisztázta a visszatérés minden kérdését. Azóta az egyházmegyével és esperesével a szabályszerű hivatalos érintkezést fenntartjuk s közigazgatásilag az esperesség teljesen belekapcsolódott a kerületbe. És most legyen szabad ünnepélyes formában egy javaslatot terjesztenem a tisztelt kerületi közgyűlés elé. Örömmel teszem meg ezt a javaslatot, mert tudom, hogy nemcsak az én szívem szerint való, de az egész közgyűlés és azon át az egész egyházkerület őszinte érzésével találkozik. Javaslom, hogy a bányai egyházkerület közgyűlése Főtisz- lelendő és Méltóságos Starke Sámuel volt jugoszláviai püspök úrnak tisztelete, nagyrabecsülése és őszinte szeretete bizonyságául ismerje el és tartsa tiszteletben püspöki címét s mondja ki, hogy őt mindig és mindenki előtt a püspököt megillető megkülönböztetett elbánásban fogja részesíteni. Rendelje el a kerületi közgyűlés, hogy erről az örömmel hozott határozatáról kellő formában értesíttessék a magyarhoni evangélikus egyházegyetem, a három kerület, a testvér református és unitárius egyház, nemkülönben a magvar királyi kormány. Állapítsa meg a kerületi közgyűlés, hogy ezzel a határozatával nemcsak a Püspök Űr Öméltósága személyét, hanem a visszatért terület szlovák evangélikusságának egészét meg akarja tisztelni, testvéri közösségébe akarja visszafogadni és végső eredményben Isten országának építését, evangélikus voltunknak emberi nyelveken felülálló egyetemességét s a magyar evangélikusság négyszázados hagyományait és tökéletes egységét akarja szolgálni. A szlovák egyházmegyén kívül visszatért kerületünkbe három magyar és részben német hívekből álló egyházközség is: Szabadka, Óbecse és Zombor. Ezek a német esperességbe tartoztak. Szabadka és óbecse már közgyűlési határozattal kimondta csatlakozását, Zombor határozata eddig még nem érkezett hozzám. Visszatér az Újvidék városában élő s ezidő szerint körülbelül 500 lelket számláló magyar evangélikusság is, mert természetesnek tartja, hogy csak az ősi keretek között között helyezkedhetik el. Ez egyházközségek államsegélye, nyugdíjintézeti ügye és közigazgatási kérdései tekintetében a helyzet ugyanaz, mint amit a bácsi egyházmegyével kapcsolatban ismertettem. MEGHÍVÓ. A Magyarországi Evangélikus Lelkészek Egyesülete 1941. évi november hó 9 ■ napján. Budapesten tartandó közgyűlésére a MELE tagjait testvéri szeretettel meghívom. Az Ür áldása legyen tanácskozásainkon. Budapest, 1941 október 12. D D Raffay Sándor s. k. elnök. Tárgysorozat: Reggel 8 órakor a Deák-téri templomban a MELE és az EPOSz tagjainak közös Ürvacsoravétele. Utána a Deák-téri leánygimnázium dísztermében zárt értekezlet. 10 órakor nyilvános közgyűlés. 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári jelentés az elmúlt munkaévről. 3. A jövő évi munkaprogramm. 4 Pénztári jelentés: Számadás, költségevtés.5. Egyházmegyei és egyházkerületi lelkészegyesületek indítványai. nőm munkatársaimnak, hogy fáradozásaimban megsegítettek. Isten kegyelmes áldását és munkatársaim segítségét kérem továbbra is." D. báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő igen meleg hangú üdvözlőlevelét olvasták fel ezután. D. D. Raffay Sándor püspök előterjesztette évi jelentését, a két óra hosszáig tartó jelentés felolvasását a közgyűlés nagy figyelemmel kísérte. Az evangélium egyházának mai helyzetéből indult ki s a nagy világégésben való megállás próbatételeire mutatott. Ezután az állammal való viszony, a felekezetközi helyzet, majd a lelkészi pálya elnéptelenedésének kérdéseivel foglalkozott. Külön-külön jellemezte az egyházkerület nyolcadik esperességének, a bácsi egyházmegyének visszatéréséről szóló jelentést, melyet lapunkban egész terjedelmében közlünk. A szórványkérdés, a belmissziói munka, az értelmiség gondozásának ismertetése után a közigazgatási jelentés következett, majd igen meleg hangon búcsúztatta el Szeberé- nyi Zsigmond esperest és az egyház- kerület többi halottját. Az egyházkerület jegyzőjévé Wolf Lajos, népiskolai tanfelügyelővé Zeman Mihály és a számvevőszék elnökévé Mohr Henrik lelkészeket választották meg. Az iskolai jelentések tárgyalása után fellebbezések és egvéb ügvek következtek, melyek közül kiemeljük Rá- kosszentmihálv önállósítását és a kerületi lelkészi állás megszűnését. A közgyűlés legélénkebb vitáját a bácskai német egyházak ügye keltette, melynek kapcsán dr. Vladár Gábor egyházmegyei felügyelő kifejtette, hogy a magyarországi evangélikus egyházban egy evangélikus sem állhat kívül az egyház szervezetén. Hozzászóltak Sóstarecz Ferenc szabadkai lelkész, vitéz Bácsváry Péter és Kemény Gábor. A közgyűlés még meghallgatott különböző jelentéseket. XII. Pius és Roosevelt Világpolitikai erők talán igazolhatják azt a várakozó eredményt, melyet G. L. cikke állít a magyar evangélikus közvélemény elé. Talán a krisztianizmus világhelyzete is mellette szól. Bizonyos az is, hogy a történések hömpölygő áramlata kísérteties közelségbe idézi a rémképet: a katolicizmus és a protestantizmus bomlását. Azonban szó nélkül semmiképen sem hagyható az a merészen előlegezett bizalom, amely a cikk címében jelölt két férfiúnak szól. Esetleg szóbajöhetnének, hogy ha a krisztianizmus politikai erők merő játékszere lenne. Ha kifinomult diplomáciai cselszövések és rejtett sakkfigurák agyafúrt csoportosítása intézné felemelkedését, vagy bukását. Hogy ez nem így van, azt épen a történeti egyházak ténye bizonyítja. Söté- tebb konstelláció, bonyolultabb közállapotok, szervezettebb üldözés későbben sem találkozott úgy össze, mint a krisztianizmus első három századában. S ebből az időből nem a diplomaták és szerencsejátékos hazardőrök nevei maradtak meg, hanem a vértanú Ignáciu- sok és Polycarpusok nevei. Gyanakodó szűkkeblűség nélkül is nehezen képzelhető el az érdekszövetkezés áldásos eredmnéye. Megegyezés 3
