Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-09-20 / 38. szám
Ha bizonyosabbak akarunk lenni hazánk jövőjéről, akkor dolgoznunk kell érte. Példát kell adnunk hazaszeretetből, önfeláldozásból, munkaszeretetből, nem pedig könnyelműségből és léhaságból. Büntetésre méltó az, aki meggondolatlanságból rossz példát ad. Aki, mint azt egy pestkörnyéki község egyik papi emberéről tudom, az általa olvasott tízfilléres ponyvaregényeket vásári áron (hármat tízért) adja el az olvasni vágyó ifjúságnak. Ma arra van szükségünk mindenek előtt, hogy jó példával járjanak elől mindazok, akik erre hivatottak. A középosztálybeliek mind. Nem akarom felsorolni azokat az eseteket, amiket napilapjaink is állandóan hoznak, mindenki ismeri őket, — csak azt akarom mondani, hogy amíg a középosztály ilyen lelki- ismeretlenségben él, a legnagyobb bizonytalansággal nézem a jövőt és nem tudok választ adni olyat, amilyet szeretnék a nagy kérdésre: mi lesz velünk? És szeretném tudni, hogy hányán vannak, akik legalább felvetették maguk előtt ezt a kérdést és hozzáfűzték az önvizsgálat Kérdését: mit hibáztam, mit mulasztottam ebben eddig én?” Kemény Péter. Foglyok angyala ,Folytatás.) (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) Aztán tovább visz az útja . . . mindig tovább. Sötét erdőkön . . . vad pusztaságokon keresztül. Ahogy egyik nap kibukkannak egy erdőből, kis rétecske terül eléjük. Törötthátú öreg kaszával hajladozik fölötte. — Itt kell lennie! — szól hátra a kocsis. A nap ragyogó arannyal szórja be a tájat, minden olyan mámo- rítóan vidám, élőn üde ezen a reggelen. Matild szeme mégsem az eléje táruló szépségekben gyönyörködik, hanem egy homályos cellában jár, ahol állát tenyerébe támasztva, komorsötéten üldögél egy ifjú. Hátamögött kettő, előtte nyolc esztendős börtön gyilkosságért. . . Két évvel ezelőtt ő is itt lakott ebben a kis házban az erdőszélen. Jámbor keresztyén szülők nevelték fegyelemben és Ifcten félelmében. Idősebb bátyjának már felesége is volt, együtt laktak mindnyájan. Azon a két esztendő előtti nyáron különösen perzselő volt a napsugár ilyenkor, szénakaszálás idején. A fiatalabb testvér furcsa fájdalmat érzett egyik nap a fejében. Mintha késsel szúrkálnák az agyát. Borzasztóan érezte magát, de a többiek kinevették, mert egyébként külső nyoma nem volt rajta semmiféle‘betegségnek. Orvos persze nem volt a közelben, de nem is gondoltak rá, hogy ilyesmiért kihozassák a legsürgősebb dologidőben. Másnap hajnalban újra indultak ki a mezőre. A fiatalabb testvér olyan nyomorultul érezte magát, hogy képtelen volt elindulni. Rakta fejére a vizesruhát és otthon akart maradni. Apja és bátyja nem szólt rá semmit. Magukban mérlegelték, mennyivel kell többet dolgozniok, hogy mégis elkészüljenek. A cserfes sógornő azonban táporölt a fiúra: — Gyönyörű mákvirág vagy! Mer’ egy kicsit fáj a fejed, elterpeszkedsz itthon, mi meg szakadjunk meg a munkában! És kizavarta a fiút a mezőre. A munkája persze ott künt se ért sokat, hisz úgy érezte, mintha főne az agya s forró víz égetné állandóan a belsejét. A sógornője hangja azonban ott csattogott körülötte egész nap. Hajtotta, egyre hajtotta. Végül már úgy érezte, hogy nem is belülről jön a fájdalom, hanem sógornője szidalmai szúrkálják az agyát éles, hegyes tőrökkel. Minden összezavarodott, Elhomályosodott körülötte, csak egyetlen gondolat lett világos és tiszta: ennek a szúr- káló szóözönnek vége kell. hogy szakadjon . . . S éjszaka agyoncsapta sógornőjét a nagyfejszével. De mikor fülébe hasított a sikoltás s rányitotta szemét a szétroncsolt fejre, egyszerre belédöbbent a rémület tudata: valami borzasztót cselekedett! S úgy, halálos betegen, még az éjjel elvánszorgott a csendőrségre. A kis falu áristomában hol eszméletlenül feküdt, hol meg kétségbeesetten sikoltozott bűne miatt s összetett kézzel könyörgött a lelkésznek, imádkozzon érte az egész gyülekezet. lésre. Formája és dallamvonala alig tér el egy-két hanggal a ma használatostól. A dallamok harmonizálásánál gondosan ügyelt a stílus tisztaságára, felhasználta a kortársak Walter Johann, Schütz H., Vulpius M., Prätorius M., Hassler, Erythráus, Luther, Bach J. S. feldolgozásait és közléseit. Mindvégig ügyelt az egyházi hangsorok tisztaságára, fölösleges „modernizálástól" (a dallamok módosítójelekkel való megváltoztatásától) tartózkodik, megtartja a dallamok archaisztikus jellegét (a hiányzó tere a quint-állásban való kezdésnél, stb.). A kíséret szigorúan „orgonaletét", az első gyűjtemény, mely nem énekkarszerű., feldolgozást ad közre. Luther énekeinek teljes megismerése minden lelkésznek, kántornak és evangélikus hívőnek nyereséget jelent, gyülekezeti éneklésünket elindítja a megújhodás útjára. A reformáció örökségének teljes ismerete pedig kitermeli a magyar müvészlélek sajátosságait. Nemcsak a templomokban, de az otthoni ájtatosságoknak szolgál énekekkel. A gyűjtemény Zalánfy Aladár, Zene- művészeti Főiskolai tanár, Deák-téri fő- orgonásunk saját kiadásában jelent meg. Kapható a szerzőnél, a Luther Társaság könyvesboltjában (IX., Ullői-út 24.) és Rózsavölgyi és Társa zeneműkereskedésében (IV., Szervita-tér 5.). Ára 4.— P. Peskó Zoltán. KÜLFÖLDI HÍREK Stanislauban Zöckler evangélikus lelkész által alapított szeretetintézményt, melyben ezer elhagyott gyermeket nevellek s amelyben hajlékot találtak az elaggott öregek és a gyógyíthatatlan betegek, a GPU foglalta le a maga számára. A bevonuló németek nem ismertek rá az intézményre, mert rövid idő alatt annyira tönkre tette az új tulajdonos. A svájci lövészek főparancsnoka rendeletet adott ki, mely megtiltja azt, hogy a lövészek vasárnap, az istentiszteletek alatt lőgyakorlatokat tartsanak. Az angol király a harmadik háborús év kezdetén Anglia minden templomában nemzeti imanap tartását rendelte el. A német külügyi hivatal közli, hogy a lettországi evangélikus érseket, Griin- berget a bevonuló német csapatok megmentették. (A lett püspök jellegzetes alakja az egyházi gyűléseken közfeltűnést keltett.) Ncuendettelsauban három ukrán lelkészt avattak, akik a felszabadítandó területeken végeznek majd szolgálatot. A német külügyi hivatal vezetője, dr. Heckel püspök azt állítja, hogy a bácskai német evangélikus gyülekezetek ügyeinek rendezéséi végérvényesen elhatározták s azt hiszi, hogy a népi alapon való rendezés hasznára lesz a magyarországi evangélikus egyháznak. Dr. Kaila Viipuri volt finn püspöke, hosszabb táviratot küldött a német külügyi egyházi hivatalnak, melyben háláját nyilvánítja Karélia visszafoglalásáért. Az angol hadsereg vezetői a vasárnap és az ünnepnapok megszentelése érdekében megkeresték az egyházakat, hogy az arcvonalon s az otthon szolgáló katonaságot minél nagyobb mértékben vonják egyházi befolyás alá. G. L. \ 7
