Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-08-09 / 32. szám
roNGBMflBET odamenekültünk végül a csöndhez, hogy ott Istent megtaláljuk. De hiába, nem találtuk meg. Még sóhaj, imádság se tudta ajkunkat elhagyni, a gondunk több lett s nehezebb terhet kell cipelnünk vándor- utunkon. A Bárány a hét pecséttel lezárt könyv utolsó pecsétjét is feltöri. Amint sorra, egymásután lehullanak a pecsétek, mindegyik után lát és hall valamit az apostol. Az utolsó pecsét feltörésekor azonban ezt a néhány sort olvassuk: És lön nagy csöndesség a mennyben, mintegy félóráig. Az előző pecsétek feltörésekor nemcsak a föld indult meg, az emberek gyilkolták egymást, éhség, döghalál dúlt a világon, hanem az égen is rettenetes dolgok voltak láthatók. A Hold olyan volt, mintha vérből volna s az ég csillagai hulltak a földre. Ahol pedig a Bárány, a mennyei nagy csarnokban a hétpecsétes könyvet feltörte, ott az angyalok s a mindenség zengte dícséretét Istennek és a Báránynak. A hetedik pecsét feltörésekor azonban minden elcsöndesedik. Nagy, mély csöndesség lön a mennyben. Mit jelent az, hogy nagy csöndesség lön a mennyben? A ,,nagy” jelző a csönd előtt azt akarja kifejezésre juttatni, hogy amint a mennyben minden pecsét feltörésekor rendkívüli dolgok történtek, úgy a hetediknél a csönd is valami rendkívüli lett. János apostol Pathmos szigetén, elvonulva a világ zajától, magányában írta le jelenéseit. Jól ismerhette a csöndet. De igazi, mély, nagy csönd csak a mennyben lehet. A nagy csönd jelenti a várakozás csendjét. Mindennek csendben kell lennie, mikor Isten nagyot határoz és végez. A föld kietlen és puszta vala és sötétség volt a mélység színén s Isten lelke lebegett a vizek felett. De szólott az Isten, hogy legyen. Hallgasson minden test az Ür előtt, mert felkelt az ő szentséges helyéről Zak. 2:13. A csendesség jelenti azt, hogy se magunkat nem toljuk előtérbe, még a gondolatainkat se tesszük nyilvánvalóvá, mert az Ürra várunk. Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten. 46. Zsoltár 11. v. ,,Az ember tragédiájáéban az utolsó színben Ádám az Isten színe előtt áll. Végigharcolta az emberiség története dicsőséges és nehéz korszakait. Csatára szállt szent eszmék után s talált átkot hitvány felfogásban. S mikor küzdelmeinek a végére érkezik, leverten, szomorúan panaszolja: „Uram, rettentő látások gyötörtek És nem tudom, mi bennök a való.” S a kétségek közt vergődő Ádámot az Ür nem azzal nyugtatja meg, hogy felvilágosítja, bizonytalanságait eloszlatja, hanem csöndre, hallgatásra inti: „Ne kérdd tovább a titkot, mit jótékonyan takargat istenkéz vágyó szemedtől.” Minden kérdésnek, titoknak, problémának el kell jutni a nagy csendhez. Mikor már nem kérdezünk, hanem csak hallgatunk. A csendnél mélyebbre, a hallgatásnál magasabbra el nem juthatunk. A hét pecséttel lezárt könyv Isten örök rendeléseit foglalja magában, de a Báránynak hatalom adatott a pecsétek feltörésére. De ami a lezárt könyvben van, ha a pecsétek fel is törettek, mégse lesz a mienk. Mi abból annyit ismerhetünk meg, amennyi nekünk megjelentetik. Úgy állunk az Isten végzései előtt, mint Jób: Tudom, hogy le mindent megtehetsz és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál. Ki az — mondod — aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem: csoda dolgok ezek nekem és fel nem foghatom. Jób 41:1—2. A nagy csöndesség pedig mintegy félóráig volt a mennyben. De ki akarná az Isten színe előtt az időt percekkel, vagy félórákkal mérni? Aki előtt ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap, az előtt félóra is lehet annyi, mint a mi számunkra ezer esztendő. Ne is tudakozzuk, hogy milyen nagy lehetett az a mennyei csendesség s milyen soká tarthatott az a múló órák mértéke szerint, hanem a pecsétek feltörése után áhitatos csöndben, alázatosan és szótlanul boruljunk le a mindenség Ura és Istene s lelkünk Megváltója előtt. Lie. Fizély Ödön. állásra, hanem — szégyen bevallani — a keresztyének között is jelentős számmal találhatók azok, akik egy egész életen keresztül készülnek arra, hogy visszafizessék, lehetőleg kamatos kamataival együtt azt, amit embertársaiktól kaptak. Falun még egészen egyszerűen megy a dolog. A sértett legény addig áll lesben egy hatalmas szőlőkaróval, amíg a vetélytársát, vagy haragosát leütheti. Városban már „finomabb'' eszközök állnak a zöldszemü ördög szolgálatában . . . Így olvashattuk, hogy egy John Donald nevű newyorki patikus pestisbacillusokkal ölte meg szerelmét, amiért az kikosarazta . . . Vagy találhatók-e Shakespeare drámáiban a bosszúnak olyan szörnyű változatai amilyenekről a most dúló háború folyamán értesültünk? Pedig ezeket a szörnyűségeket most nem is csak az istentagadók, hanem ú. n. „keresztyén" emberek hajtották végre . . . Megállapíthatjuk eme fájdalmas tényből azt, hogy kultúra és civilizáció önmagában még nem óv meg bennünket a zöldszemű ördög kísértésétől. Ellene csak egy orvosság van: olvashatjuk a Hegyi Beszédben. „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket" (Máté 5:44.). Nem lepődünk j meg azon, ha sokan, a keresztyének kö- j ziil is ezeket a szavakat képtelen követeléseknek tartják, mert ez azt jelenti, i hogy egyszerűen — nem igazi kérész- [ tyének! Krisztus félreérthetetlenül meg- jelölte, mit jelent a gyakorlati kérész- j tyénség. Aki a zöldszemű ördög zsold- ! jában áll, nyilvánvaló, hogy nem lehet j követője Annak, aki még a keresztfán \ is ellenségeiért imádkozott. Védekezésünk eredménye a bosszúállás ördöge ellen nagyrészt azon fordul meg, hogy elhisszük-e, hogy még a legszelídebb embert is megszédítheti. Hiábavaló fáradság volna a saját lelkűnkben ébredező szörnyeteget egyszerűen úgy feltüntetni, mint felebarátaink megérdemelt büntetésének a végrehajtóját. Nem tüntethetjük fel a dolgot úgy sem, hogy elégtétellel megállapítjuk: Isten büntetése érte utói embertársunkat. Kell, hogy eszünkbe jusson ilyenkor: hányszor érdemeltük volna meg magunk is a Mindenható büntetését. Aki ez ellen az alázatos bünvallomás ellen tiltakoznék, az ne lepődjék meg, ha egy szomorú napon a zöldszemű ördög felveszi híveinek a hivatalos nyilvántartásába . . . Halász Béla. A Baráti Mozgalom, evangélikus egyházunk csendben dolgozó munkaközössége keletkezésének 10 éves évfordulóján, Szarvason, aug. 21-én gyülekezik össze csendes napra, amelyen Túróczy Zoltán püspök fog előadást tartani: „Mi hiányzik a nagy ébredéshez" címen. A mozgalom tagjai a gyülekezeti közösségek kapcsolódó konferenciáján is résztvesznek. Nemességigazolás. A m. kir. belügyminiszter dr. Somogyi József magyar tudományos akadémiai alkönyvtárnok, a soproni Evang. Hittudományi Kar v. megbízott szakelőadója, a budavári egyházközség jegyzője régi magyar nemességet és a „hollósi" előnév használatához való jogát igazolta. KIE-széltház. A Keresztyén Ifjúsági Egyesület Országos Szövetsége, Budapesten, a Vas-utcában székház építését határozta el, melyre a belügyminiszter engedélyezte a gyűjtést. Családi hír. Pribelszky Mihály kon- dorosi lelkészt és nejét Isten leány- gyermekkel áldotta meg, aki a szent keresztségben a Márta Erzsébet nevet kapta. 6
