Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-01-18 / 3. szám

A kölesei (Szatmár m.) egyházköz­ség presbitériuma a Szelényi Endre lelkész elhalálozásával megüresedett lelkészi állást meghívás útján kívánja betölteni. A f. évi január hó 6-án tar­tott ülésén teljes egyhangúsággal Nikoáémusz János ormospusztai misz- sziói segédlelkész meghívása mellett foglalt állást. Halálozás. Andrássy Pál, a diósgyőr- vasgyári egyházközség gondnoka s az egyházközség önállósulásának s kiala­kulásának leglelkesebb harcosa f. hó 13-án, 70 éves korában elhunyt. Eljegyzés. Tichy Magdát Medgyes- házáról eljegyezte Fest Miklós pilisi segédlelkész. Mai magyar szerzők sorozatban a rádió evangélikus zeneszerzőt mutat be jan. 21-én este: Kapi-Králik Jenőt, Deáktéri templomunk orgonamüvészét- A világi müvei közül két zongora- darabját játsza Szegedi Ernő zeneműv. főisk. tanár és egy oboa-fagott-zon- gora hármast mutat be a szerző két operaházi tag társaságában. Pályázat tanári állásra. Nyíregyháza evangélikus fiúgimnáziuma, lemondás következtében megüresedett, rendszere­sített francia tanszékre rendes vagy helyettes tanárt keres. A francia ké­pesítés bármelyik más nyelvi szakkal lehet kapcsolatos. A kellően felszerelt pályázati kérvényeket az igazgatóság címére január 28-ig kell beküldeni. Csak evangélikus vallásúak pályáz­hatnak. Szeretlek Téged, Uram címen jelent meg Ecsedy Aladár 320 oldalas prédi- kációs kötete, melyben ünnepi, vasár­napi prédikációk, evangélizáló előadá­sok és sorozatos igemagyarázatok talál­hatók. A könyv bolti ára 6 P. Akik a 3502. sz. csekkszámlán e felhívás el­telte után egy hétig beküldik, azok a könyvet még előjegyzési áron kaphat­ják meg, tehát fűzve 5, kötve, egész- vászonkötésben 6 pengőért. Érdekes építő tartalmú füzet hagyta el most karácsonykor a sajtót „Újra eljövök” címmel. Dolman német ev. lelkész, szerkesztő, a wandsbecki Béthel igazgatója bibliai elmélkedését Krisz­tus eljöveteléről, jó magyar fordításban tartalmazza e kis füzet. A szerző a Il-ik német birodalom fennállásakor szinte próféciái éleslátással mutat reá a III-ik német birodalom bekövetkezésének le­hetőségére. Különösen figyelemreméltó, amikor a helyes Krisztusvárás gyakor­lati értékeivel foglalkozik. Kijelenti egyebek közt azt is, hogy Krisztus el­jövetelének időpontját pontosan meg­határozni nem szabad, mert azt az Isten magának tartotta fenn, azonban — mint mondja — többet kellene foglal­koznunk e kérdéssel és ne engedjük azt át kizárólag egyes szekták téves magyarázatainak. — A csinos kiállítású kis füzet ára 16 fillér. Kapható az egy­házi könyvkereskedésekben. Magyar Bethel névvel tíz év óta tart fenn Wallrabenstein Jakab epi­leptikusokat és gyengeelméjűeket gon­dozó otthont. Az otthon székhelye Bu­dakeszin, Rákóczi-út 108. szám alatt van, öt bérelt házból áll. Ezt a nehéz munkát eddig semmiféle köztámogatás nem segítette. Az első tíz év munkájá­ról szóló beszámolót levelezőlap jelent­kezésre bárkinek szívesen megküldi. Az intézmény érdemes a támogatásra, önkéntes adományokat 20.766. számú postai csekken lehet küldeni. 8 Kocognak csendesen az új határba, Egy rozzant ládán összebújt család. Ázott nagykendő rojtos, barna szárnya Terít rájuk sátort, bús kis tanyát. A jegenyéről népes szarkafészkek Nézik, a szekér hogy diceg-döcög. Hogy költöznek a pusztai cselédek A vetés örök csíkjai között? Hogy vándorolnak tanyáról tanyára Fedelet verni asztaluk fölé. Óh, földnélküli népek néma nyája! Ki pászlorol, ki mondja, légy övé? Pár kockás párna, egy kis konyhakészség Járja a síkos, sáros útakat... S mennek, mennek a nyikorgó szekérkék, Egyre mennek a bús égbolt alatt. Igaz öröm és büszkeséggel olvastuk a fiatal evangélikus magyar költőnő verseit. Reméljük, még máskor is fogunk róla hallani. Laki Tibor. Foglyok angyala (Folytatás) Csak egyszerűen „zöld lovag” — „cavalliero verde” — volt a neve a harcolók táboraiban. Miért választotta éppen a zöld színt? Talán, mert a reménység színe? Azt remélte talán, hogy szolgálata feloldja a véres gyűlöletet a két tábor között? Arról álmodott talán, hogy sze- retete békesség hídjaként feszül a Welfek és Ghibellinek életének szörnyű szakadékára? Vagy megismerte talán azt a Szeretetet, aki hidat tudott verni a világ legmélységesebb szakadéka fölött is? Ennek erejét akarta tán kipróbálni? Ki tudja? De jaj, neki az lett a sorsa, ami mindazoknak, akik valaha csak álmot álmodtak az emberiség megjavításáról, akik valaha csak ki akarták irtani a gyűlöletet az emberiség szívéből. A gyűlölet ellene for­dult és legázolta. Egy nap a „zöld lovag” maga is ott maradt a csatatéren. Halálos seb dermesztette meg jótékony kezét. S ezen a napon testvérré fűzte a két tábort a közös fájdalom. A vér­zők és szenvedők barátjának szomorú vége könnyet facsart az elvadult zord szemekbe. Ezen a napon összetalálkozott a két tábor az elesett lovag teteme körül és senkinek se jutott eszébe, hogy kardot rántson. Ezen a napon Welfek' és Ghibellinek együtt emeltek fel egy-egy paj­zsot, egy zsolozsmát énekeltek, egy imát mormoltak a „zöld lovag” sírja mellett. Maga az öreg Colonna herceg is ott állott a nyitott sír­gödörnél. Nem nézett oda, hanem messze-messze a távoli nyárfák fölé, ahol csöndesen úszott egy hófehér bárányfelhő. S addig nézett arra­felé, míg fátyolos nem lett a szeme. A szívében, mint valami meleg, fehér pára szállt fel egy különös gondolat: „Milyen csodálatos, békítő hatalom is a szeretet!” De még sűrűbbnek, még sötétebbnek kellett volna lenni annak a könny fátyolnak az öreg Colonna szemén, mert még mindig jól látott, amikor eihantoiás előtt felemelték a „zöld lovag” sisakrostélyát. Rekedt hördüléssel rogyott a halott mellé. A rostély mögül ugyanis saját fiának, az elveszett ifjú hercegnek halottsárga arca világított rá... * A „cavalliero verde" gyermekei felvették a Verde nevet. A csa­lád hamarosan elterjedt a világ minden táján. A 14. században már a Rajna mellett és az Északi tenger vidékén is voltak utódai. Itt fönt északon azonban valami szerencsétlen elírás vagy a nép szája az eredeti Verde-t Wrede-re változtatta. Pedig a Verde név napsugaras, meleg tartalmú: reménységet jelent. Magában hordja az ősi törzsről leszakadt nemes oltvány minden illatát, színét, jóízét. Míg a Wrede név haragot, bosszút jelent. Ebben a névben újra feltört az eredeti törzs keserű vad íze. Az Északi tenger tájékán sok vára volt a híres Wrede nemzetség­nek. Övék volt a hatalmas Wredenhof is. Később még jobban elszapo­rodtak s elszármaztak még messze északra, az éjféli nap és örök tél országába is. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom