Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-18 / 3. szám
Uj magyar- kölfőnő Rumi Erzsébet: Nyír a fenyők között. (Singer és Wolfner kiadás.) Második verseskötete jelent meg Rumi Erzsébetnek, akit az Űj Idők hasábjain ismerhettünk meg. A szerző nemcsak azért érdemli meg, hogy újabb verseskötetéről megemlékezzünk, mert verseiben egy nemes lélek mély érzései szólalnak meg, akinek meglátásai kedvesek és megkapóak, hanem azért is, mert hittestvérünk. Nem a zseni küz- ködő feszültsége robban ki verseiben, egy kultúrált asszonyi lélek mondja halkan gördülő, hibátlan csengésű sorokban, kicsit szemérmesen a világtól idegenkedő hangulatait, apró élményeit. Lelki arcképet tár elénk a kötet. Lelki beállítottsága és legtöbb versének alaphangja révedező és melancholikus, de búsongása nem szétfolyó, megóvja ettől önmagát is ellenőrző fegyelmezettsége. Ezért szereti a nehéz, kötött szonettformát is. Lírái léiek. Tekintete hol befelé fordul, magát vizsgálja, lelki életének apró rezdüléseit figyeli, hol pedig közvetlen környezetét veszi szemügyre (miliőköltészet). Ezt világosan mutatják verskötetének összefoglaló alcímei: Egymagám: Isten arca: lelkem harca; és A változatos föld; Testvéreim: az emberek. Tudja, érzi, hogy költőnek lenni nehéz, mert Régi korok ruháját Hordani ma nehéz, — Szavak színes virágát. Lenézi már az ész. egyszeribe hazaszalad urához. A hetyke csábítónak úgy ellátja baját a magához tért térj, hogy mindenki nevet rajta a faluban. Pedig a nevetségessé válás leo- jobban öl. Sok egyéb falusi esemény után, őszi vetés idejére még a rég várt jövendő nemzedék is jelentkezik s ígv azzal a kedves reménységgel tesszük le a könyvet, hogy Pocok Rózsa Mihályék portáján tavaszra új boldogság virul majd, amelyik örökre eltemeti ezt a próbás, viharos nyarat. Érdekes falusi szokások szövődnek kelé a regény menetébe, ilyen pl. a „zángózás". Ha egy fiatalasszony, aki otthagyta az urát, újra visszatér hozzá, akkor gúny lakodalmat rendeznek nekik három egymásután következő estén. Fazekakkal, kereplőkkel csörömpölnek, gúnyos rigmusokat énekelnek, csúfverseket kiabálnak házuk körül, sőt egv ,,zángó-pap" gúnyáldást mond rájuk, hogy ezzel örökre elvegyék a kedvüket a széjjelválástól. A falu nyers, csípős, de őszinte és egészséges közösségi és erkölcsi felfogása nyilatkozik meg ebben. S példa arra, hogy a legújabb idők épp úgy megtermik a maguk korszerű népszokásait, ahogy a régiek megtermették, csak hagyjuk a falut szabadon és önállóan fejlődni. F. Z. Magányos asszonyi életének árvasága szívenüti és egyszerűségében is megrázó vallomásra bírja: SZEGETLEN KENYÉR A szívemet nem járták át a kések. Én megmaradtam szegetlen egésznek. Nem hullottam szét sok-sok kis darabra, Gyerek kezébe vagy koldúskalapba. Engem biztos, csukott kamrába zártak. Egyetlen morzsám se hullott le másnak. Belőlem éhes fogak nem haraptak. Engem hűs, fehér vászonba takartak. És megmaradok szomorúan épnek, Sírva szikkadó, szegetlen kenyérnek! A nagyvárost nem szereti, mert ott „Az aszfalt úgy kong, mint meszes tüdő” és mert „Az ezercsírájú, gazdag földből Itt még csak egy kis. korcs fűszál se nő”. A falut, napfényt, a virágos mezőt, a rét harmatját szereti. Tiszta lelke a szabad természetben talál otthonra. Megható, szinte babusgató szeretettel fordul a somogyi homok magyar fája, az akác felé. Mikor a nyáresti mezők egyoldalú, kitartó énekesét, a tücsköt énekli meg, talán egy kissé a maga költősorsára is gondol. Egyéni lelki beállítottságából következik, hogy embertársait figyelve, elsősorban az elesetteket látja meg. Néhány hangulatos sor, és elvillan előttünk a napon sütkérező öreg paraszt egész élete. ÖREGEMBER Csak üldögél a szitáló napon, A ház előtt a roskadt kispadon. ölében fáradt, kékeres kezek. Óh, sokat szántott és sokat vetett! Kapált, kötözött, asztagot rakott, Sírt ásott és újra szórta a magot, Ütött, vezekelt, zsákot emelt, Gyermeket tartott és asszonyt ölelt. Most akácfa kopott, vézna ága Himbál kezében a hervadt nyárba, Ahogy riasztja néha a legyet S elnéz az egyforma tetők felett. Mennyi ki nem mondott vád és szociális együttérzés csendül ki az alábbi drámai hangulatú pillanatfelvételből! SZENTGYÖRGYNAPKOR Már indulnak a nyikorgó szekérkék A puhán könnyező égbolt alatt. A terhük asztal, ágy, kis konyhakészség. A kerékre tavaszi sár tapad. HÍREK A református lelkészválasztás reformjáról Tasnádi Nagy András figyelemreméltó vezércikket ír a „Református Élet” c. országos lapban. Kifejti: az idevonatkozó jogszabályok komplikáltak, ezenkívül az egyházközségi választás mai rendszerével járó agitáció sokszor feldúlja a gyülekezet belső békéjét. Két eszmét vet fel a reform érdekében: egyik, hogy szorítsák az egyház- községek papválasztási jogát arra az egy esetre, amikor a választás egyhangúlag történik; ha ez nem sikerül, az egyházkerület e célra szervezett bizottsága küldene az egyértelmű elhatározásra képtelen egyházközségbe lelki- pásztort. A másik megoldás, amely legalább a szélesebbkörű kortéziát zárná ki, a választás jogának az egyházközségi közgyűlés helyett az egyházközség presbitériumára ruházása volna. Miután ezeket a bajokat csak törvénnyel lehet orvosolni, a református zsinat fog valószínűleg foglalkozni a kérdéssel. (M. É.) Az Országos Bethlen Gábor Szövetség a kassai evangélikus és református egyházak rendezésében január 18-án Kassán protestáns kultúrestét rendez. Lelkészválasztás. A rozsnyói egyház- község második lelkészi állására egyhangúlag Terei Endre segédleikészt hívta meg. Az ungvári egyházközség a Mar- gócsy Aladár lelkész nyugalombavonu- lásával megüresedett lelkészi állásra í. évi január hó 5-én tartott lelkészválasztó közgyűlésén egyhangú lelkesedéssel Koren Emil munkácsi missziói segédlelkészt hívta meg. Beiktatása f. évi január hó 26-án lesz Ungváron. Halálozás, özv. Dubovszky Nándorné sz. Hösz Berta, egykori rákoskeresztúri evang. papné január 8-án, 83 éves korában, Szarvason elhunyt. Január 10-én temették férje mellé a rákoskeresztúri temetőben. 7
