Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-05-10 / 19. szám
MNCaikUiELET Egyházunknak mindig az volt a feladata, hogy a népnek hirdesse az Igét, hogy világosságot hozzon. Feladatunk és az Ige ma sem változott. Meggyőződésünk az, hogy egyházunk életjoga azt kívánja, hogy nagyon komolyan és nagyon határozottan elővegyük a „nemdiák” ifjúság ügyét. Ma népfőiskolákat kell felállítanunk. Legalább minden egyházmegyében egyet. Nemcsak a fiúk, hanem a leányok számára is. Két ideiglenes állású segédlelkész helyett minden egyházmegye számára külön KIÉ titkárt kellene beállítani. Ebben az évben csak ez a két dolog lenne a feladatunk. De egy percig se gondoljuk, hogyha ezt megcsináltuk, akkor nyugodtan pihenhetünk, mert örök időre elintéztük az ifjúság ügyét. Nem. Lehet, hogy egy-két év múlva újabb feladatok állnak elő. Az ifjúságnak az a tulajdonsága, hogy nem lehet beskatulyázni. Mindig új és mindig más. Egyházunkat nem a szervezete tartja fenn, hanem Istennek a Szentlelke. Isten Lelke ma is munkálkodik a parasztifjúságunk között. Parasztifjúságunk ébredez. Ha most mi nem is tudjuk megoldani a népfőiskolák felállítását, akkor majd néhány év múlva a vezetősorba kerülő felébredt parasztságunk meg fogja oldani. Vannak sokan, akik azt mondják, hogy akkor már későn lesz. Isten szempontjából akkor sem lesz későn. Minket azonban ítéletre von érte, mert nem csináltuk ma, amikor az Ö szavát hallottuk. Aki ma felelősséget érez az evangélikus máért és holnapért, az sokat imádkozik és minden erejével azon dolgozik, hogy minél több népfőiskolája legyen az evangélikus parasztifjúságnak. És a felébredt parasztifjúság fel fogja ébreszteni az alvó intelligenciát is. Megmutattam az Evangélikus Élet cikkeit néhány parasztifjúnak. Szinte egybehangzó volt a vélemény: „...nagy baj lehet, ha ennyire meg vannak ijedve az urak!” — De azután megnyugtattak: „Tessék megírni, hogy Istennek van ereje ma is megtartani egyházunkat és mi imádkozunk és dolgozunk is azért, hogy az egész magyar evangélikus ifjúság felébredjen”. Bonnyay Sándor. Gyermekeknelt szája által Fél évvel ezelőtt még tagadtam, ma másokkal együtt én is vallom, hogy a lelkészi munkának talán a legszebb ága a hitoktatás. Most nyiladozó szívekbe, minden jóra érzékeny lelkekbe hinteni az isteni igazságokat, nagy feladat, de örömteli munka is. Sokszor elkesered- hetik a vallástanító, amikor gyermekeinél olyan fogyatkozásokat észlel, amelyeknek nem szabadna meglenni. Sokszor bánthatja, hogy végeznie kell a szülői ház és magának az iskolának munkáját is; kifáraszthatja a heti 25— 30-as óraszám, mégis éreznie kell, hogy a munkának itt is nemcsak tövise van, hanem öröme és gyönyörűsége is. Két hónapig, mint helyettes-hitoktató végeztem a vallástanítást több fővárosi 4 volt teljes és mely nemzetiségi problémáival nem tudott megbirkózni. A mai magyarságra váró feladatok sokféleségét kettőre lehet leegyszerűsíteni: 1. Fokozni kell a magyarság életerejét, ellenálló képességét. 2. Fel kell újítani a történelmi Magyarország népeiben a testvéri együttérzésen alapuló hazaszeretetei. E feladatok megoldásában az evangélikus egyháznak tevékeny részt kell vennie. És pedig nem teóriák gyártásával. Ezekből kijutott a részünk — szinte az émelyedésig. Lehet-e a vérmithoszt reánk alkalmazni, vagy nem? Vándorok és bujdosók vagyunk-e? Vannak-e elgermánoso- dott magyarok, vagy germán-magyar? Mennyit ártott a magyarságnak a sok beolvadás? Mi hát a magyar? Az ember nevetne ezeken a csoda- 1 bogarakon, ha nem látná ennek a beteges analízisnek magának magyar- talanító, a magyarságot gyengítő és a magyarságtól elidegenítő hatását. A magyarság sorsa nem ezeknek a teóriáknak, hogy úgymondjam: keresztrejtvényeknek megfejtésétől függ. örüljünk, ha valaki gondolkodásában, érzésvilágában magyár és annak érzi, tudja, vallja magát. A magyarság életereje, életrevalósága és a külső mérgező hatásokat leküzdeni tudó ellenálló képessége belső megújhodás nélkül el nem képzelhető. Igen! Nekünk nem teóriák gyártására, de belső megújhodásra van égetően szükségünk. S ezt a belső megújhodási hitünk, történelmi tapasztalatunk szerint csak az evangélium, csak a Krisztus megváltó és megszentelő ereje végezheti el mibennünk. Ezért van ma is az evangéliumi egyházaknak hazánkban missziójuk. De ugyancsak ezért nagy a felelősségük, amely ilyetén értelemben rajtuk nyugszik s viszont nagy lesz a bűnük, ha e missziót nem töltik be. A magyarság e belső megújhodásától és csakis ettől várhatjuk továbbá azt is, hogy felújul mindnyájunkban a testvéri együttérzés nem magyar ajkú atyánkfiái iránt is; még akkor is, ha tőlünk elfordultak, még akkor is, ha gyűlölnének. Minekünk a testvéri együttérzést tettekben kell megvalósítani. Ezt a testvéri együttérzést bele kell csepegtet- tetnünk már a gyermekek leikébe. Az evangélikus iskoláknak létjogosultságát növeljük, ha e hazafias missziót tőlük megköveteljük. Evangélikus tanár- és tanító egyesületeink, első sorban azonban az Orsz. Lelkész Egyesület, az Orsz. Luther-Szövetség csak úgy töltik be hivatásukat, hoznak áldást a közre, ha a keresztyén testvériségen felépülő, az integráns Magyarország jövőjét biztosító missziót működésük középpontjába állítják. Tudatosítani kell minden hívünkben azt a büszke érzést, hogy a mi egyházunk, miként a múltban, úgy a jövőben is hivatott e misszió betöltésére. És erre különösen alkalmas egyházunk történetének ilyen szempontból való feldolgozása. Múltunk lagymatag, se ide nem, se oda nem circumspektusos, mindenkitől bocsánatot kérő megírása helyett törekedjünk arra, hogy történeti műveink meggyőzzenek mindnyájunkat arról az eddig kellőképen ki nem hangsúlyozott nagy igazságról, hogy a magyarhoni ev. egyetemes egyház ma is és a jövőben is értékes tényező a magyar állam fennmaradásában s az itt élő népek békés, testvéri együttérzésének megteremtésében és ápolásában. Gömöry János. Baranya és Muravidék A visszatért baranyai háromszögben egy evangélikus egyházközség a Mura-vidéki területtel pedig 10, illetve 11 egyházközség tér vissza a. dunántúli egyházkerülethez. Közülük három magyar nyelim, kettő magyar-vend nyelvű, hat vend nyelvű és egy németnyelvű volt az el- csatolás idején. Lélekszámúk ugyanabban az időben kb. 24.000 volt. Az elfolyt 22 esztendő alatti változásokat erre a területre nézve sem ismerjük pontosan, de Baranya és Muravidék evangélikusai Kácsfalu, Baty- tyánd, Bodóhegy, Domonkos, Muraszombat, Péterhegy, Tótkeresztúr, Alsómarác, Örihódos és Felsőcsalogány gyülekezeteit testvéri szeretettel, örömmel és a boldog viszontlátás érzésével köszöntjük. Az a íontos, hogy ki-ki erős hittel vallja : Krisztus megjárta és széttörte a pokolt és megszabadította az ördög foglyait. Luther,
