Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-01-11 / 2. szám

egyházainak helyzetével foglalkozik s a semleges állam politikai ismert állás­foglalásának megfelelően túl sötétnek látja azon államok egyházainak helyze­tét, amelyek a német vagy orosz állam szomszédságában élnek. Párizsban uniós alapon működik is­mét a theológiai fakultás. A református dogmatikát előadja Lecerf professzor, az evangélikus dogmatikát Jundt profesz- szor. A párizsi theológiai fakultáson a hallgatok száma e tanévben 37, Mont- pel'ierben pedig 43. A svéd Sigtuna 1940-ben ünnepelte alapításának 25. évfordulóját. Az intéz­mény a vár és evangélikus kolostor ke­verékének látszik. Az intézményben könyvtár, tanítási lehetőségek az egy­házi és szociális munkában, népfőiskola és laikusok nevelését célzó egyházi is­kola és egy gimnázium működik. Leg­újabban az északi evangélikus egyhá­zak ökumenikus mozgalmainak köz­pontja is itt nyert elhelyezést. A japán evangélikus egyház adatai: 13 felszentelt misszionárius, 25 női misz- szionárius, 60 japán lelkész, 56 gyüleke­zet és 7400 lélek. A világ mohamedánjait éppenúgy, mint a mohamedán világgal érintkező európai hatalmakat különösképpen fog lalkoztatja a kalifátus kérdése. Kemál halála óta úgy Törökország orthodox mohamedánjai, mint India és Egyptom vezetőrétegei komoly tárgyalásokat folytatnak e kérdésben. A kalifátus sze­mélyének keresésében is nagy gonddal tanácskozik a három mohamedán cso­port. Az európai hatalmak közül külö­nösen Olaszország és Anglia mutat na­gyobb érdeklődést az intézmény felállí­tása iránt. Az európai uralkodók és államfők karácsonyi és újévi nyilatkozataiban, legalább is a lapszemelvények, az új­sághíreket tudósító irodák és a rádió­ügynökségeken keresztül nyilvánosságra bocsátott közlések szerint, alig történt határozottabb kiállás a keresztyénség mellett. A román egyházi és napilapok az orthodox keresztyénség lényegét bon­colgatják cikkeikben az utolsó hetek­ben. Legtöbb cikkíró szereti kihangsú­lyozni azt, hogy a román orthodox ke­resztyénség mindig ellene mondott az individuális gondolkodásnak s mindig a kollektív világszemlélet mellett foglalt állást. XII. Pius karácsonyi, újévi nyilatko­zatait nagyon várta Európa. De szavait vagy nagyon rövidített formában adták tovább a sajtóirodák, vagy pedig kije­lentései annyira nem voltak időszerűek, hogy az európai jobb és szélső jobbol­dali sajtó alig adott visszhangot. Bulgária vezérkari főnöke a katona­sághoz s az ifjúsághoz intézett szavai­ban erőteljesen kihangsúlyozta azt a követelését, hogy az ország csak abban az esetben haladhat jövője felé, ha tel­jes lelki megújulás tényei következ­nek el. G. L. Aranymennyegző. Fúria Károly ny igazgató-tanító, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének tulajdonosa feleségé­vel, Geruska Máriával karácsony más­napján tartotta házasságuk 50. évfordu­lóját Felsőgödön. 6 Birkózás — Arról prédikáltál óév estéjén, hogy a világon olyan egyetemes lelki-szellemi destrukció söpör végig, amihez hasonlót csak egy-egy kultúrkör, vagy kultúrvilág pusztulása idején ért meg az emberiség. Az egész keresztyén-nyugati világrend és műveltség pusztulása készül, s ebben a nyugati hanyatlásban máris alapjaiban veszélyeztetnek mind­azok a lelki-szellemi javak és ideálok, melyeken a keresztyén nyugat eddigi egyéni és közösségi élete, műveltsége felépült. Ezt a lelki-szel­lemi hanyatlást olyan félelmetes logikával fejtetted ki, hogy szerettelek volna leszedni a szószékről. Aki ilyen világosan látja az egész keresz­tyén kultúrvilág ilyen hanyatlását, s utána még az Egyház szolgája ma­rad, azt nem tudom megérteni. — Talán őrültségnek tartod, hogy a pusztuló keresztyén nyugaton elsősorban veszélyeztetett állásban, az egyházban maradok? Mi is me­neküljünk, akik Isten világosságában látjuk a világunk lelki-szellemi destrukcióját? — Nem. Én nem arra gondolok, hogy feleslegesen vagytok bátrak megmaradni az egyház szolgálatában. Becsülöm a hitvallók bátorságát. De szellemes kuruzslóknak tartalak benneteket, akik delejes szemekkel átlátjátok a világ betegségét, de nem tudtok neki orvosságot adni, mert a recept megírásához előbb meg kellett volna tanulnotok írni. Az Egy­ház analfabéta ebben a világválságban. — Miben látod ezt az analfabétizmust? — Az Egyház semmit sem tudott tenni a világválság megakadá­lyozására. — Mit tehetett volna ebben? — Segített volna a szociális kérdést megoldani. — Szóval, teremtett volna a „kövekből kenyeret”, vagy ott tolon­gott volna a többi világboldogító kuruzsló „megoldási kísérletei” között? — Vagy például az egész világ keresztyénsége várta, hogy a világ­háború kitörése elé gátat emel az Egyház. Ha már senki nem tudta megakadályozni ezt a szörnyűséget, legalább az Egyház mutatta volna meg „felülről való erejét”, ahogy ti mondjátok. Ha máskép nem, meg­szervezte volna a világ keresztyénéit, hogy ne fogjanak fegyvert! Ha az egész világ keresztyénsége egyetértett volna ebben, nem érte volna egyénenként sem bántódás ezért. A keresztyénség szervezetlensége miatt aztán szegény nazarénusokat külön-külön felkötik a hitük miatt. — Szóval tett volna az Egyház csodát7 Leugrani a toronyból, hogy látványos csodával a maga szempontjainak nyerje meg az emberiséget, s meg ne üsse lábait a kőbe? Nem gondolod, hogy az Egyház úgy jár­hatott volna, mint a Népszövetség? — Hát, ha nem is ilyenféléket tenni, de legalább úgy beszélni tudnia kellett volna az Egyháznak, hogy a világ hallgasson rá! Ti foly­ton a másvilágról beszéltek, s nem törődtök azzal, hogy a világ mire kíváncsi. Pedig az emberekkel lehet beszélni, csak szeretni kell őket annyira, hogy az ő ügyeikről beszéljünk. Ti csak Istent szolgáljátok, az embereknek nem akartok tetszeni? Ha az Egyház a világgal szemben megértőbb, az emberekkel szemben tapintatosabb lenne, akkor jobban hallgatnának rá, s engedelmeskednének neki. — Szóval boruljunk le a világ előtt és „úgy imádjuk őt”, s akkor majd „mindezeket nekünk adja?” Nem veszed észre, hogy már harma­dik kívánságoddal szemben kell folyton ugyanazokat az elutasításokat megszólaltatnom, mint amiket Jézus maga mondott a kísértőnek? Ügv látszik, minden kívánságod, amit az Egyházzal szemben feltársz, súrolja, vagy talán fedi is a Sátán kívánságait, amelyeket pedig Jézus kísérté­seknek tartott! Ö nem azért volt, s mi nem azért vagyunk, hogy a világnak kenyérrel szolgáljunk, a világban csodát tegyünk, s legke- vésbbé, hogy a világnak hízelegjünk a meghallgattatásért. — Engedd meg, hogy most megint közbevágjak. Tudom úgyis, hogy most el fogod kezdeni az ősi sablont arról, hogy az Egyház nem e világból való, s az Egyház az emberek üdvösségéért küzd, nekünk nem itt van az örök hajlékunk, hanem odafönn, stb., stb. Ezt már mind jól tudom. De azért az Egyháznak mégis fel kellene lépnie ebben a vál­ságban, s bele kellene szólnia a dolgokba. Az Egyház is felelős azért, ami a keresztyén nyugaton történik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom