Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-04-12 / 15. szám
MMMKBET gyár népiesség) a „nép” felfedezését és ennek korszakait, Kodály Zoltán (Népzene és müzene) pedig a magyar népi zene nehéz kérdéseit boncolgatja. Mindegyik tanulmány elevenen szól és komoly tudásanyagot közvetít. Ez talán a legjobb ilyen, magyar életet és annak erőit bemutató mű, sokkal jobb és hitelesebbnek ható, mint a Szekfű-féle: Mi a magyar (pedig három szerző, Kodály, Keresztúry és Viski szerepelnek mind a kettőben), talán mert kevesebb benne a páthosz és több az önmagáért beszélő tárgyilagosság. Az egész könyv annyira egységesnek hat, hogy olvasása után az ember csak azt kívánja, hogy minél több ilyen könyv jelenjen meg és legyen valóvá és tudatossá is az az egység, amit ma olyan sok szempontból igyekeznek megbontani. Legyen valóvá az igazi, határozott magyarságban. K. P. Hittudományi Karunk Hallgatóinak Ifjúsági Köre az elmúlt hét egyik estéjén nagyszabású és igen jól sikerült passióelőadással gyönyörködtette a soproni híveket. Az előadásban résztvelt nemcsak a teológus ifjúság, hanem közreműködtek azon a M Kir. Állami Leánygimnázium evangélikus növendékei, az Evangélikus Leányegylet tagjai, az Evangélikus Líceum és az Evangélikus Gimnázium tanulói is. A passióelőadás a Máté írása szerint való szent evangélium szövege felhasználásával, szavaló- kórusszerűen történt. Díszítéséül egyházi köz- és karének, valamint orgonajáték szolgált. Az előadás minden éneke a régi magyar egyházi énekköltészet és egyházi zene gyöngyei közül való volt. Még a bevezető és befejező imádságok is a reformáció korának mély hitét tükrözték. Üjszerű volt ez a passióelőadás s akik hallottuk, úgy éreztük, hogy méltó volt az evangélium népéhez. Luther is hirdette s mi is valljuk: fel lehet használni mindent az istentiszteleti élet, a hívek hitének és buzgóságának emelésére. Ezen az estén pedig mindnyájan azt éreztük, hogy minden szólóének, vegyeskari szám,, orgonajáték, régi magyar ének Istenhez emelte a lelkeket. Örömmel láttuk;, hogy vannak elveszettnek hitt régi értékeinek, századokon átzengő hatalmas dallamaink, melyeket meg kell becsülnünk jobban, mint a múltban. Vannak imádságaink, melyekből erő és mélységes hit tör elő. Örömmel láttuk, hogy egy számbelileg talán kicsiny, hanganyagban szegényebb teológus gárda is tud nagyot produkálni kitartó igyekezettel és buzgósággal. Méltó bemutatkozása volt ez a passióelőadás egész teológus ifjúságunknak s a soproni gyülekezet igen szép zenei élvezetet nyújtó estnek emlékével távozott az Ür házából. Örömmel adunk hírt lapunkban erről a passióelőadásról. Újra és újra hangoztattuk már, hogy egyházunk megújhodásának alapja az, hogy a reformáció gazdag kincseiben újuljunk meg. Prédikáljunk úgy, amint a reformátorok prédikáltak, énekeljük és imádkozzuk azokat a patinás énekeket és imádságokat, amik Péczeli Király Imre, Geleji Katona István, Bornemi6 3. Egyházi emberek, lelkészek és vallástanító-lelkészek rendszernek nevezhető formát találtak, amely elég rugalmas, a szükségnek megfelelően változtatható, de a mostani és a változtatható formájában is mindig olyan, amely a megértés, közösségben való követés s az ahhoz való alkalmazkodás szempontjából nem okoz semmi nehézséget. 4. Ügy alakítja a budapesti vallástanítást a csendes nap, hogy valamennyi vallástanító-lelkész felkészítheti növendékeit bűnbánatra s olyan lelkipásztori alkalmakat nyit meg az osztály nyilvánossága előtt a vallástanító számára, amelyre addig alig volt alkalom. 5. Évek hosszú során a csendes napokon a lelkészi rend minden képviselője szóhoz jutott. Budapestiek és vidékiek, fiatalok és öregebbek egyaránt. Rájöttünk azonban arra, hogy a csendes napok végzését, vagy általában a növendékekkel való lelkipásztori szolgálatot a legeredményesebben a vallástanító-lelkészek végezhetik. Mert a nagy közösségben, amikor 10—20 tanuló helyett 6—700 tanulónak beszél a vallástanító lelkész s olyan diákoknak, akiknek problémáit a saját vallásóráin s a kartársai elbeszélése nyomán legjobban ismeri, őszintébben, otthonosabban s megértőbben tárgyalhatja, mint bárki más, hiszen helyzeti előnyeivel nem lehet versenyezni. Azt is lehetne mondani, hogy az a vallástanító-lelkész, aki saját növendékei között nehezebben mozgott, növendékeire akkor, amikor 500 gyermeknek beszél tökéletesen hat s azokat ilyenkor igen jól tanítja. Ezért kiváló alkalom a csendes nap a vallástanítónak arra, hogy esetleg hibákat is kijavíthasson ilyenkor. 6. Az ifjúságra ebben az imponáló tömegben való együttlét olyan erőöntudatosító hatást tesz, amilyenben tömegegyházak növendékei más alkalommal, vagy állandóan részesülnek. 7. A csendes napokon tapasztalható hibákat, mulasztásokat felnőttek és fitalok a hely színén kölcsönösen kell, hogy elnézzék egymásnak. Azt lehet gondolni, hogy e sorokból hiányzik még ez az őszinte vallomás: ahogy egy ember látja ezeket a dolgokat! Azt hiszem, hogy a csendes napok komoly belső értékeit sokan így, vagy még értékesebbnek látják. G. L. Jakab apostol napjára (Andreas Gryphius német költő (1616—1654) ismeretlen és magyar nyelvre még le nem fordított verse.) Ha boldogan akarsz ülni jobbján az Úrnak, Nehéz keresztedet vedd jó szívvel fel itt. Kinek izzadsággyöngy kíséri lépteit, Az nyer jutalmat csak. Kit tüskék meg nem szúrnak, Nem téphet le rózsát. Harcolva kell itt élned. Dühöngő kard csapása és a szenvedés, Epe, ürömpohár a Hegycsúcsért kevés, Nem szabad a véres mártírsorstól sem félned. Ki aggódva hall hírt irigy világ felől, Próbát nem áll ki és megfut a harc elől, Ki testét le nem győzi s lelkének hatalmát, Ki elbukik s fejét emelni nem meri, S nem él meghalva is, soha el nem nyeri Az élet-koronát, hitének nagy jutalmát. Fordította: Vathy-Remiport Elek. Meghívó. Az Országos Luther Szövetség országos választmányát április hó 29-én délután 6 órára a Bástya-u. 12. sz. alatti szövetségi helyiségbe beiktató ülésre szeretettel meghívom. Az ülés tárgya dr. Gyimesy Károly Luther-Szövetségi lelkész beiktatása tisztségébe. Budapest, 1941 április 7. Di. Bencs Zoltán s. k. elnök.
