Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-03-29 / 13. szám
mélyesség áradt. Ohman Bélának, Szentesi Hiesz Gézának a szobrai és Illyefalvi Lőte Évának oltárdomborműve komoly katolikus kegyességet tükröznek. S nem véletlen az sem, hogy éppen két protestáns művész, Deéd (Dex) Ferenc festett feszületén, oltárképén és kis házifeszületein, Borbereky Kovács Zoltán „Magyar Golgotáján’' érezhettük meg azt az elemi erőt, amely a régiek alkotásait annyira jellemzik. Nem a privát ember alkalmi vallásos beállítottságának a lárvái ezek a munkák, hanem az ősi hagyományokban gyökerezett mai élményt ontják magukból. A kiállításon gazdag iparművészeti anyagot találtunk. Talán legsürgetőbb az egyházi iparművészet reformja, mert a keresztyén család otthonába főképpen az iparművészet viheti az új ízlést. Különösen kitűnnek Gádor István kerámiái. Sajnos, a legmegfelelőbb munkái, apró stációtéglái, betlehemei hiányoztak, melyek a keresztyén család számára a legtöbbet mondhatnak. A miseruhákon és oltárterítő paramen- tumokon kívül alig láttunk valamit az egyházi textilművészet anyagából. Pekáry István hatalmas egyházi gobelinjei és a keresztyén családok számára készült eredetien magyar máriás, szentistvános, angyalos faliszőnyegei és bárányos szentélyszőnyegei nem maradhattak volna el. Árkayné Sztehló Lili üvegfestményei eredetiek, magyarok és külföldi viszonylatban is megállják a versenyt. Okrutzky Erzsébet az oltári edények reformját hozta. Nem halmozza el kelyheit fölöslegesen díszekkel és iparművészeti elemekkel, hanem a kehely eredeti formáját mutatja be. E kiállításnak az értéke az volt, hogy az egyházművészet kérdését három hétig egyfolytában tárgyalhattuk, beszéltünk róla és kérdéssé lett közöttünk. A keresztyén intelligenciát érdekli ez a kérdés, a kiállítással kapcsolatos egyetemi előadásokon zsúfolásig megteltek a termek. Nem lehetünk közömbösek többé és a művész sem nyúlhat a szerszámához közömbösen. A kiállítás katalógusának bevezető sorai között meghúzódik egy félmondat, mint egy véletlenség; nem jósolunk és írunk nagy jövendőbeli eredményekről, de ezt a félmondatot aláhúzzuk: „Krisztushoz térő modern művészek” jöjjenek! Révész Istvó.n. Foglyok angyala (Folytatás) (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) — Természetesen, nagyon szívesen — sietett Matild a válasszal, mert szíve mélyéből sajnálta ezt az embert. Nemsokára indulnia kell, szegénynek, Szibériába. S Matild megígérte neki, hogy elkíséri a transportot Viborgig. Ezzel is édesedik valamit a keserű pohár. — Varga vónék — folytatta az óriás felragyogó szemmel — s szabnék magának egy csizmácskát. Ha jön velünk Viborgig, addig éppen elkészül. — Igazán kedves szándék — örvendezett Matild. — Csak csinálja meg, aztán Viborgban majd kifizetem. Erre a szóra azonban kihúzza magát a rab önérzetesen s még a nehezen forgó nyelve is neki ered: — Azt aztán nem. Aki nem rendel, az nem fizet. Ez a csizma nem árúcikk, hanem Forsberg Frigyes Vilmos kisded hálaajándéka legjobb barátjának... Tudom, hogy nem úgy gondolta — bólintott megértőén Matild felé —, hanem hogy egy ilyen szegény, szibériai deportáltnak elkél néhány fillér... De ezért nem lehet. Egv fillért se. Nem. — Szabadna akkor mértéket venni? Meghatottságában szólni se tudott Matild, csak kinyújtotta a lábát a mértékvételhez. Rá se gondolt, hogy éppen a törött lábát nyújtja oda. Csak akkor eszmélt rá, mikor a fogoly rémülten felkiált: — Mi van ezzel a lábbal? Hisz dagadt, mint egy vánkos! Mit volt mit tenni, el kellett mondani a reggeli balesetet. Pedig nem akarta, hogy híre menjen. — S minden kínt lenyelt miattunk! — kiáltott fel a rab csodálkozva s avcán, mint valami hőmérőn olvasni lehetett, hogy száll Matild iránti szeretete földöntúli magasságok felé. Némi gyengéd atyai kor- holásnak ugyan ő is teret engedett, amiért nem ment azonnal orvosgasszínvonalú vitatkozásokat rendeztek, s mindnyájuk számára szép és komoly gyakorló emlék lesz az egész országból összeverődő különböző tanulmányokat folytató leány- és férfiifjúság ilyen együttléte. A szegedi gyülekezetről, melynek tagjai igen nagy számban látogatták a kongresszus üléseit s a szegedi egyetemistákról, akik nagy fáradsággal és kifogástalanul rendezték meg a diáktalálkozót, minden résztvevő hálásan emlékezik meg. Jövő évre a debreceniek hívták az ország evangélikus ifjúságát. A Szegeden tartott elnöki tanács megállapodott a most alakítandó országos központ személyi kérdésében A nagyon nehéz körülmények között működő Egyetemi Luther Szövetségnek szép munkájára reménységgel tekinthet egész egyházunk. Nagyon jó alkalom Az Országos Luther Szövetség talán soha vissza nem térő alkalmat készített elő férfi intelligenciánk részére nagyheti csendes napjaiban, melyeknek mind a tíz evangélizáló előadását Túróczy Zoltán tiszakerületi püspök vállalta. Április 2-ig még lehet jelentkezni a konferenciai irodában (Bpest, VIII. kér., Esterházy-utca 12. Telefon 142-762.). Máriabesnyőn, a Besnyö- (Wieser-) üdülőben április 5-én estétől 8-án estéig tartanak ezek a testi pihenést és lelki erőt nyújtó nagyheti csendes napok, melyeknek összes költsége a vasúti jegyen kívül 24 P (az új épületben 28 P). Ez összegben minden benne van (borravaló, adó, fűtés, stb.) Az üdülő klimatikus gyógyhelyen, igen szép parkban fekszik. Szobái modernek, folyóvizesek. Máriabesnyő az aszód— budapesti vonalon, Budapesttől egy órányira fekszik. Közös indulás a k p. u.-ról: 5-én, 16.18-kor. Budapestig és vissza 50°/o kedvezménnyel lehet utazni (tenyészállatvásár igazolványnyal). A fenti költségből 4 P előre beküldendő. Csak állandó részvétel kívánatos! ••**• ■ -*>(* * <**i r*~~>iw » ~ rn_0T\^» HÍREK D. Raffay Sándor bányakerületi püspök influenzában történt megbetegedése után oryosai tanácsára két hétre egyik tátrai fürdőbe utazott. Kossuth Lajos halálának évfordulóján a Deáktéri templomban emlékistentisztelet volt, melyen a képviselőház elnöksége részéről Törzs Tibor al- elnök, a székesfőváros részéről dr. Szepesváry Pál tanácsnok s a politikai és társadalmi élet több előkelősége jelent meg. Az ünnepi igehirdetést Scholz László kerületi központi h. lelkész végezte II. Kor. 3 : 17. alapján. Evangélikus napok Miskolcon. Március 22. és 23. napján Miskolcon az Országos Luther Szövetség evangélikus napokat rendezett, melyek igen szép sikerrel folytak le. Előadók és ígehir- detők voltak: D. Kapi Béla, dr. Velő Lajos, Zászkaliczky Pál. Duszik Lajos. Szohor Pál, Friedrich Lajos. 7
