Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-03-29 / 13. szám
vagy atheista”. Az egyház azonban már nagyon fáradt volt és nem tudott erőt adni ezeknek a tehetségeknek. így alakul ki egy, az egyháztól és felekezetektől független vallásos művészet, amely szívesen veszi fel magába az antik mitológia kifejező elemeit is, hogy az ember természetes áhítatának és miszticizmusra való hajlandóságának hangot adhasson. Mind a katolikus, mind a protestáns keresztyénség ehhez az általános művészethez fordul, amely számára Krisztus adott téma volt és történetének képei jó alkalom a művészeknek, hogy azokon keresztül vallásosságukat kifejezhessék. A művészek bármelyik egyház számára gátlás nélkül dolgozhattak. Mindennek eredménye az egyházi művészet karakternélkülisége és átlagossága. Borbereky Kovács Zoltán: Magyar Golgota. Már a világháború előtt egy újfajta spiritualisztikus művészet jelei tapasztalhatók, amely a háború után bontakozik ki teljesen. De ehhez a törekvéshez sem az egyház adta meg az indítást. A szociális és gazdasági összeomlást megsejtő és kétségbeesett emberi lélek kivetítette a maga tanácstalanságát az egyház isteneire, s így születnek meg a háború után azok a borzalmas, kínbatekert krisztusok, golgoták és máriák, melyeket aztán a német állam propaganda célul is fel tudott használni, ,,a művészetben térthódító destruktív zsidó szellem” kipel- lengérezésére. (Berlin, 1938. „Ent artete Kunst” kiállítás.) Az egyház és a művészet között a szakadás csak nagyobb lett s az egyház hallgatása miatt a „vallásos” művészetre rávetette magát az üzlet s ezt azután olcsó portékával ízléstelenségbe fullasztotta. Korunk művészeti forradalmában sem játszott szerepet az egyház, annak ellenére, hogy éppen a benne felfedezhető spirituális elem eleitől fogva újra kapcsolatot teremtett volna az egyház és a művéMagyar Élet. „Nőnevelésünk általában véve kritikán aluli. Csak aki látta a nőnevelés gyakorlati példáit, aki megismerte a finn leányt, a finn feleséget, a finn anyát, a Lotta Swärd mosolygó hősiességét, a munkáslányok finomságát, műveltségét, a parasztnők mély hitét, büszke öntudatát és nemzeti önérzetét, tudja megérteni, hol áll a mi nőnevelésünk. Nem tűnt fel még senkinek, hogy leányiskoláink kedves ifjú virágai milyen léha dolgokért lelkesednek? Hogy ruhán, zsúron, bálon, pletykán kívül alig érdeklődnek más iránt! S hogy egyéb ismereteik mennyire szűkösek? Hogy áldozatkészség, finomság, szerénység, ízlés, szeretet, mély hit alig van bennünk?” (Kodolányi János.) Egyedül vagyunk. Háborúban a fogyasztórétegeknek bizonyos hierarchiája alakul ki: 1. Hadsereg. 2. Nehézipari munkásság. 3. Mezőgazdasági népesség (ennek fogyasztása a háborúban rendszerint emelkedik). 4. Gyermek. 5. Egyéb rétegek (hivatalnokosztály, stb.). Háborúban a legfontosabb élelmicikkek fogyasztása emelkedik. (Meskó Géza.) Jelenkor. Az óriási horderejű változás az arányos képviseletet célzó választási rendszer bevezetésével éppen abban jelentkezik, hogy az így megválasztott képviselők többé már nem a nemzet képviselői, vagy legalább is nem elsősorban a nemzet, hanem mindenekelőtt a párt képviselői. A párt biztosítja, vagy teszi lehetővé megválasztásukat, ami szinte természetessé és magától értetődővé teszi a megválasztott képviselő lelki függetlenségének az 1848-as alkotmányunk szellemébe ütköző erős megkötését.” (Molnár Kálmán.) Magyar Szemle. A talajvizes árvíz levezetésére már előre olyan messze szétágazó és nagy költséggel megépített csatornarendszert kellene létesíteni, amely mindig készen áll arra, hogy a feltörő talajvizet levezesse. Esetleg évtizedekig nem kellene igénybe venni, s esetleg bajt okozna. Nagyon óvatosan kell az árkokat megépíteni és méretezni, nehogy túlságosan belemarjanak a talajvíz- tartó rétegekbe, s azt szükségtelenül megcsapolják, mint pl. a Kolontó-csa- torna esetében. Az Alföldön a növényzetnek a talajvízre szüksége van és ha a rendes magasságú talajvíz szintjét süllyesztik, azzal legalább is akkora, ha nem nagyobb bajt okoznak, mint akárhány pusztító árvíz. (Kéz Andor.) Erdélyi Helikon. „Későbbi számonkérői csak azzal nem vádolhatják a mai nemzedéket, hogy nem igyekezett irodalmasítani.” (Pa- rajdi Incze Lajos.) Forum. „Lezáródott az a korszak, amikor a kultúra magáért a kultúráért létezett. A mai korszakban, amely a népek történelmében a legdöntőbb, a cselekvő kultúra korát éljük!” (Guiseppe Rottai.) (Dyl.)
