Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-03-29 / 13. szám

R&NCfllkUSELET

Bábszínház

Érdekes új művészi munka indult meg Budapesten: bábszínházát nyitott egy lelkes evangélikus művész-tanár. Külföldön láttunk ilyet, ott magas fejlettséget ért el a bábjáték. Nálunk csak a vásárok Paprika Jancsi-szín- háza, vagy a budapesti Városliget Vitéz Lászlója jut eszünkbe ennek hallatára.

Most Rév István, ez istenáldotta tehetségű iparművész nyitotta meg kis, 130 férőhellyel rendelkező színházát a Podmaniczky-utca elején, a Vilmos császár-út mellett. Már régen foglalkozott e gondolattal: faragott, rajzolt, mintázott, bábúkat, játékokat készített; benne a festő és szobrász, továbbá az iparművész egyesült egy személyben.

Március 17-én díszbemutatón mutatta meg, mit ért el sokévi munkájával. Arany János Toldiját vitte bábszínpadra. Saját maga írta át s ő készítette az előadás minden részletét. A 12 ének 12 gyönyörű képet alkotott. Milyen levegős volt a puszta, aprólékosan kidolgozott a konyha, Toldiné szobája, vagy a királyi trónterem, festői a temető, a pesti városkép városkapujával, háttérben a budai oldal képe. Az ismert jelentek közt legkitűnőbb a II. ének ,,Add ki a jussomat”- jelenete, továbbá az eleven farkaskaland, előzőleg meg a malomkőjelenete volt. Pompásan mozognak a bábák: nemcsak kezük mozog, hanem

szemük, sőt szájuk is. Kitűnő műremek mindegyik, de legsikerültebb az öreg Bence és Toldi György alakja, kevésbbé a Toldi kicsit erősebb színű arcával s Toldiné; elhibázott azonban az, hogy Lajos király aggastyán: ezt ki kell a művésznek cserélnie, hiszen tökéletességre törekedett mindenben. Hangulatot adott Laurisin Miklós kísérőzenéje, csak sajnos, nem mindig volt hallható, az egyes képeket kötötte össze, a mi közönségünk pedig mindig megszólal s otthoni ügyeit intézi, ha összecsapódik a színpad függönye. A kísérőzenét hanglemez szolgáltatta, a szerepeket azonban szép magyarsággal, zamatosán beszélő fiatal színészek mondják tökéletesen. Maga Arany János is szerepel mint regős s az egyes részek összekötő szövegét mondja.

Ha a most két és félórás előadás még jobban pereg s a változások gyorsabbak lesznek, a legszőrszálhasogatóbb kritikus is elnémul majd és hódol a nagy evangélikus tehetségnek. Diákoknak, kik Toldit most olvassák, vagy nemrég élvezték, meg kell nézniök ezt. De a felnőttek is örömmel elevenítik fel ifjúkoruk, iskolai életük legszebb emlékét, a Toldi olvasását s vele fiatalodnak. A jó igyekezet ilyen tehetséggel párosulva sok akadályt legyőzött, bízunk benne s meg vagyunk róla győződve, hogy a művelt közönség beváltja Rév István reményeit. Nem szabad az ilyen úttörő munkásnak csalódnia! Dr. Bánkúti Dezső.

A budapesti protestáns katonai egyházközség április 2—4. napjain az Országos Tisztikaszinó termében (IV. kér., Váci-u. 38.) nagyhétre előkészítő áhí- tatos csendes órákat tart, melynek előadói Balikó Lajos főesperes, D. Soltész Elemér püspök és Bordás Antal esperes.

2

Félböjt

Bocsánatot kell kérnünk nemcsak az olvasótól, hanem a magyar nyelv tanáraitól s a Magyar Tudományos Akadémiáig fel minden nyelvész szakegyesülettől a leírt szóért. Teológiailag s a gyakorlati kegyesség szóhasználata szerint is szokatlan s alig használt kifejezés ez, de azt akarja jelenteni, ahogy a mai európi élet és ember viselkedik a böjttel szemben.

A római katolikus világi sajtó egyik legexponáltabb embere kegyes szavakkal írja az egyik képes hetilapban, hogy a böjtben is táncol Budapest, ha nyilvános helyeken nem is teheti ezt, de ötórai teákon annál inkább. Ezt a tevékenységet helytelenül alkalmazott lélektani indokolással akarja menteni. Ahány cikket olvasunk lapjainkban a külföldi metropolisok életéről, valamennyi beszámoló arról emlékezik meg, hogy miképpen mulat Páris, vagy Berlin, vagy London közönsége. Még azt sem lehetne mondani, hogy csak a magyar sajtótudósítók szeme előtt tűnik fel ez különösnek, sőt megírásra érdekesnek, hanem így vannak a külföldi lapok is ezzel a híranyaggal.

Budapesti szórakoztató üzemekről beszélik a rendőrség emberei azt, hogy olyan tolongás még nem volt a mulatságot nyújtó helyiségek után, mint Budapesten a böjt kellős közepében. De nemcsak szórakozni akar a nagyközönség, hanem költ is. Esznek, isznak az emberek, s nemcsak egyedülélő férfiak, hanem egész családok ülnek körül bőséges vendéglői asztalokat. Ezek a testi böjtöt erősen megvetők nem mind protestánsok, s még csak nem is túlnyomóan zsidók. '

Viszont valamennyi templomban megszakítás nélkül folyik az istentiszteleti munka. Felekezetközi őszinte beszélgetések arról győzik meg a kutató lelket, hogy mindegyik egyház felkészült a böjti időszakra s a maga rendje szerint mindent megtett annak érdekében, hogy a híveket a keresztre feszített Krisztushoz közelebb vigye,

Valljuk be őszintén, hogy nemcsak a hívekben van hiba. Beszélhetünk nyíltan arról, hogy az egyházakban is van hiba, tehát a lelkészekben is. Arról is lehetne őszintén írni, hogy miért erőtlenedett meg az egyház hangja s mi lehet az oka annak, hogy felekezetközi viszonylatban egyetemesen miért halványodott el az evangélium fénye. A magunk hibájáért kell vállalnunk minden ítéletet és felelősséget.

Az egyik amerikai lapból vesszük az alábbiakat. Egy európai laptudósító írja, hogy a The Seven Against Man; Galileo, Luther, Rousseau, Darwin, Marx, Freud, Einstein okozták azt a sok visszavonást, ami a világban látható. Luthert nem akarjuk kiemelni társaságából, de a hét gonosz közül ma csak Einstein él s amennyire Európa s Amerika szellemi életét ismerjük, azt merjük állítani, hogy Luther kivételével a többiek immár nagyon kis körben, vagy körökben éreztetik szellemük hatását. Egyáltalán túl vagyunk már azon is, hogy protestáns csoportok a katholicizmusra hárítsák a felelősséget s viszont. Az is túlontúl kihasznált frázis, hogy mindennek a bún és a hitetlenség az oka. Valahol másutt keresendő a hiba.

Nem akarja bevallani senki sem, de mégis az a helyzet, hogy az ember, még a keresztyén ember is hedonista. Élvezni akarja az életet s ezt nemcsak abban a formában gyakorolja, hogy szellemi szükségeket és célokat akar maga elé állítani, hanem inkább abban az értelemben hedonista, hogy nagyon akar enni, inni, táplálkozni, ha alkalom van hozzá, meg nem engedett mértékben is. Valljuk be őszintén azt, hogy a keresztyén ember étrendjét megirigyelhetné sok olyan ókori görög ember, aki az istenek ételeit is élvezte. Viszont ma Európa komoly éhínség előtt áll. Éhező milliók és tízmilliók remegve várják az új termést, vagy a kenyérmagvakban várható segítséget. S miután ezen a területen a remények napról-napra soványabbak lesznek, a már most nélkülözők rettenetesen szenvedve koplalnak s ha valami élelemhez jutnak, azt percek alatt elhasználják. Azok az európai emberek, akik ma még bőségben vannak, vagy tűrhető élelmiszerellátásban részesülnek, félnek attól, hogy náluk is és nálunk is bekövetkeznek a hét szűk esztendőnek koplaló hónapjai s már előre tartalékot akar mindenki magának gyűjteni.

A pápa azon rendelkezése, mely ezévben a testi böjtöt hamvazószerdára és nagypéntekre szűkítette, alkalmat adott sok embernek egy