Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-03-22 / 12. szám
BMCEIMJ1ELÉT András alesperes. A diakonissza testvér gyülekezetünkben való munkálkodását lehetővé tette Brózik Károly, a gyülekezetnek hosszú évtizedeken keresztül volt lelkésze és ne.ie Horeczky Ida áldott adománya. — Március 2— 10-ig bezáróan evangélizáció volt a tiszaföldvári gyülekezetben, mely napokon a szent szolgálatot dr. Kékén András hódmezővásárhelyi alesperes, Virányi Lajos szentesi lelkész és a helyi lelkész végezte, 10-én este az evangélizáció záró összejövetelén vitéz Sréter Ferenc kér. m. lelkész szolgált, mely zárószolgálat után morzsaszede- getés volt. Az evangélizációval egyidő- ben ifjúsági téli táborozás volt, hol az ifjúsági összejöveteleken sorozatos előadásokkal szolgáltak Botyánszky János mezőtúri lelkész, dr Koncsek Károly nagyrévi lelkész, Jónás András csépai lelkész, dr. Kékén András hódmezővásárhelyi alesperes, a helyi lelkész és segédlelkész. Az ifjúsági téli tábort végig Bonnyai Sándor KIÉ titkár vezette. — Ugyancsak március 2— 9-ig hathatós szórványgondozás folyt, mikor mindennap este 6 órakor a 4 km-re lévő külterületi templomban sorozatos vallásos estéket tartottak és két ízben meglátogatták Rákóczifalva és Cibakháza községekben lakó szór- ványhiveket, nekik istentiszteletet és úryacsoraosztást tartottak. A zuglói templomépítő egyesület március 16-án rendkívüli sikerrel és nagy érdeklődés mellett szeretetvendégséget lendezett, melynek előadója D. Kovács Sándor püspök volt. Az előadott két színdarabot előreláthatólag megismétlik. A templomalap a bevételből ismét jelentős összeggel gyarapodott. Konfirmációi emléklap művészi kivitelben darabonként 24 fillérért ismét kapható a budai ev. lelkészi hivatalban: I., Verbőczy-u. 28. Ugyanott megrendelhető a „Kövess engem” című imakönyv is 2 P-ért, mely a legalkalmasabb ajándék konfirmandusok részére. A postaköltség a rendelőt terheli. A soproni evangélikus líceum (előbb tanítóképző-intézet) I. osztályába szóló felvételi jelentkezéseket Főtisztelendő és Nagyméltóságú D. Kapi Béla Püspök Úrhoz, Győr, címzéssel, az intézet igazgatóságához (Sopron, Képezde-u. 14. sz.) kell megküldeni. Mellékletek: 1 Születési anyakönyvi kivonat. 2 A közép- v. polgári iskola IV. o.-áról szóló félévi értesítő másolata. (Az évvégi bizonyítványt is tartalmazó Tanulmányi Értesítőt pótlólag kell megküldeni.) 3. Aki bennlakást kér, az újkeletű hatósági orvosi bizonyítványt, 4. aki kedvezményt kér, az újkeletű hatósági vagyoni bizonyítványt is mellékeljen a szülők vagyoni helyzetéről. 5. Két tanú által aláírt szülői nyilatkozat arról, hogy a tanulóért anyagi és erkölcsi felelősséget vállalnak. A jelentkezési irat és a mellékletek bélyegmentesek. A líceum érettségi bizonyítványt ad, melyekkel a majd megnyíló tanítóképző-akadémiára és mindazon pályára lehet menni (a tudomány- és a műegyetem kivételével), amelyekre középiskolai (gimnáziumi) érettségi bizonyítvány jogosít. A tanítói pályán mutatkozó hiányok a biztos elhelyezkedést kilátásba helyezik ezen a pályán. 8 ahogy írva vagyon. Minél teljesebben, minél határtalanabbal, annál jobb! Az ember hangtalan némasággal hallgatta Matildot. Már egy órája ültek ott, de azon az egyetlen kérdő mondaton kívül még egy szót sem szólt. Egyszer aztán felállt. — Megyek — mondotta lakonikus rövidséggel. S még hozzátette: — Addig imádkozom, amíg sikerül. S kigyulladt szemében különös, boldog fény lobogott. S Matild máris örömkönnyek közt adott érte hálát a lélekmentő Szentlélek Istennek. 7. Az igazi szeretet mértékszámai. Akkoriban az abói „öreg várat” is börtönnek használták. Az öreg, munkaképtelen, vagy beteg rabokat helyezték ide, vagy azokat, kiknek számára pillanatnyilag nem akadt hely Kakolában. Matild természetesen ezeket is szorgalmasan látogatta. Egy nap, ahogy a meredek, sötét és teknőssé koptatott lépcsőn sietve igyekszik felfelé, hogy áhítatot tartson nekik, hirtelen megbotlik és elesik. Keményen megütötte magát. Összeszorított fogakkal legyűri a fájdalmat s felfelé tápászkodik, amikor elviselhetetlenül éles fájdalom nyilalik a lábába. Eltörött a lába. Pillanatra elsötétült előtte a világ. Nem a fájdalomtól, hanem attól a gondolattól, hogy itt fekszik tehetetlenül és sem az áhítatot nem bírja megtartani, sem Kako- lába nem tud eljutni, pedig két rabnak ígért ott mára beszélgetést. De csak egy percig tartott ez a sötétség. A következő percben már egész belseje kigyulladt egy gondolattól. Hiszen az áhítaton éppen arról a nyomorékról akar beszélni, aki ott ült a templom „ékes kapujában” s aki a Názáreti Jézus nevében felkelt és járt! Hát neki nem ura ez a Názáreti Jézus Krisztus? Rajta nem segíthet ez a név? Mintha csak láthatatlan karok ragadták volna meg, egyszerűen felkelt és járt. Kegyetlen fájdalom hasogatta ugyan a lábát, de arca mosolygott s csodálatos belső öröm ragyogott a szeméből. Áhítat után, amelyről azt mondották a rabok: „Még sohse hallottunk ilyen megragadó bizonyságtételt” — újra végigszámlálta lefelé a rengeteg lépcsőfokot. Nagynehezen elérte a parkban várakozó hintót. Nagy kínnal felkapaszkodott, elhelyezkedett s most már komolyan mérlegelni kezdte magában, nem volna-é jobb Kakola helyett mégis inkább szállására, Creutz kormányzó lakására hajtatni? De mi lesz a rabokkal, akik várják a mára ígért beszélgetést? Hátha éppen ma érkezik el valamelyiknél az a pillanat, amikor leomlik szívében a sátán hatalmának erős bástyája? Az a pillanat, amelyik talán soha vissza nem tér! Nem, nem mehet még haza, Kakolát nem lehet elhagyni. „Nekem csak féllábam beteg, de azoknak egész életük!” — döntötte el a vitát önmagával s kiadta a kocsisnak a parancsot: — Kakolába! Egész úton erőért imádkozott s bizonygatta Urának, hogy nem gyermekes dacból vagy akaratosságból cselekszi ezt, hanem mert így kénytelen kedves rabjainak lelki üdve miatt. Kakolában is önállóan, minden támogatás nélkül ment fel fogadószobácskájába. Ahogy a folyosón baktat, legnagyobb rémületére ki jön vele szembe? A börtön orvosa. Ha ez most észreveszi a baját s rögtön hazaküldi? Nem, nem szabad! S Matild úgy ment el a barátságosan köszönő orvos mellett, hogy annak esze ágába se jutott gyanút fogni. Már végzett a hét fogollyal s fáradtan, kimerültén gondolkodik a nap eseményei felett, mikor újra nyílik az ajtó s belép rajta a minap hallgatag óriás. A bánatos, komor vonások eltűntek arcából, békés és ragyogó, mint a téli napsütés. Megállt Matild előtt kicsit előrehajtott derékkal, esetlenül lóga- dozó karokkal s csak annyit suttogott szégyenlősen: — Sikerült... Krisztusé vagyok... Ennél többet nem lehetett belőle kiszedni. Csak búcsúzáskor szólalt meg újra: — Megyek, mer’ még sokan akarnak bejönni. De... szerezhetne nekem valami örömet... (Folyt, köv.)
