Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-03-22 / 12. szám
földön köttetnek, hanem a családokban. A családi tradíció magyar népünk életében e téren oly gyakran érvényesül, hogy alig-alig merünk emberileg reménykedni. Mindenesetre az volna a fontos, hogy ezeknek a férjképző és feleségképző akadémiáknak az előadása, mondanivalója a legszélesebb közvélemény színe elé kerülne és ott témává is válnék. Ma téma a mozi, színház, film, stb., holott ezek minden esetben csak másod- és harmadrendű dolgok. Házasságon, szerelmen dől el sok élet s legtöbben csak akkor ébrednek ezeknek fontosságára, amikor már későn van. Isten egymás számára teremtette a férfit és nőt. Együtt lesznek — mint a költő mondja — Isten két iker-csillaga. Segítsenek ezek a könyvek sok magyar protestáns fiút és leányt abban, hogy Isten színe előtt megtalálják egymást s induljanak el egymás boldogítására az élet zarándokúján. Pásztor Pál. rr uT-r*—* i— ■, f ^ ■ » * m 1 * "ri ** ■ * Foglyok angyala (Folytatás.) (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) Az utolsó szavaknál hangja megcsuklott, vállát zokogás rázta. Annyit kiáltott még: — Bocsásson meg!... — s kirohant a szobából. Később hallotta aztán Matild, hogy ez a különös emberke azzal a határozott szándékkal állított be hozzája, hogy alaposan megijeszti. Egymásközt arról beszélgettek ugyanis a rabok, milyen érdekes, hogy ez az úri kisasszony egyáltalán nem fél tőlük. Erre jelentette ki emberünk nagy hetykén: — No, majd én megrezzentem! A többiek hevesen tiltakoztak ellene, de ez fölényesen leintette őket: — Ne féljetek, ujjal se érintem, csak szeretném látni, hogy reszket az ilyen ,,nagy keresztyén”, amikor „begyullad”. És látta. De attól ő kezdett reszketni. Ö, a finn erdők rettenthetetlen zsiványa... * Egyik nap egy darab kenyeret szeretett volna Matild hamarjában lenyelni, mert reggel óta semmit sem evett, pedig az idő már késő délutánba hajlott. Éppen beleharap, mikor nyílik az ajtó s belép rajta egy óriástermetű rab. Ez az óriás már nagypénteken szemébe ütődött a kápolnában. Nagy, szomorú szemével úgy bámult rá állandóan, mint valami szentképre. Ahogy meglátja, Matild mivel foglalkozik, rögtön vissza akar húzódni. De Matild azonnal félretolja uzsonnáját s marasztalja a látogatót. Erre az gondosan becsukja maga mögött az ajtót, meggyőződik arról is, hogy a kulcslyukon se leselkedik senki, azután hatalmas léptekkel Matildhoz rohan, megragadja kezét két hatalmas markával s szinte gyermeki esengéssel suttogja: — Mondja, tényleg igaz az, hogy Isten még egy olyan szörnyű gonosztevőt is visszafogad, mint én? Matild egyszerre elfelejti, hogy az előbb még éhes és fáradt volt. Ez a kérdés többet adott neki, mint amit a legfinomabb lakoma adhatott volna. Átélte azt, amit az Üdvözítő a samáriai Jákob-kút mellett. A visszatérő tanítványok hiába kínálták eledellel, pedig éhesen, szomjasan hagyták ott a kút mellett. „Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok — mondta nékik. — Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem és az ő dolgát elvégezzem.” (Ján. 4:32, 34.) Ez az együgyü őszinteségü, remegő kérdés örömök és vígasztalások kiapadhatatlan forrását fakasztotta Matild szívében. Milyen áradó örömmel bizpnvgatta neki, hogy meg vagyon írva. Szóról-szóra úgy, ahogy mondta. És pedig olyan szavakkal, amelyeknek érvénye soha örökké el nem múlik, meg nem rendül. Ég és föld elmúlhat, de Isten beszéde megmarad örökké. Csak hinni kell benne, egyszerűen úgy, adást. Megközelíthető Bp. Berlini-térről 90-es, 92-es, és 55-ös villamossal, a Keleti pályaudvartól 20-as autóbusszal. A balassagyarmati egyházközség böjt szerdáin esti előadássorozatot rendez templomában, melynek előadói sorrendben Kardos Gyula balassagyarmati esperes, Mohr Henrik budapesti alesperes, Kuszy Emil losonci esperes. Szántó Róbert budapesti lelkész. Csen- gődy Lajos dr. salgótarjáni alesperes és Antal Zoltán balassagyarmati református lelkész. A balogpádár—perjési egyház templomában f. hó 9-én lélekemelő ünnepség keretében iktatta be Smid István esperes az egyház megválasztott tiszteletbeli örökös felügyelőjét, Járossy Mihályt, az egyház nyugalmazott lelkészét és tényleges felügyelőjét, dr. Baráth László rimaszombati ügyvédet, Balogpádár díszpolgárát. A közgyűlést megelőző istentiszteleten Baráth Károly rimaszombati lelkész Lk. X. 17—20. alapján igehirdetésében arról szólt, hogy Jézus istenországának munkamezején, hiveit ma is munkába küldi, hatalmat ad nekik és számadásra maga elé várja őket. A beiktatott felügyelők az egyházi testületek és belmissziói szervek, a járás és a község üdvözléseire válaszolva kifejtették egyházépítő terveiket, biztosítva a virágzó gyülekezet lelkészét, Bándy Györgyöt arról, hogy evang. hithűséggel, összedobbanó szívvel, kéz a kézben szolgálják vallási és szociális téren Krisztus szent ügyét az egyház és a magyar haza javára. A rimaszombat—tamásfali Luther- Kör március 8, 9, 10-én hozta színre Rimaszombatban a Polgári-kör dísztermében Smid István esperes bibliai tárgyú ,,Haláltánc?’ című színmüvét, mely Keresztelő János tragédiáját kifejező erővel szemlélteti. A Lutherkor mükedvelőgárdája hatalmas teljesítményt végzett. Mindhárom előadás a város és a vidék élénk érdeklődése mellett folyt le és a bemutatón megjelent szerzőt szeretettel ünnepelték. Az Evangélikus Hittudományi Kar hallgatóinak fijúsági köre márc. 16-án vallásos estet tartott, melyen Harmati György írásmagyarázata után lie. dr. Karner Károly egyet, tanár „Evangé- likusság és nemzeti megújhodás"’ címen tartott előadást. Halálozás. Özv. Renner Jánbsné sz. Schey Karolina evang. líceumi tanár özvegye Sopronban 92 éves korában elhunyt. Özv. Moór Jánosné sz. nemes Tóth Karolina 58 évig tartott szép házasélet után 80 éves korában Rákospalotán elhunyt. Horváth Károly szövetkezeti igazgató, volt fővárosi bizottsági tag 55 éves korában hunyt el Budapesten. A csepeli Luther Szövetség március hó 24-én, hétfőn este 8 órai kezdettel a csepeli kultúrház színháztermében hangversenyt rendez, melynek keretében Kemény Lajos esperes tart előadást. A műsoron neves budapesti művészek mellett a kelenföldi énekkar is szerepel Weltler Jenő karnagy vezetésével. A tiszaföldvári gyülekezetnek márc. 9-én örömünnepe volt. Ezen a napon vezette be gyülekezeti szolgálatába a FÉBÉ diakonisszaegyesület által kiküldött diakonissza testvért dr. Kékén 7
