Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-03-22 / 12. szám
/ Meg bán hatatlan megtérés Ezen a tavaszon és a tavasz- szal együtt folyó böjtben egyházunkban mindenfelé nagy lendülettel indult meg az evan- gélizációs munka. Néhány évvel ezelőtt még sokan ismeretlenül tekintették ezt a kifejezést és nem egészen voltak bizonyosak abban, hogy mit értenek alatta. Ma már mindenki tudja, hogy az evangélizáció a lelki ébredést elősegítő munkának a módszere. A mindennapi élet ezerféle hatása között élő és tévelygő embernek a leikébe élő és elevenítő erőnek akarja bevinni az evangéliumot. Az útbaigazító és megmentő evangéliumot. Személyesen, külön-külön mindenkinek szólóan. Az evangélizáció tehát hasonítható ahhoz a mozdulathoz, amikor valakinek a két vállára rátesszük a kezünket és köznapi nyelven szólva: jól megrázzuk, azért, hogy kényszeresük a reánk való figyelésre. Az evangélizáció e hasonlat szerint egész belső énünket felfigyeltetni akarja valami olyanra, ami nagyon fontos, ami életbevágó és ami eddig hiányzik az életünkből. Böjtnek a negyedik vasárnapján minden templomunkban az oltár előtt fel fog hangzani Pál apostol II. korinthusi leveléből a 7. fejezet 10. verse is és ebből fog hangzani a figyelő lélek felé ez a két szó: megbánhatatlan megtérés. Minden evangélizáció végső célja az, hogy megbánhatatlan megtérésre indítsa a szíveket. Mert az ember annyira köny- nyelműen bánik mindennel, hogy még a megtéréssel is könnyelműen bánik. Nagyon jól ismerjük azt a nekibuzdulást, amellyel böjt idején a keresztyén ember egy kis komolyságot és felelősségérzetet fogad fel magának, valamint azt az elcsendesedő érzést, amellyel az előtte való napokon a nagypénteki úrvacsorára gondol. Ilyenkor sok keresztyén ember azt hiszi, hogy ő most megtért. Meg is van benne a szándék, el is kezdi, néhányszor meg is próbálja, azután könnyít rajta és egész megtérési kísérletére nem mondhatunk más nevet, minthogy megbánt megtérés lett belőle. Pedig az egész böjt, a nagypénteki keresztfa, a megváltás és minden róla való evangélizáció ennek az ellenkezőjét akarja: teljes megtérést, igazi megfordulást a bűnnek az útjáról, tehát olyat, amelyikről Pál apostol nemcsak azt mondja, hogy megbánhatatlan megtérés, hanem azt mondja róla, hogy üdvös„Szentnek kell lenned; csak azt ne gondold, hogy magadtól, saját érdemedből vagy szent, hanem mert tied az Isten Igéje s a Krisztus igazított, szentelt meg, adta neked a mennyet. Erről kell hitet tenned. ha keresztyén akarsz lenni... Erre a hitre tedd fel az életedet, mindenedet s bármi érjen, vállald érte.” Luther. ségre való megbánhatatlan megtérés. Ide szeretne elvezetni minden evangélizáció. Ez a célja a böjt, a nagyhét, nagypéntek minden szavának. Ezt az ajándékot tartogatja az úrvacsora az igazán bűnbánó híveknek. Mert nem a jobb emberi életre kell megtérni, hanem az üdvösségre. Mert az ember köny- nyen megbán olyan megtérési szándékokat, amelyek földi életnek a rendjét változtatják meg, holott ezek magukban véve amúgy sem szoktak igazi megtéréssé lenni: megbánhatatlan megtérés az lesz, amelyik az üdvösségre való megtérés. Ez aztán gyökeresen meg fogja változtatni az életet. Ez aztán alapos tisztogatást fog végezni. Ez nem fogja kímélni a metszőkést és le fogja vagdalni a vad hajtásokat és talán semmi egyebet sem hagy meg, mint az egészen csonka törzset, — de abba azután beleoltja a vadócok helyett nemes gyümölcsök termésére kényszerítő rügyet. Az orvos nem tud sebet operálni kés nélkül és ha igazán gyógyítani akar, le kell mennie az eleven húsig és a csontokig. Megbánhatatlan megtérés nincsen e nélkül. De új élet és új termés sincsen e nélkül. Aki ennél kevesebbet kíván tőled, megcsal téged. De aki keresztfára ment éretted, nem elégszik meg kevesebbel: üdvösségre való megbánhatatlan megtérést akar tőled. 1