Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-03-01 / 9. szám
PfcNQMiÉLCT suktól, akik megállapították, hogy Peskó Zoltánt e hangversenye alapján legkiválóbb orgonaművészek közé kell sorolni. Az estén a fasori és kelenföldi evangélikus énekkarok két együttes számot adtak elő. Liszt Ferenc művének előadása nemcsak az egyesített énekkart dicséri, hanem Weltler Jenőt is, aki vérbeli karmesternek bizonyult. Lelkészavatás. D. Kapi Béla dunántúli püspök február 16-án Győrött a lelkészi szolgálatra felavatta Kiss Jenőt, Kiss Samu nagybarátfalui lelkész fiát. Évi jelentés. Szeged. Született 34. Meghalt 19. Házasságot kötött 25 pár, tiszta ev. 7. Reverzális kárunkra 7, más egyházból Szegeden eskettek közül 4. Reverzális javunkra 9. Hozzánk tért 7. Kitért 7. Konfirmált 15. Ürva- csora 1593. Adományok a szegedi hívektől: Üj templomra megajánlás törlesztése 2263 P. Üj adományok a templomra 1985 P. Perselyből 280 04 P. Gyámintézeti gyűjtés és különféle of- fertoriumok 1049 P. Szegények karácsonyára 1025 P. Napközi Otthonra 797 P. Diakonissza fenntartásra 912.40 P. Nőegylet céljaira 35 P. Luther Szövetség céljaira 94 P. Szegények segélyezésére 53.50 P. Iskolára adomány 169.50 P. Elemi iskolai gyűjtések különféle célra 32 P. Egyházi célra 2130 P. Szegényeknek ingyenes gyülekezeti lapra 491.90 P. Összes adomány: 11.633.34 P. Más egyházaktól befolyt az új templomra 1985 P. Az 1940-re kivetett egyházi adóból befolyt 9838 P. — A gyülekezet lélekszáma 2100 körül mozog. — Evangélikus 2 tanerős iskolát tart fenn I—IV. osztállyal, amelyben az elmúlt tanévben 103 gyermek volt, ebből evangélikus 98, református 3, róm. katolikus 7. Más iskolába járt az I—IV. osztályból 16 gyermek, a felsőbb elemi osztályokból 20 gyermek. A gyülekezet területén hetenként 19 rendszeres igehirdetés van istentiszteleteken és bibliaórákon. A Deáktéri Luther Szövetség minden pénteken este fél 7 órai kezdettel böjti előadásokat rendez, melynek ösz- szefoglaló címe: „A békéltetés Igéje'’. Az előadások sorrendje: március 7. D. Raffay Sándor, március 14. Scholz László, március 21. Zulauf Henrik, március 28. dr. Halász Kálmán, április 4. Kemény Lajos. Szülők figyelmébe! A gyermekek szabad idejüket, kirándulásukat, nyári szünidejüket lehetőleg evangélikus, egyházi környezetben töltsék. A cserkészet életrenevelő hatását kapcsoljuk össze vallásos neveléssel. A Deák-téri 223. sz. P. L. Sz. cserkészcsapat várja a 7—15 éves evangélikus fiúkat. Március elején új jelöltcsoport kezdi meg munkáját. Jelentkezni úgy az apród, mint a cserkész-korúaknak a Deáktéri Lelkészi Hivatalban a hivatalos órák alatt (d. e. 9—1-ig és d. u. 3— 5-ig) lehet. Ez évi nyáritáborát és ap- ródtanyázását Erdélyben tervezi a csapat. Állás. Textilszakmában jártas, 20 évesnél nem idősebb, vidéken szabadult, feltétlenül megbízható, tisztességes segédet felveszek 150 P fizetésig. Csak vidéki jelentkezzék. Hegyi Károly textilkereskedő, Budapest, Éva-u. 24. szám. 8 hogy ne kellene egészen dúvadnak látni magamat, mindjárt megszűnnék ez a kínzókamra... Matild olyasmit felel, hogy a mi jótetteink úgyis mindig gyarlók, tisztázatlanok és erőtlenek ahhoz, hogy boldoggá tegyenek, de van valaki, akinek tökéletes jótéteménye minden tökéletlenségünket kitöltheti, s így csak ő válthat ki bennünket a lelkiismeret kínzókamrájából. De maga is érzi, hogy szavai idegenül, hatástalanul kopognak. Egy koldús ül előtte, aki reszketve nyújtja ki kezét valami kis emberi jótett jóleső öntudatának alamizsnája után. Tenyerébe kell hullatnia azt a kis alamizsnát, hozzá kell segítenie valami kis jótetthez, hogy kézenfoghassa és elvihesse erről a koldússarokról Krisztus gazdagságának mérhetetlen kincstára felé... De hogyan! Körülvillantja a tekintetét a cellában s fölfedez valamit. Ez jó lesz. Nem, nem — fut össze szájában a lázadó test ellenkezése —, ezt nem bírja úgyse. Miért ne, keményíti meg magát, ha ezzel segíthet egy emberen! Szeme ugyanis azt az ütött-kopott korsót fedezte fel a prices alatt, amelyben a foglyok a mindennapi italul kapott híg árpalevet őrizgették. Megszakítja tehát a kegyes beszédet s rámosolyog a legényre: — Ejnye, de kiszáradt a torkom! Nem adna egy korty italt a korsajából? A legény szemei karvalykörömként vágódnak Matild arcába, vörös lesz, mint a rák, a fejébe szaladó vértől, de csak nem nyúl a korsója után. Matild kénytelen kérését megismételni. — Nem... azt nem lehet... — nyögi a legény rekedten. — Hogy kérhet inni tőlem! Matild lelkében napsugaras kép bontakozik elő ezekre a szavakra. Fényes délben fáradt vándor ül egy samáriai kút mellett. Előtte áll egy rossz hírű asszony s ugyanezeket a szavakat kiáltja: „Hogy kérhetsz inni éntőlem?” S immár mosolyogva figyel a hangjához és szavához jött legény heves érvelésére: — A vasai kormányzó lánya csak nem ihatik egy töredezett szélű, ócska rabkorsóból! Nagyon jól tudom, mennyire nem bírja azt az ilyen kisasszonyok kényes ízlése. Éppen a maga apjával járt itt egyszer két ilyen kisasszony. Még a szoknyájukat is felemelték, nehogy valami piszok ragadjon rájuk, pedig előtte félórával súrolták fel a kövezetét. S úgy bámultak rám, mint valami félig rothadt bélpoklosra. Azok aztán nem ittak volna ebből a nyomorúságos árpaléből! No, de maga se mondta komolyan... — Már hogyne mondtam volna, ha hajlandó lenne megosztani velem. A legény erre lenyúl a nem valami étvágygerjesztő korsóért és odanyújtja. Matild ajkához emeli és jót húz belőle. S miközben rápillant, látja ám, hogy úgy ragyog a legény arca, mintha mennyei jelenést látna. Nem hosszan, majdnem csak villanásszerűen, de ragyogott, letagadhatatlanul. S mikor Matild hálás köszönettel visszaadja a korsót, így felel: — Magának nincs mit köszönni — nekem ellenben jó napom volt máma. S mikor eltávozik, biztosan tudja már Matild, hogy rövidesen eljön egy nap, amikor ez a „samáriabeli” tőle kér majd inni olyan .italt, amely után „soha örökké meg nem szomjúhozik...” (Folytatjuk.)
