Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-12-20 / 50. szám
378. oldal. EVANGÉLIKUS ÉLET 193G. december 20. Jubiláló éneskeskönyvünk hibái. fFolytatás.) Zenei ellenmondásokat is talál Paulik a könyvünkben. A két példát már harmadszor veti szemünkre és pedig szónoki lendülettel. A 142. számú Györy Vilmos ismert szép éneke: »Napja boldog szent örömnek.« Ha ezt a dallama miatt elhagyjuk, még nagyobb lett volna Paulik felháborodása. Az a dallam (Az Istennek jótetszése) éppen nem »a legbánatosabb dallama a világnak«. A 151. számú pedig Zábrák Dénes kétstrófás kedves karácsonyesti gyermekéneke: »Szent karácsonyest közelget.« Versformája csak ezt az egy dallamot engedte meg. Kár volt ebből olyan nagy lármát ütni. Ifjú jeles rpűvé- szeink majd vígabbra zenésítik. Bartos Pál külön cikkben (Evangélikus Élet) elemezte aprólékosan az Erős vár dunántúli fordításának hibáit. És az egyetemes gyűlés 145 pályázóval szemben mégis ezt tette meg egységes hivatalos szövegnek. Nem talált jobbat. ' Schulek Tibor a Kér. Igazságban adta ki a jelszót: »Uj énekeskönyvet!« Dunántúli énekeskönyvünket először kissé felpántlikázza, mint a pogányok szokták az áldozatokat a lebunkózás előtt. Azután neki megy s a végeredmény: nem érdemli a Keresztyén nevet. Ezt valóságos müfelháborodással teszi. Elképed, szinte érthetetlennek találja! Thaly Kálmán eljárását idézi. Irodalomtörténeti megtévesztést lát benne. És a szerkesztőknek ez a barbársága »nem kivétel, hanem tipikus jelenség«. Látszik beszédén, hogy akkor foglalkozott Szilády Áron Régi Magyar Költőivel. Ezt mi ötven év óta tesszük. De más szempontjai vannak Sziládynak és a tudományos Irodalomtörténetnek, melyben a szöveg eredeti épsége lényeges dolog, és más szempontjai a gyakorlati célra készült énekeskönyvnek, melyben a dallamhoz kell a szótagok számát mérni és a mai kor gyermekéhez szólni. Megtanulhatta volna ezt Luthertől, aki e téren nagy szabadságot engedett meg. Vagy nézze meg Fejes István ref. költő példáját, aki ismeretes költeményeket is egyházi dallamra alkalmazott. Gaál Mihály a bányakerületi füzetekben (III. f. 53. 1.) követte el, hogy Szkárosi Horvát András szép énekét (Semmit ne bánkódjál) simább és a mai nyelvhez közelebb álló formában közölte. Vojtkó Pál költőnk, a magyar irodalom tanára elég jónak, régiesnek és lényegben és a jellemző kifejezésekben az eredetivel megegyezőnek találta, ezért a mi könyvünkbe is felvettük. Úgy ahogy Szilády közli (táplálsz-vigasztalsz rímekkel) falusi népünk ma nem fogadná el. A Kér. Igazság most két év miulva is ócsárolja e miatt könyvünket és az ének saját dallamát akarja felfedezni, holott az Székely Balázs Szent Tóbiásról szóló énekének dallama, sok variációja volt és Szkárosi énekét több dallamra is énekelték. (Lásd: Szabolcsi B. A. Hofgreff é. k. dallamai 6. 1.). Azt a dallamot mi Skultéti nyomán »Mit bízik a világ« szövegre énekeljük s e néven megvan Kapi Gy. korálkönyvében is. Schulek fedezi fel, de nagyon későn, hogy Luther »Jövel Szentlélek Úristen« énekét nem Bati'zi András fordította. Ezt a tévedést a sok munkában Kálmán Farkas himnológustól vettem át, de már 25 év előtt kijelentettem, hogy ez az ad(at téves. Schulek még 60 régi szép éneket igér. De honnan veszi ezek dallamát, pedig éppen oly fontosak, mint a szöveg. Általában a dallamok kérdését feltűnően mellőzi. Nálunk a tanítóértekezletek hivatalosan követelték a dallamok számának korlátozását. A sok dallamban látták a szép, szabatos éneklés akadályát. E miatt kellett sok éneket kihagynunk. A hitvallás lutheri szép, de nem könnyű dallamát iaz egyházi vegyeskarok gyűjteményébe vettük fel. »Liturgikus szempontból — mondja Sch. — teljesen használhatatlan a könyv. Nincs benine introitus, kyrie, glória, graduate, halleluja, sanctus. litániák, pszalmódiák, passió.« Hát még mi kell? Hiszen ez nincs meg mind az új liturgiában sem. Ereklyeszekrényt akar? Hiszen Paulik már eddig is muzeális értékű énekekről beszél. És az új liturgia nem a a dunántúliból vette-e az énekverseket? »Mindenek felett — mondja tovább — hittartalmi szempontból kifogásolandó a Dunántúli Énekeskönyv. Egész alapbeállítottsága hibás.« Vájjon a dogmatika melyik tétele nincs megénekelve benne? Vető dr. ellenkezőleg, a túlságos dogmatizálást helyteleníti: »A szeplőtelen fogantatás, a poklokra szállás tanát, a keresz- tyénség intim titkát tanácsos épp úgy a háttérben hagyni az istentiszteleti életben is, amilyen szerényen húzódnak meg azok az Ujtestamentomban.« Könyvünk dogmatikája felett Bancsó Antal őrködött szigorúan. Nyugodjék meg Schulek. Aki Krisztust, az Üdvözítőt és a Krisztusimádat énekeit nem találja benne, az nem jól ismeri könyvünket. Ezért kifogásolja a beosztást, a tartalomjegyzéket is. Végül már Schulek maga is megsokalta a gán- csolódást és bevallja: »Kritizálni könnyebb, mint különbet alkotni.« Ilyen bírálat után meglepő, hogy Schulek mégis a dunántúli könyvet mondja leg- különbnek s kiköti, hogy minden reform kiindulópontja ez a könyv tegyen. Tehát talán mégsem olyan igen rossz! Nem szabad feledni, hogy egyházi költészetünk szegény, nem olyan gazdag, mint a németeké. Régente lapjainkban még volt ilyen rovat is; Egyházi költészet. Ma, sajnos, nincs. Majd meglátjuk, honnan veszi Schulek a kitűnő új énekeket. Vető dr. szerint »akkor tesznek jobb énekeink, ha több tesz az igazi vallásos tapasztalás (élmény) a lelkészekben és a hívekben«. A Dunántúli Énekeskönyv nem máról holnapra összetákolt felületes kiadvány, hanem hosszú éveken át, előleges tanulmányok alapján készült gondos és telkiismeretes munka. Ezt illetékes szakértők mondták el róla. Hogy magyar énekeskönyveink fejlődésében a dunántúli mit jelent, arról senki sem szól. Pedig tehetne. Luther mondása szerint: ami bennünk rossz, azt felhányják, ami jó, arról hallgatnak. Mint a szerkesztő bizottság volt előadójának és még élő tagjának az elhalt munkatársak nevében is, azt hiszem, jogom, sőt kötelességem is volt, hogy ezeket a jubileumi év végén elmondjam. D. Payr Sárulor. Az egyházi sajtó. (Előadás a MELE Í936. X. 28-án tartott gyűlésén ) Hazánkban a folyó évben megjelent napilapok, heti újságok, havi folyóiratok és alkalmi, de nyilvántartott újságok száma: 1879. Óriási szám ez. Ebben ;a nagy sajtó tömegben nem jelentéktelen az egyházi folyóiratok száma sem: 258, amelyekből 126 római kát., 56 református, 26 evangélikus, 13 a két egyház közös szerkesztésében jelenik meg, néhány a kisebb közösségek szerkesztésében jelenik meg s a hazai zsidóság 19 heti újságot tart fenn. Ez a nagy tömeg írásmü állandóan foglalkozatja az olvasóközönséget. De nemcsak a sajttá áll a nagy.- közönség rendelkezésére, hanem a könyvirodalom is. Az 1934. esztendőben hazánkban 3920 mű jelent meg 610.000 oldal terjedelemben, amelyből légtér jedelme- seb részt ugyan a szépirodalom és a földrajzi útleírások foglalják te, de elég jelentékeny rész jut az egyházi könyvirodalomnak is, amelyben azonban az evangélikus egyházi irodalom a legszegényebb és legszegényesebb is. A föntebb megadott adatok birtokában próbál- jupk eligazodni a számok játékában! A nyomtatott betű eme nagy tömegében ki kell mondanunk: a
