Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-11-29 / 47. szám
1926. november 29. EVANGÉLIKUS ÉLET 357. oldal t. i. a 36. §. alapján kiszabott büntetést és még egy jelentékeny pénzbüntetést. Az egyház iránti hűség ellen vétő egyháztagok megrendszabályozását magam is szükségesnek tartom s ebben a kérdésben lapunk hasábjain ily értelemben nyilatkoztam is, de nézetem szerint a javaslat 17. §-a'túl lő a célon és a 3-ik pontot, mely szerint a bíróság megfeddi azt az egyháztagot, aki a tagsággal járó Kötelességeinek teljesítésében megátalkodottan hanyag, törölném, mert az az egyháztag indokolatlan zaklatására vezethet, az pedig nem érdeke az egyháznak. Pr. Pazar Zoltán. Figyelő. AZ ORSZ. REFORMÁTUS Lelkészegyesület 1936. november 26-án tartott ülésében egyhangúan a következő nyilatkozatot tette: »Sajnálattal látjuk azt az izgatottságot, amely egyik evangélikus vezérférfiúnak a reverzális ügyében tett zsinati nyilatkozatát követte. A magyar re- formátusság erről az ügyről mindeddig hallgatott, egyrészt azért, mert személyi és politikai kérdést látott benne, másrészt azért, mert azt remélte, hogy hallgatásával a nemzet lelki nyugalmát is biztosító felekezeti béke érdekét szolgálja. Személyi és politikai kérdésekbe ezentúl sem kíván beleavatkozni, de nem szeretné azt a látszatot kelteni, mintha e nyilatkozat kifogás tárgyává tett külső formájában kifejezésre jutott lényeg kérdése tekintetében csak a legkisebb mértékig is eltérne attól az egyedüli helyes állásponttól, hogy a vegyes házasságok ügyének mai merev kezelése olyan mély és nyílt sebe közéletünknek, amit okvetlenül meg kell gyógyítani, különben a nemzet lelki egysége állandó veszedelemben forog. Ez a lényeg az evangélikus zsinaton elhangzott feljajdulásbian is, s erről nem lehet a figyelmet a forma kérdésének bármily hangos vitatásával elterelni. Mélységes aggodalommal látjuk, hogy egyházi vezérférfiúnak a saját zsinatán tett nyilatkozata olyan szervezett mozgalmat indít meg, amely a felekezetek közötti békét és egyensúlyt felborítással fenyegeti és legszentebb meggyőződések szabad nyilvánítása elé korlátokat kíván állítani.« * A CIMERTARTÓ KÉT ANGYAL. Pécel község ez év tavaszán Mészáros István rk. plébános és Deme László ref. lelkész javaslatára egyhangúlag díszpolgárává választotta a tisztult nemzeti eszmék és a felekezetközi békesség munkálásáért D. D. Raffay Sándor püspököt. Ennek a díszpolgári oklevélnek az átadása november 22-én történt Pécelen. Vitéz Dr. Endre László főszolgabíró és Mészáros István, Deme László, valamint Blázy Lajos péceli ev. lelkész üdvözlő szavai után D. Raffay Sándor megköszönte a meleg szeretetet, mely e kitüntetésben megnyilvánul, azután a felekezetközi békéről nyilatkozott. Ma még jobban az a meggyőződése — mondotta —, aminek egy reformációi ünnepi beszédében csaknem egy .évtizeddel ezelőtt kifejezést adott. Akkor azt mondotta, hogy Magyarországon a keresztyénség két nagy történeti ágazata, a római katolicizmus és a protestantizmus, a magyar nemzet címerének két angyala. Évszázadok óta azonos hűséggel és kitartással tartják és őrzik azt a címert, amely maga az élő magyar nemzet. Jaj volna ennek a nemzetnek, ha bármelyik angyal elűzné helyéről a másikat! De jaj volna akkor is, ha egymást gúnyolnák, kisebbítenék és kedvetlenítenék és nem tudnának egymás szemébe nézni őszinte szeretettel és bizalommal! Ne azt nézzük, melyik angyal áll a címer jobb- vagy baloldalán, hanem annak örüljünk, hogy mindegyik ott áll és egymást támogatva igyekszik messze jövendők számára megtartani ezt az összetört szegény magyar nemzetet! * »LEGYEN VÉGE már, az Ég szerelmére, a városokra és falvakra kiterjedő inzurrekciónak, melyet a képviselöház elnöke ellen folytatnak egy zsinati beszéde miatt!« így kezdi az Esti Újság november 22-i száma vezércikkét. A továbbiakban elismeréssel állapítja meg, hogy az evangélikus egyház e szenvedélyes és hadjáratszerü tiltakozásban — hála Istennek — lojális magatartást tanúsít. Majd így folytatja: »Legyen hát vége annak, hogy az ország összes falvaiból vallásháborúra emlékeztető feliratok érkezzenek politikusok ellen egy egyházi ügyben és egyházi minőségben tett nyilatkozat miatt.« Bizony ez a hang a legtöbb magyar embernek, köztük nagyon sok katolikusnak a szívbeli meggyőződésével jobban egyezik, mint a tiltakozási akció. * EZT AZ AKCIÓT a »Nemzeti Újság« igazán nagyszerűen füti. Mindenkinek igaza van, aki tiltakozik és senkinek nincsen igaza semmiben, aki más véleményen van. »Szokott tárgyilagosságára« hivatkozik, amikor protestáns részről való megnyilatkozásokat közöl s azután sietve neki megy ezeknek a csendesítő nyilatkozatoknak. De. hiszen nem is az a fontos most már, hogy ki mit mond. hanem csak az, hogy a hadjárat tovább menjen! A vélt sérelem így lesz mesterséges sebbé a nemzet testén. De ki fogja meggyógyítani?... * HAJLANDÓK VAGYUNK elfogadni a Nemzeti Újságnak november 27-iki számában a református lelkészegyesület deklarációjára adott mérges válaszából azt a mondatot, hogy az 1894. 32 .t-c. érvényes magyar törvény, mely a reverzálist megengedi, az ezzel szemben való örökös tiltakozás tehát »a magyar Corpus Jurissal is ellenkező izgatás.« Mi ez ellen a törvény ellen azon a módon és azon a törvényes úton izgattunk és fogunk izgatni, hogy országos törvények által biztosított hivatalos és nyilvános közgyűléseinken feliratokat intéztünk esztendőkön át a magyar kormányhoz és kértük az 1868. 53. t-c. visszaállítását. Nem mondtuk, hogy a reverzális törvénytelen, mert hiszen törvényes, hanem kértük a megszüntetését. Ehhez jogunk volt, éltünk is vele. Szeretnénk is, ha ezért bíróság elé állítana a Nemzeti Újság. Ugyan próbálja meg... De az 1894. évi törvénynek nemcsak 32-ik, hanem 31-ik törvénycikke is van. Ennek 39. §-a megállapítja, hogy a polgári tisztviselő a házasulókat a törvény értelmében házastársaknak nyilvánítja. Aki tehát azt állítja bármelyik ilyen házasságról, hogy az törvénytelen házasság, ágyasság csapán, az betűről - betűre »a magyar Corpus Jurissal is ellenkező izgatást« követ el. Annyiszor mondták, írták és tanították, annyiszor zavarták fel vele és dúlták szét vegyes házasok családi békéjét, hogy ha mi ezt a számot el akarnánk érni, naponként százszor kellene közgyűlési feliratokat készíteni a kormány hoz az 1868. évi Lili. törvénycikk visszaállításáért. Melyikünk izgat tehát? Melyikünk árt tehát a felekezeti békének és a magyar állam törvényei épségének és tiszteletének? ítéltek el egyetlen evangélikus embert, mert kérte és csupán kérte egy törvény megváltoztatását és egy régebbi törvény visszaállítását? Ugy-e nem? De ítéltek-e el jogerősen római katolikus plébánost azért, mert ágyasságnak nevezett magyar törvények szerint megkötött és evangélikus templomban megáldott házasságot? Ugy-e igen? Melyikünk tehát az izgató és békebontó? * MOST MÁR csak egyet. Kár azon vitát kezdeni, hogy ki tűr többet vallási türelmesség miatt, a katolikusok vagy a protestánsok-e? Mi mindnyájan tudjuk és ami sokkal több: Isten tudja azt...
