Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-03-22 / 12. szám
IV. évfolyam 12. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Telefonszám: 33—5—92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EGYH AZT ARSAD ALMI, BELMISSZIÖI, KULTURÁLIS ÉS EGYHÁZPOLITIKÁI HETILAP. A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap,. ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő. Postai csekk száma: 20.412. Felelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ. TARTALOM: Kinek adod a vasárnapod? — Bakos László Reverzális statisztika. — Bereczky Sándor: Az első keresztyének élete... — Károsy Pál: Evangélikus arcképek. — Kutas Kálmán : Egy értékes könyv. — Scholtz Ödön: Mi az igazság ? — V. z.: Nem hagyhatom szó nélkül. — Hirek. KINEK ADOD A VASÁRNAPOD? Az ember saját maga rendelkezik az idejével. Úgy tesz vele, ahogy akar. Beosztja aránytalanul vagy percnyi pontosan. Megtarthatja magának vagy odaajándékozza másnak. Mindent lehet az idővel tenni, csak — visszaélni nem szabad vele. Minden órának, napnak meg van a maga sajátos rendeltetése, amelyhez hozzáidomult az ember élete és attól olyan elválaszthatatlan, mint a csont a hústól. Aki ezt nem veszi tudomásul, önmaga ellen vét. A napok közül legnagyobb értéke és jelentősége a vasárnapnak van. Megszűnése felborítaná az emberiség életének rendjét. Emberi és állati erő egyformán megszakadna a vasárnap nélkül. A gondoknak és gondolatoknak, tervezgetéseknek és beszámolóknak, emberi agy-politikájának és művészeti próbára- tevésének sem szabad végtelennek lenni. Amikor elmúlik a hat nap, Isten szavának kell rácsendülnie a lecsendesített emberi erőfeszítésekre és gondoskodásokra. Isten jót akart, amikor az embernek ajándékozta a vasárnapot, de az ember visszaél ezzel az ajándékkal. Amikor ráköszönt a hetedik nap, nem érzi és hallja benne Istennek üdvözletét és elmerül abban, amiben hat napon át úszott, az élet szennyes, csüggesztő, emberi vizeiben. Dacol az idő és az Isten törvényével s vét már nemcsak önmaga, hanem Isten ellen is. Egyik kis harmadelemista tanítványom nem volt egyik vasárnapon templomban. Soksok hazudozása után, mások rávallására kiderült hogy vasárnap délelőtt — moziban volt. Pedig szegények, segélyekből élnek s így feltűnő volt a mozizása. De gondoskodtak erről mások: a Gyermekbarátok Egyesülete gyűjtötte össze munkások éhes, rongyos, lázasszemü gyermekeit és vitte őket Isten Igéje hallgatása elől a trükkfilmek sokszor csalóka mesevilágába. S mert a gyermeknek megszólalt a lelkiismerete, úgy segített magán, hogy hazudott. A »gyermekbarátok« kiállítják ezeket az apró embereket az élet gátjára, ahonnan könnyen söpri le őket vihar és hullám, hiszen nem ismerik Isten megtartó erejét. Hosszú filmet lehetne összeállítani arról, hogyan építi önmagát vasárnaponként az ember és hogy kinek, minek ajándékozza oda. Tudósok akadémiája, társulatok beszámolói, politikai gyűlések, matinék és kultúrelőadások gyakran csak beképzelt léleképítése kerül az életre erősítő Isten Igéje helyébe. Túlságosan sok ez az emberi programm, túlságosan sokat vállal mindenki magára, túlságosan sokoldalú és képzett szeretne lenni s önmagát megokosítva nem képes helyet adni az idő, a hétköznapok és vasárnapok Urának. Amikor pedig olyan életjelenségek jönnek, mint a munkanélküliség, kenyértelenség, szenvedés, álomtalan- ság, gondok, amelyeknek nincs érzékük a pihenés, a vasárnap megszentelése iránt, mert állandóan, a percek tüzével égetnek, akkor gyakran már késve keresi az ember Azt, akinek ajándékát nem becsülte meg. A napok értéke mellett a vasárnapnak ér- tékenfelüliségét az Istennek való szentelés adja meg. Akitől kaptuk, Annak kell róla felelnünk s Annak kell visszaszolgáltatnunk. V. L,
