Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-12-20 / 50. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET 383. oldal. 1936. 'december 20. gélíkus templomaink túlnyomó többségükben korszerűek, célszerűek és művésziek voltak. Máig is csak büszkék lehetünk rájuk. Az elmúlt. 60 esztendő alatt viszont alig épült kifogástalan templom. A közízlés megdöbbentően leromlott. Azelőtt nyomorult jobbágyfalvak megtalálták a képzett és alkalmas szakembert, ma még városi gyülekezetek is akárhányszor kontárokkal dolgoztatnak. Egyházunk egyik sürgős feladata, hogy egyetemes templomépítő szabályrendeletet alkosson, amely a legkisebb gyülekezet számára is előírja a művészi ellenőrzést, a felügyeletet pedig a mostani gyakorlatnál szorosabban a püspökök alá rendelt szakértői bizottságokra ruházza! Schulek Tibor. Figyelő. Lapunk november 15-i számában e rovatban foglalkoztunk Bangha Béla november 8-án rádión közvetített istentiszteleti beszédével. A szerkesztő nem hallotta ezt a beszédet és amikon a beküldött tudósítást változatlan szöveggel közölte, az idézőjelbe tett mondatokat idéző jelek között hagyta, mert megbízott a tudósítás pontosságában. Bangha Béla lapunk szerkesztőségéhez intézett levelében kijelenti, hogy az idézett mondatokat így nem mondotta, hanem az október 31-i protestáns rádiós-prédikációra válaszolt s ezt olyan hangnemben tette, melyben egyetlen sértő kifejezés sem fordult elő. Rendelke- kezésünkre áll ennek a beszédnek azóta nyomtatásban — bár bővebb kidolgozásban — megjelent szövege (»örök élet igéi« c. beszédkötet 120—137 oldal.) és készséggel megállapítjuk, hogy az idézett mondatok nincsenek benne, örülünk, hogy nem hangzottak el és örülünk, hogy a nyomtatott szöveg vitatkozó módszere olyan, amilyenbe nem is illik egyik idézett mondat sem. Tudjuk, hogy a vitatkozás továbbra is elkerülhetetlen lesz, de Bangha Bélával együtt szívesen állapítjuk meg, amit ö e beszéd- szövegben így mond: »Ma a vitatkozás hangja általánosan szólva mérsékeltebb, keresztényibb lett mindkét oldalon.« Azt hisszük, hogy abban is egyetértünk, hogy kívánatos és szükséges, hogy továbbra is ilyen legyen. Nem hagyhatom szó nélkül. 1. A magyar óv. liturgikus istentiszteleti rendet német nyelvű egyházamnak is megkül- dötték, bizonyára azért, mert hónaponkint egy magyar nyelvű istentiszteletet is tartok. Ezúton legyen szabad arra kérnem az egyházi hatóságot, hogy ez igen ügyesen megszerkesztett liturgikus rendet, teljesen hasonló beosztással (hiszen az egész Luther szellemében van összeállítva) és sorrendben fordíttassa le és adja ki németül is. Még az énekek legnagyobb része is megegyezik a némettel s ott, ahol nincsen megfelelő német ének, a szép magyar éneket kellene lefordítani németre. Csak így árthatjuk és őrizhetjük meg a magyarhoni ev. istentisztelet rendjének egységét. Ez által — amint már egyszer jeleztem — akár a magyar, akár a német nyelvű istentiszteleten vesznek részt híveink, lelkileg teljesen otthon őrzik magukat. 2. A zsinat két újszerű törvénye: a szórványok és missziói központok szervezéséről és a szórványbeliek adóztatásáról szóló határozat ragadta meg a figyelmemet. Mindkettő idejében jött fontos és bölcs határozat volt. Különösen a szórványbeliek kellő megadóztatási lehetőségével egy nagy lépéssel közelebb jöttünk az egyenlő teherviselés nagy szociális és evan- géliomszerű eszméjéhez és a lelkészi fizetés központosítása megvalósításásához. Mert ezt a napirendről levenni nem engedjük. Nem tudom, az új missziói törvény megengedi-e azt, hogy pl. egy az anyától 9 km-re, a libától 1 km-re fekvő 50 ev. lelkes szórványközség (14 ev. elemi iskolai tanulóval, kik a helyi kát. iskolába járnak, nem pedig a közvetlen közelben levő ev. fiba iskolájába) a hívek megkérdezése nélkül, a közeli libához esatoltatnának s s úgy adóztattatnának meg, mint a libabeliekV Mert ilyen törvényre szükségünk volna. 3. Még nem tudok olyan hatósági rendeletről, mely az igazán . keresztyéni jelleg kidomborítása végett, evangélikus felekezeti iskoláinkban is elrendelte volna egy megfelelő Krisztus kép kifüggesztését. Ifjúságunk tantermében Krisztusnak és keresztjének nem szabadna hiányozni. 4. Lezajlott a reverzális eszközök tarthatatlansága miatt éppen a nemzet, egységét és békéjét féltő, igazságot kereső, elkeseredett lélek kifakadása nyomán támadt vihar. Hála Isten, hogy 'lezajlott és legalább egyelőre békés elintézést nyeft. Egyelőre —- mondom mert attól tartok, ha a reverzális körüli méregfogat ki nem húzzuk és törvényhozási lag a magyar felelős kormány mindenek megnyugvására nem rendezi, ismét a viszály füzét gyújtja fel a családok leikeiben. Az igazság okáért legyen szabad megjegyeznem, hogy általában itt Délbaranyában a legnagyobb békesség van a felekezetek között- Igaz, hogy a hosszú három évi szerb megszállás. a közös szenvedés összekovácsolta a magyar prot. és r. kát. testvéreket. A prot. üldözöttek a r. kát. hajlékokban találtak menedéket s amidőn a megszállók az egyik hazafias r. kát. főpapot megbotozásra, halálra ke- í estek, azt az evang. lelkész saját lakásában rejtette el. Nem is találták meg, mert arra gondolni sem mertek, hogy őt a lutheránus testvér rejtette el. Nálunk a levente zászló, hősök emlékének felavatásánál békésen együtt szerepelnek a felekezetek papjai. Igaz, hogy ez a járási és megyei hatóságok nemes szelleméről és irányításáról is tanúskodik. Azt hiszem ezzel, ha nemcsak a sérelmeket vetjük egymás szemébe, hanem a megértő testvériséget is kihangsúlyozzuk és köznyilvánosságra bocsátjuk, csak a felekezetek közötti karácsonyi, Krisztusi békének teszünk szolgálatot. V. Z.
