Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-12-20 / 50. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 383. oldal. 1936. 'december 20. gélíkus templomaink túlnyomó többségükben korszerűek, célszerűek és művésziek voltak. Máig is csak büszkék lehetünk rájuk. Az el­múlt. 60 esztendő alatt viszont alig épült kifo­gástalan templom. A közízlés megdöbbentően leromlott. Azelőtt nyomorult jobbágyfalvak megtalálták a képzett és alkalmas szakembert, ma még városi gyülekezetek is akárhányszor kontárokkal dolgoztatnak. Egyházunk egyik sürgős feladata, hogy egyetemes templomépítő szabályrendeletet al­kosson, amely a legkisebb gyülekezet számára is előírja a művészi ellenőrzést, a felügyeletet pedig a mostani gyakorlatnál szorosabban a püspökök alá rendelt szakértői bizottságokra ruházza! Schulek Tibor. Figyelő. Lapunk november 15-i számában e rovatban fog­lalkoztunk Bangha Béla november 8-án rádión köz­vetített istentiszteleti beszédével. A szerkesztő nem hallotta ezt a beszédet és amikon a beküldött tu­dósítást változatlan szöveggel közölte, az idézőjelbe tett mondatokat idéző jelek között hagyta, mert megbízott a tudósítás pontosságában. Bangha Béla lapunk szerkesztőségéhez intézett levelében kijelenti, hogy az idézett mondatokat így nem mondotta, ha­nem az október 31-i protestáns rádiós-prédikációra válaszolt s ezt olyan hangnemben tette, melyben egyetlen sértő kifejezés sem fordult elő. Rendelke- kezésünkre áll ennek a beszédnek azóta nyomtatásban — bár bővebb kidolgozásban — megjelent szövege (»örök élet igéi« c. beszédkötet 120—137 oldal.) és készséggel megállapítjuk, hogy az idézett mon­datok nincsenek benne, örülünk, hogy nem hang­zottak el és örülünk, hogy a nyomtatott szöveg vitatkozó módszere olyan, amilyenbe nem is illik egyik idézett mondat sem. Tudjuk, hogy a vitatkozás to­vábbra is elkerülhetetlen lesz, de Bangha Bélával együtt szívesen állapítjuk meg, amit ö e beszéd- szövegben így mond: »Ma a vitatkozás hangja ál­talánosan szólva mérsékeltebb, keresztényibb lett mindkét oldalon.« Azt hisszük, hogy abban is egyet­értünk, hogy kívánatos és szükséges, hogy továbbra is ilyen legyen. Nem hagyhatom szó nélkül. 1. A magyar óv. liturgikus istentiszteleti rendet német nyelvű egyházamnak is megkül- dötték, bizonyára azért, mert hónaponkint egy magyar nyelvű istentiszteletet is tartok. Ez­úton legyen szabad arra kérnem az egyházi hatóságot, hogy ez igen ügyesen megszerkesz­tett liturgikus rendet, teljesen hasonló beosz­tással (hiszen az egész Luther szellemében van összeállítva) és sorrendben fordíttassa le és adja ki németül is. Még az énekek legnagyobb része is megegyezik a némettel s ott, ahol nincsen megfelelő német ének, a szép magyar éneket kellene lefordítani németre. Csak így árthatjuk és őrizhetjük meg a magyarhoni ev. istentisztelet rendjének egységét. Ez által — amint már egyszer jeleztem — akár a magyar, akár a német nyelvű istentiszteleten vesznek részt híveink, lelkileg teljesen otthon őrzik magukat. 2. A zsinat két újszerű törvénye: a szór­ványok és missziói központok szervezéséről és a szórványbeliek adóztatásáról szóló határozat ra­gadta meg a figyelmemet. Mindkettő idejében jött fontos és bölcs határozat volt. Különösen a szórványbeliek kellő megadóztatási lehetősé­gével egy nagy lépéssel közelebb jöttünk az egyenlő teherviselés nagy szociális és evan- géliomszerű eszméjéhez és a lelkészi fizetés központosítása megvalósításásához. Mert ezt a napirendről levenni nem engedjük. Nem tudom, az új missziói törvény megengedi-e azt, hogy pl. egy az anyától 9 km-re, a libától 1 km-re fekvő 50 ev. lelkes szórványközség (14 ev. elemi iskolai tanulóval, kik a helyi kát. is­kolába járnak, nem pedig a közvetlen közelben levő ev. fiba iskolájába) a hívek megkér­dezése nélkül, a közeli libához esatoltatnának s s úgy adóztattatnának meg, mint a libabeliekV Mert ilyen törvényre szükségünk volna. 3. Még nem tudok olyan hatósági ren­deletről, mely az igazán . keresztyéni jel­leg kidomborítása végett, evangélikus felekezeti iskoláinkban is elrendelte volna egy megfe­lelő Krisztus kép kifüggesztését. Ifjúságunk tantermében Krisztusnak és keresztjének nem szabadna hiányozni. 4. Lezajlott a reverzális eszközök tart­hatatlansága miatt éppen a nemzet, egységét és békéjét féltő, igazságot kereső, elkeseredett lélek kifakadása nyomán támadt vihar. Hála Isten, hogy 'lezajlott és legalább egyelőre bé­kés elintézést nyeft. Egyelőre —- mondom mert attól tartok, ha a reverzális körüli mé­regfogat ki nem húzzuk és törvényhozási lag a magyar felelős kormány mindenek megnyug­vására nem rendezi, ismét a viszály füzét gyújtja fel a családok leikeiben. Az igazság okáért legyen szabad megje­gyeznem, hogy általában itt Délbaranyában a legnagyobb békesség van a felekezetek között- Igaz, hogy a hosszú három évi szerb megszál­lás. a közös szenvedés összekovácsolta a ma­gyar prot. és r. kát. testvéreket. A prot. ül­dözöttek a r. kát. hajlékokban találtak me­nedéket s amidőn a megszállók az egyik haza­fias r. kát. főpapot megbotozásra, halálra ke- í estek, azt az evang. lelkész saját lakásában rejtette el. Nem is találták meg, mert arra gondolni sem mertek, hogy őt a lutheránus testvér rejtette el. Nálunk a levente zászló, hősök emlékének felavatásánál békésen együtt szerepelnek a felekezetek papjai. Igaz, hogy ez a járási és megyei hatóságok nemes szel­leméről és irányításáról is tanúskodik. Azt hiszem ezzel, ha nemcsak a sérelmeket vetjük egymás szemébe, hanem a megértő testvéri­séget is kihangsúlyozzuk és köznyilvánosságra bocsátjuk, csak a felekezetek közötti karácso­nyi, Krisztusi békének teszünk szolgálatot. V. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom