Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-11-15 / 45. szám
338. oldal. EVANGÉLIKUS ÉLET 1936. november 15. Utóhangok a gyűlések végére. Minden évben szép számmal gyülekezünk össze Budapestre az egyetemes gyűléssel kapcsolatos ülésekre. Arra gondoltunk, liogy az idén talán kevesebben leszünk, mert nem volt szerencsés a gyűlések időpontja, mégis nagyon szép volt a résztvevők száma. Vonjunk le itt, a nyilvánosság előtt is néhány tanulságot a gyűléseink végén. Istentiszteletek és gyűlések. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a reformáció hetét mindenütt, vagy legalább is majdnem mindenütt igyekeznek a gyülekezeteink kihasználni a reformáció igazságainak a megismerésére. Hát ez most sok helyen nem történhetett meg, mert az egész hetet igénybevevő gyűlések sok lelkipásztort szakítottak ki a gyülekezeteik köréből és így lehetetlenné vált a sorozatos előadások, igehirdetések megtartása. Bizonyos fontos szempontok szerint jelölték ki az illetékesek ezt az időpontot a gyűlésekre, de az is bizonyos, hogy egyházunknak sok helyen okozott lelki károkat, pótolhatatlan hiányokat ez az időpont. Szeretnénk, ha a gyűlésező egyház előmozdítaná az építő egyház munkáját. Hagyjuk meg a reformáció hetét a gyülekezeti munka számára. Az egyetemes gyűlés tárgyai. Rengeteg jóindulat, egyházszeretet és áldozatkészség nyilvánul meg a mi gyűléseink alkalmával. Talán senki se veszi zokon, ha be merjük vallani, hogy gyűléseink eredménye csak igen ritkán közelíti meg a sok fáradságot, költséget és ügyszeretetét, amelyet igénybe vesz. Ritkán vannak a gyűléseinknek olyan tárgyai, amelyek közérdeklődést váltanak ki, amelyek valóban egyházunk életbevágó érdekeit szolgáljak. Néha olyan tárgyakat látunk kitűzve, amelyek egész egyszerű intézkedéssel, elnöki hatáskörben is megoldhatók. A mostani gyűlésen olyan tárgy is ki volt tűzve, amelyet egy egyházközségi gyűlésen se tárgy altatnék, mert lelkipásztori voltom nem engedné meg, hogy közgyűlési határozat szabályozza, hogy a hadirokkantat ingyen kell eltemetnünk. Ha a miniszter elé ilyen kérdés kerül más egyházak köréből, hát csak intézze el azokkal, akiknél a stólakérdés nélkülözhetetlen tartozéka egy funkció elvégzésének, nálunk azonban még nem fordulhatott elő, hogy egy szegény embert azért nem temetett el az evang. lelkész, mert nem bírta a stólát megfizetni. Ha pedig előfordulna ilyen szégyenletes eset, akkor az illetékes püspök bizonyára gondoskodnék arról, hogy többé ilyen elő ne fordulhasson. Többről nem kívánok megemlékezni, de nem lehet elhallgatni, amiről sok szó esett, hogy nem volt olyan egyetemes, életbevágó kérdés a napirenden, ami növelhette volna a közfigyelmet, Ha ez azt mutatná, hogy nincsenek problémáink, akkor se volna rendjén a dolog, mert ahol nincsenek problémák, ott élet sincs, de inkább arra vall ez, hogy nem tudunk, vagy nem akarunk az életkérdéseinkkel foglalkozni. A legnagyobb baj ott van, hogy nagyon nehéz egy száraz közigazgatási szervet piros vérsejtekkel, az élet jeleivel megtölteni. Sok jóindulat került itt zátonyra, Sok az üdvözlés. Nem azt szeretném itt mondani, hogy az értékes munkát kifejtő, közszolgálatban önzetlenül fáradozó munkásokról elfelejtkezzünk, mert méltó a munkás az elismerésre. Az idén azonban igen sok volt az üdvözlő szó, sok volt az érdemek felsorolása, hosszú volt az idő, amit a díszes névsor felolvasása igénybe vott. Nagyon örültünk annak, hogy kiváló embereink vannak, hálásak vagyunk az isteni kegyelemnek, de az Evangélium munkásai csak kötelességüket teljesítő szolgák a legjobb esetben is ... Ennek az elismerésénél senkinek se lehet az Evangélium alapján többre igénye. Bizonyára nincs is. A templom szentsége. Lelkészegyesületünk közgyűlésén általános helyeslés mellett talált elfogadásra egy indokolás nélküli indítvány, mely szerint templomaink szentségével összeegyeztethetetlen a különféle közgyűlések, emberi ünneplések ottani megtartása. Nagyon időszerű volt ez az indítvány, mert némely helyen elhomályosult az Isten dicsőségére felszentelt templom egyedüli és kizárólagos hivatása. A templomban csupán istentisztelet és legfeljebb minden kis részében épülést szolgáló vallásos estét tartsunk. A templom az Isten háza, maradjon szent a hivatása. Lesz egységes liturgia. Bármennyire akarták is némelyek évek óta meghiúsítani, meglesz már az egységes liturgia, Nem lesz annyiféle az istentisztelet, ahány a templom, illetőleg a lelkész, hanem kifejezésre fog jutni benne az evang. egyház lelke és történeti álláspontja. Igaz, hogy még nem lesz egészen lutheri az istentiszteletünk, de nagyot haladtunk ebben az irányban. A liturgia neveli és fejleszti az egyház szellemét, de még nem teremt életet. Ezt a Szentlélek alkothatja meg. Lutherünk énekével fohászkodunk: Jövel Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket bőven. Amire nincs fedezet. Minden egyháznak létérdeke, hogy minél alaposabban gondozza az ifjúságot, Nálunk is mindég erősebben érvényesül ez a szempont. Alaposabb a vallástanításunk, megkeressük a szórványokban lévő gyermekeinket, összegyűjtjük az ifjúságot, számbavesszük az egyetemi hallgatóinkat. Sok a végzett munka, de még sokkal több a tennivaló. Lelkészek állottak be az ifjúság kizárólagos szolgálatára. Nekünk még egy lelkészünk sincs, akit csupán az ifjúsági munkába állítottunk volna és ebben
