Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-11-08 / 44. szám

1936 november 8.

EVANGÉLIKUS ÉLET

333. oldal.

Mint a javaslat eredeti indokolása kimutatja, már a legrégibb időkben is működtek az esperessé- gek mellett az u. n. consistoriumok. A Hamaljar által készített és 1803-ban határozattá emelt »utasítás« is ismeri már a közgyűlés mellett működő kisegítő szervet. Az 1845. évi egyetemes közgyűlés egy bizottságot küldött ki, melynek rendeltetése volt egy országos érvényű »Utasítás« kidolgozása. E bizottság úgy az egyházmegyénél, mint a kerületnél és az egyetemes egyháznál is a közgyűlés mellé egy. kisegítő szervet, az u. n. »választmányt« állít be. A Székács József superintended által a Hamaljar- l'éle utasítások alapján kidolgozott és az 1871. évi bányakerületi közgyűlés által határozattá emelt »Utasítás« mindkét fokon a közgyűlés mellé egy kisegítő szervet, az u. n. »kisgyülést« állítja beA gondolat, a létesíteni szándékolt szerv tehát egyáltalában nem forradalmi újítás, nincs ellentétben hagyományainkkal, mert ime, a legrégibb időkig visz- szamenöleg mindenütt megtaláljuk ugyanezt az alap- gondolatot. Az 1891—93-iki zsinat, mely nyugodt légkörben, kiegyensúlyozott életviszonyok között dolgozott, úgy látta, hogy az akkori viszonyok között ezen kisegítő szervre már nincsen szükség. Ez azonban nem zárhatja ki azt, hogy a fejlődő élet, a gyakorlati tapasztalat — és nem utolsó sorban egyházunknak a legutóbbi zsinat előtti időkhöz sok tekintetben hasonlatos zaklatott és küzdelmes helyzete azt újból szükségessé teszi: az intézményt újból életre hívhassuk.

De hasznos dolog ez a történeti visszapillantás a létesíteni szándékolt új szerv érdemi elbírálása szempontjából is. Annak ismeretében, hogy őseink mit kívántak elérni, s milyen célból állították föl ezeket a választmányokat, vagy kisgyüléseket, — könnyebben tudjuk megbírálni, hogy a javaslat szerinti beállítás megfelel-e, vagy sem a hagyományoknak s az elérni szándékolt célnak.

Ebből a szempontból véve vizsgálat alá a kérdést, nagyon helyén valónak kell elismernünk az egyeztető bizottságban felmerült, s magában a javaslatban is megjegyzés alakjában kifejezésre juttatott aggályokat, melyek a javaslat szerinti megoldás ellen felmerültek.

Az 1845. évi tervezet szerint a választmány hatásköre: végrehajtja és elintézi a folyó és halasztást nem tűrő tárgyakat, a közgyűlés által meghatározott korlátokon belül.

A Székács-féle utasítás által létesített kisgyülés nagyjában ugyanilyen hatáskört kapott.

Nyilvánvaló ezekből, hogy az eleink által a közgyűlésen kívül a közigazgatás vezetői mellé rendelt kisegítő szerv nem volt egy különálló, a közgyűléstől teljesen elvonatkoztatott, azzal semmi némü kapcsolatban nem álló szerv, hanem nagyon sokban ugyanazt a szerepet töltötte be a magasabb közigazgatási fokozatokban, amit a presbitérium az egyházközségekben.

Ezzel szemben a javaslatban körvonalozott presbitérium a magasabb közigazgatási fokozatoknak — egy teljesen önálló hatáskörrel és fokozattal “ biró szervévé van előléptetve, mely a közgyűlésektől teljesen függetlenül végzi a maga munkáját, és pedig olymódon, hogy e két szerv: a közgyűlés és presbitérium egymással sohasem találkozik, egymással nem érintkezik, egymás munkájára befolyást, ellenőrzést nem gyakorolhat.

Ha végig nézzük a legrégibb időktől fogva egyházunk szervezetének fejlődését, — kitűnik, hogy minden időben és minden újabb szervezeti rendelkezésben az illető közigazgatási tagozat legfőbb intéző szerve a közgyűlés volt. Az 1891—#3 esínat által alkotott egyházalkotmány ugyanilyen szellemben építette föl a közigazgatási gépezetet. Ebből a szempontból tehát forradalminak, avagy hagyományainkkal ellenkezőnek lehet minősíteni — nem a presbitérium intézményét, hanem annak a javaslat által adott megoldási módozatait. Tehát nem az intézmény ellen, hanem a javaslat által adott megoldási módozat ellen lehet és kell állást foglalnunk.

Az Evangélikus Élet 1936. évf. 2., 4., 8. számaiban közölt, ide vonatkozó cikkeimben már rá mutattam részletesen azokra a rendelkezésekre, amelyeket módosítani látok szükségesnek, — azért, hogy az egyeztető bizottság által is kifogásolt hatásköri zavarok elkerülhetők legyenek és a fölállítandó presbitériumok tényleg azt a célt szolgálják, amelyre a fentebb hívatott fejlődés szerint rendelve vannak. Ismétlések elkerülése végett e helyen is utalok a fenti közleményekben kifejtettekre s azok végső következtetéseként szükségesnek látom intézményesen megállapítani azt, hogy minden közigazgatási fokozat legfőbb intéző s kormányzó szerve a közgyűlés és a presbitérium — miként azt a fent ismertetett fejlődés mutatja, s amint azt a zsinati irományokból kitünöleg a tervezet első elgondolói is szándékolták,

— a közgyűlések tehermentesítését, valamint az u. n. folyó ügyek szakszerű és gyors elintézését szolgálja. Mindez a zsinat alkotmány és közigazgatási bizottságának javaslatához adott indokolásában igen szépen s helytállóan van kifejtve, azonban az indokolás éi9 a javaslat nem fedik egymást. Szükséges tehát, hogy a zsinat plénuma visszahozza a presbiteri szervezetet arra a színvonalra, amely azt, régi hagyományaink és a gyakorlati élet követelményei szerint, megilleti.

Ezzel kapcsolatban ismételten szükségesnek látom hangoztatni azt, hogy a javaslat 33., 42. és 51. íjainak második bekezdéseiben adott az a rendelkezés, hogy az egyetemes közgyűlés a törvényben meghatározott hatásköröket módosíthatja, megváltoztathatja,

— a legnagyobb fokban alkotmányellenes. Ha és amennyiben az a helyzet alakulna ki, hogy a presbitériumok s a közgyűlések egymáshoz való viszonya a megfelelő gyakorlati tapasztalat hiányában ma még megnyugtatóan nem rendezhető, — akkor az egyetlen lehetséges és alkotmányos megoldás az, hogy egyáltalában a hatáskörök megállapítása utaltassák szabályrendeleti útra. E réven ugyanaz a cél lesz elérve, amit a sérelmes paragrafusok szándékolnak, — anélkül azonban, hogy ezzel súlyos alkotmányjogi hibát követnénk el.

Dr. Benczúr Vilmos•

Az egyetemes közgyűlés hete.

Október 29-én tartotta Egyetemes Egyházunk ezévi rendes közgyűlését. D. báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő megnyitó beszéde után, melyet előző számunkban közöltünk, Kuthy Dezső főtitkár olvasta fel az országos egyház életére vonatkozó részletes jelentést. A jelentésnek kiemelkedő része volt a zsinat eddigi munkájáról való beszámolás, a missziók fejlődő életéről szóló jelentés, a hitvallási könyv magyar fordításban való megjelenése és a református egyházzal való testvéri viszony újabb jelenségeinek a megállapítása. Az egyetemes Közgyűlés nagy figyelemmel hallgatta végig a jelentést, majd a részletes tárgysorozat következett, melynek során egyházi aljegyzőül Pass Lászlót és Magyar Gézát, egyetemes törvényszéki bíróvá Kardos Gyulát választották meg.

Az egyetemes közgyűléssel kapcsolatban érdekes egyesületi közgyűlések és ünnepélyek folytak le.

A lelkészepyesiilet és a protestáns testvériség.

Lelkész egyesületünk az utóbbi években D. Raffay Sándor püspök elnöklete alatt élénk és tevékeny életnek indult. Még néhány évvel ezelőtt alig volt komoly lelkészegyesületi élet, most ötvenkét lelkészegyesületi értekezletről lehetett beszámolni, melyek a helyi kérdéseken kívül évenként öt, a belső élet fontos kérdései közül kiválasztott közös témát be