Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-11-01 / 43. szám
324. oldal. EVANGÉLIKUS ÉLET 1936. november 1. Isten a mi erős várunk. Isten a mi erős várunk, Vértünk és jó fegyverünk; Segedelmet tőle várunk, Oltalmat ő nyújt nekünk. Ősi ellenség Ontja ránk dühét, Cselt, erőszakot Böszülten ránk hozott, Nincs párja: itt a földön. Önerőnktől mit reméljünk? Elhagy a tva elveszünk; Égszülötte, hű vezérünk Értünk küzdve győz velünk. Kérdezed: ki ő? Krisztus, a dicső, Fényes ég ura, Istennek szent fia, Győzelmes ő maradhat. S ha ellepné) a föld színét A sátán bősz hadával, Nem rémíti az TJr hívét, Mert győz a szent, csatában. E világ urát Ölje bosszúvágy, S bár kövesse vész, Az ő bukása kész, Egy szócska porbadönti. Az Er igéje sziklaszál, Ki védi büszke légyen. Reá az Er kegyelme száll, S áldott lesz életében. Vesszen mindenünk, Kincsünk, életünk, Gyermek—feleség, Mit vesztünk véle még? Miénk a menny maradjon! Fordította Dr. Dómján Elek. Az igehirdető Luther mai mondanivalója. A reformációra emlékezni nem lehet Luther nélkül. Nemcsak azért, mert október 31. dátuma önkéntelenül is az ő tettét idézi, hanem főképpen azért, mert a reformáció Luther egész életével össze van forrva s Luther műve az egész reformáció hordozója, Ebből érthető az a különös tapasztalás, hogy mennél világosabban látjuk Luthert, annál tisztább a reformáció-látásunk is s annál gazdagabban válnak sajátunkká az evangélium ajándékai is. Ezért szükségesnek látszik ma Luthert egy olyan pontról is megközelíteni, amelyet eddig nem eléggé vettek számításba. Ez annál feltűnőbb, mert nem perifériális kérdésről van szó, hanem Luther igehirdetéséről. Ez pedig reformátori és professzori működésével együtt centrális fontosságú, sőt bizonyos tekintetben azoknak koronája, Századunk nagy Luther-kuta- tásáiban is egyelőre szerény helyen áll Luther igehirdetésének tudományos feldolgozása, hiszen óriási anyag vár kielemzésre; de ameny- nyire sejteni lehet, ennek a munkának nagy jövendője van s döntő vonásokat fog adni Luther s ezzel a reformáció teljesebb megismeréséhez. Néhány fontosabb eredményt már most kiemelhetünk. Az igehirdető Luther olyan sajátságaira szeretnénk itt ujjal mutatni, melyeknek hozzánk, magyar evangélikusokhoz, elsősorban evangélikus igehirdetőkhöz van mondanivalója. Tanuljunk belőlük! 1. Hogy Luther igehirdetése a középkori kát, igehirdetéssel szemben annyira új, más és megváltozott volt, annak forrása Luther teológiai pálfordulásában rejlik. Teológiája formálta a prédikálását. Amikor meglelte a Biblia értelmét és kulcsát: egyedül Krisztus érdeméből, egyedül hit által igazulunk meg, — akkor lerázta egykettőre a középkori latin igehirdetés minden sémáját, mese-kölönceit annak tartalmi elvetésével együtt, Az írás újonnan felfedezett tartalma ott patakzik, tükröződik minden prédikációjában. Luther igehirdetését leginkább formai értékei (szemléletesség, népiesség) alapján szokták emlegetni. Mi a változást új, teológiai, tartalmi kötöttségében látjuk! Alapelvi, teológiai, ha úgy tetszik: dogmatikai megújulás hozta Luther gyakorlati igehirdetése megváltozását és lendületét! Az igehirdetés hosszú évtizedek óta a protestantizmus súlyos problémája. Ez pedig nem gyerekjáték. Mert az egyház az Ige hirdetéséből él és azon áll. Az igehirdetés tehát az egyháznak nem egy, hanem a fő problémája! A legtöbben eddig »gyakorlati« szempontok alapján keresték és keresik a megoldást. Korszerűséget, modernséget, pszihológiai fogásokat, esztétikai törvényeket követelnek. Csak minél kevesebbet a »teológiából« és a »dogmából«. A kivitel pedig mindenki egyéni képességeire és gondolataira legyen bízva, Szó sincs róla, hogy így kimeneküljünk abból a zűrzavarból, amelyben az igehirdetésünk (nemcsak az egyeseké, hanem általában az igehirdetésünk) vergődik. Teológiai megújulásra van szükségünk! Alapelvi revizióra! Végeredményben ma már nem lehet tagadni, hogy az a liberális, idealista kor, amelyből jövünk s amelyhez intelligenciánkat még erős szálak kötik, nem azonos az Evangélium és a reformáció világával! Félreérthetetlenül kínos ma már, hogy egyházunk igehirdető serege nem áll egységesen a reformáció teológiája mögött, hanem engedi, hogy helyet könyököljön ki szószékeinken a szekularizmus, idealizmus, humanizmus és katolicizmus! (Gondoljunk csak lapunk vitáira: hit és cselekedet, feltámadás vagy lélekhalha- tatlanság). Arról lehet szó, hogy Luther ott is prédikálta a hit által való megigazulást,
