Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-09-20 / 37. szám

278. oldal. EVANGÉLIKUS ÉLET 1936. szeptember 20. nemzedékek, amíg ebből az embermentő inté­zetekben tömörült emberrétegből egy megmen­tett lélek száll fel az Ur trónusa elé. Olyan ez a munka, mint az aranymosó munkája, hete­ken, hónapokon keresztül kell az aranymosónak az iszapot a folyó medréből az aranyfelfogó készülékén keresztülhajtani, míg végre egy szemcse arany kerül elő belőle, .de fáradhatat­lanul végig mossa minden porszemét a felszín­re hozott iszapnak, mert sohasem lehet tudni, melyik lapát homokban van az arany. Végig kell küzdeni, szenvedni sokszor egy egész em­beri életen át a mások iránti szeretet szolgá­latában és gyakorlásában, amíg ez a kisu­gárzó szeretet egyszer gyümölcsöt is terem. De a ritkán termő gyümölcs annál értékesebb drága ajándéka Istennek és egyben bizonysága, hogy ez a munka nem felesleges, és főleg nem olyan, amit könnyelműen elhanyagolha­tunk azért, mert vannak egyházunknak más és kiáltó szükségletei. Nemrégen Szombathely felé utaztam, út­közben a vonatra egy kis falu állomásán fel­szállott a vonatunkra egy falusi ember és két kis fiúcska, az egyik 7 éves, a másik 3 éves volt. Toprongyosak, mezítláb. Messziről lerítt róluk a gondozatlanság, könnyű volt kitalál­nom, hogy ezek csak menhelyi gyermekek le­hetnek. Hamarosan megbarátkoztam velük és kísérőjükkel és a következőket tudtam meg. A gyermekek édesanyja a börtönben sínylő­dik, mert ismételt lopásokért odajutott, az édesapjuk jelenleg nincs büntetés hatálya alatt, de többszörösen büntetett előéletű, züllött, ré­szeges ember, közismert tolvaj, aki a gyer­mekeivel annyira nem törődött, hogy a köz­ség népe vette őket pártfogásába s végül is a község beutalta őket az állami gyermekmen- helybe Szombathelyre s éppen ezen a szomorú úton találkoztunk. Beszélgetek a gyermekekkel; megkérdeztem a nagyobbiktói: mondd fiacs­kám, hallottál-e te már valamit az Ur Jézus­ról? Az egyébként józan eszű, értelmes gyer­mek csak némán bámul reám s tagadólag rázza a fejét. Tovább firtatom s más kérdést teszek: Tudod-e fiam, hogy van Isten? A fiú egy kicsit tétováz, azután így felel: igen, hal­lottam az utcán a többi gyermekektől. Hát tudsz-e imádkozni? Nem. Édésanyád nem ta­nított imádkozni? Nem. Elgondolkoztam, mi lesz ebből a gyermekből, miféle jövő vár reá és kis öccsére? Bizony szomorú kép rajzoló­dott ki lelkiszemeim előtt. A további sorsukra nézve az a kilátásuk szegénykéknek, hogy a menhely kihelyezi őket valami ágról szakadt szegény emberhez, akik csekély havi 6—8 pengőért eltartják őket. Feltehetjük magunk­nak a kérdést : hol fognak ezek a szegény drága magyar gyermekek találkozni a Krisztussal? És ha nem fognak találkozni vele, mondhat­juk-e azt, hogy »semmi közöm hozzá« ki tehet róla? íme, ebből a kis útiesemenyből is újra Isten felszólítását olvastam ki, hogy nagyon is sür­gős nekünk egy egyházi jellegű ejnbermentő intézetet létesíteni. A legkezdetén már túl va­gyunk, az első bátortalan, de Isten kezébe fogódzó lépéseket ezirányban megtettük és hála legyen a jó Istennek, hogy támadt időközben egy kis csapat a mi egyházunkban, akik ezzel az üggyel közösséget vállaltak s hűsége­sen kitartanak ügyünk mellett és bár kicsiny, de' tiszta szívből jövő, állandó adományaikkal folyton gyarapszik az a kis vagyon, amely egy embermentő intézet létesítését van hivatva szolgálni. Az Ur gazdag áldása sokszorosítsa meg az adakozók és adományok számát és megtartó kegyelmével áldja meg azokat, akik eddig is oly szerető és hűséges kitartással kö­zösséget éreztek ezzel a szent üggyel. Isten országa néha lassan épül, mert sok a rest szív, de azért épül folyton és biztosan. Dr. Holló Árpád. Az egyházi törvénykezésről szóló zsinati javaslat. (Folytatás.) TÖRVÉNYKEZÉS VÁLASZTÁSI ÜGYEKBEN. Panasszal megtámadható választások. 115. §. Panasszal lehet megtámadni: 1. az egyházközségi, egyházmegyei, eg házke­rületi, vagy egyetemes egyházi tisztviselő, pr.sbiter törvényszéki bíró megválasztását; 2. egyházi intézet tanárának, tanítójának, kán­torának megválasztását; 3. az egyházmegyei, egyházkerületi, vagy egye­temes egyházi tisztviselő választása tárgyában meg­ejtett egyházközségi, főiskolai, főgimnáziuma (al­gimnáziumi) és tanítóképző intézeti szavazást. A panaszra jogosultak. 116. §. 1. az egyházközségi választást (szavazást) pa­nasszal megtámadhatja: a) az egyházközség választójoggal bíró és sza­vazásra jogosult összes választóinak legalább egy- tized része; , í b) az egyházközség presbitériuma; e) az egyházmegyei elnökség megbízásából az egyházmegyei ügyész; 2. az egyházmegyei választást panasszal meg­támadhatja: a) az egyházmegyei közgyűlés tagjainak legalább egy tized része; b) az egyházmegye presbitériuma; c) az egyházkerületi elnökség megbízásából az egyházkerületi ügyész; 3. az egyházkerületi választást megtámadhatja: a) az egyházkerületi közgyűlés tagjainak leg­alább egy tized része; b) az egyházkerületi presbitérium; c) az egyetemes egyház elnökségének megbí­zásából az egyetemes egyház ügyésze; 4. az egyetemes egyház választását megtámad­hatja: a) az egyetemes közgyűlés tagjainak legalább egy tized része; t b) az egyetemes egyház presbitériuma; 5. főiskolai, főgimnáziumi (algimnáziumi) és ta- nitóképző-intézeti szavazást megtámadhatja a tanári

Next

/
Oldalképek
Tartalom