Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-09-06 / 36. szám
36 . szám EVANGÉLIKUS ÉLET 271. oldal ónekelhetőbb. Sőt közvetlenebb is. Kár, hogy technikája nem áll a mai megszokott fejlettség színvonalán. Ezek után hisszük, hogy a többi értékes fordítások is napvilágra fognak kerülni, akár résztvettek a pályázaton, akár nem. Sőt esetleg olyanok is, amelyek azután keletkeztek, vagy ezután fognak alkotódni. Fontos, hogy ami értékes bármi részben is, véka alatt ne tartassák, hanem a közfigyelem és érdeklődés nyilvános asztalára kerüljön, valamint az ezekre vonatkozó vélemény-nyilvánítások sorozata is. így fejlődhetik ki olyan légkör, amely alkalmas arra, hogy a magyar Luther-himnusz várva-várt alakjában előbb-utóbb megteremtődjék. De nem annyira többeknek összevaló munkál ás ával, mert hisz ez nem népmonda, vagy népballada, sem hősköltemény; bár így is lehetne valamit összehozni, de az mindig csak eszkábálás (konglomerátum) marad és sohasem egységes, egyöntetű, szerves eleven egész, vagy élő-ható, elevenítő és éltető valóság. Egy rátermett, rászületett elmének kell a magyar »Ein’ feste Burg« jó fordítását megalkotni. Hogy ez eddig egy költőnek sem sikerült, nyilvánvalóan azért nem, mert hiányzott a kongenialitás! Rokon elme, illetve ro- konlélek, rokon szellem, rokon lelkűiét vagy lelkiség, s mindenekfelett rokon vagy hasonló hiterő, tűz, fény, stb., szükséges ahhoz, hogy valaki Luther hatalmas gondolatainak legmélyére leszálljon, magasságaiba felemelkedjék. A rokonszellem hite, ereje, fénye és tüze a már meglevő koloncokra, pld. »megszokott kész kifejezésekre, szólamokra« nem szorul rá. Mankó nélkül, szabadon szárnyal az ilyen szellem s annak teremtő tüze és ereje önként és ösztönös készséggel teremti elő a megfelelő kifejezéseket, képeket, szavakat és a maga istenadta fényével olvasztja azokat bűvös, elragadó harmóniába! Téves tehát az a feltevés, hogy a régi megszokott kifejezések nélkül a nép el sem fogadja az új fordítást. Az igazán átteremtett hangulatos, ihletett költemény megragadja a nép egyszerű lelkét is. A népnél pedig nagyobb költőt nem ismerek. A néptől tanultak legnagyobb költőink is, akik szintén a népből valók voltak. Hogy pedig a megfelelő fordítók, vagy alkotók nevelésére és kitermelésére alkalmas légkör álljon elő: e célra elsősorban különösen hivatottak az énekügyi bizottságok. Hogyan? Figyelemmel kísérik az egyházi, esetleg a világi sajtóban megjelent alkalmi és egyéb énekeket s azok íróit; a jelesebbeket pedig nyilvántartják. Sőt az énekügyi bizottságok volnának és vannak is hivatva arra, hogy maguk adjanak lökést az egyházi énekirodalomnak, adjanak ösztönzést egyes egyházi költőknek, illetve énekírással foglalkozóknak; adjanak nekik tárgyakat; mutassanak rá a hiányokra az énekeskönyvekben. Ejtsék módját annak, hogy pályázatokat hirdessenek olykorolykor egy-egy szükséges alkalmi énekre. Kinek jutott eszébe pl ., hogy a Hősök vasárnapjára, belmissziói alkalmakra, mai helyzetünkben okt. (>, március 15-ére, stb. minden gyülekezet megfelelő alkalmi éneket énekelhessen? Nem is említve a hála, hűség, békesség, stb. eszméit tárgyaló énekek hiányát. Az egyetemes énekügyi bizottság feladatai közé tartozott már régebben, hogy felhívja az illetékeseket a Luther harci dalának minél tökéletesebb fordítására, vagy egyelőre legalább e fordítással való foglalkozásra. A magam részéről csak a magam szerény elgondolásait vetettem papírra, mint aki énekügyünket szívemen viselem s azt amennyire szerény erőmtől telik, előrevinni igyekezem. Végül: vitán felül álló igazság, hogy az »Ein’ feste Burg« fordítását időhöz kötötten megrendelni, erőltetni, vagy kierőszakolni nem lehet. Az egész hazai Lutherániára nézve fontos és komoly kérdés megoldását elsietni nem szabad. A fentebb hangsúlyoztam megfelelő légkörben eljő mindennek az ideje. Eljő Luther harci dalának fordító költője is, ha útja annak rendje-módja szerint előkészíttetik. Petrovics Pál. \®\ hírek. \m\ SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 14. VASÁRNAP. Lukács ev. 17:11—19. Ennek a világnak ma is az a nagy hibája, ami mindig volt. Az, hogy nagyon gyorsan akar élni. Kérni még csak tud, de hálát adni már nem. Az a tíz százalék háládatosság; ami Jézussal szemben megvolt annak idején, amikor még itt járt a földön, nem lett több azóta sem. Talán csak kevesebb De a hálátlan életek figyeljenek fel arra a pár szóra, amit Jézus az egyetlen hálásnak mond: » . • • a te hited megtartott. • •« Mi lesz azokkal, akiket nem tart meg a hitük? Mi lesz azokkal, akik nem mennek vissza Jézushoz hálát adni a$ elvett áldásokért, imameghallgatásokért, gyógyulásokért? Vájjon jön-e még egyszer Jézus a hálátlan szívek közelébe? ö a bűnösökhöz, betegekhez, eltévedettekhez jött és nem a hálátlanokhoz. Ezek talán már azt a fájdalmas kérdést sem hallhatják meg: »Hát a többi kilenc hol van?« — Lelkészképesitő vizsga. Az egyetemes egyház 1934. évben hozott lelkészképesítő szabályzata szerint az eddigi ú. n.' papi vizsga ezentúl két részből áll- Első része az első segédlelkészi, második része a második segédlelkészi év után esedékes. Az egyetemes közgyűlés által választott lelkészképesítő bizottság bányakerületi osztálya D. Raffay Sándor püspök elnöklete alatt most elsőízben vizsgáztatóin. A kilenc jelentkező közül írásbeli dolgozataik alapján hatot bocsátott szóbeli vizsgára, névszerint Grün- valszky Károly pesti, Kendeh-Kirchknopf György ceglédi, Kühn Ernő aszódi, Mekis Ádám békéscsabai, Szende Ernő váci és Tóth Károly cinkotai segédlelkészt, akik a vizsgálatot sikerrel megállották. — Templomszentelés. Olcsva új templomát au gusztus 30-án avatta fel D. Geduly Henrik püspök megbízásából Dr. Dómján Elek föesperes. A templomépítés szép eredményének történetét Csákó Gyula lelkész ismertette. Este vallásos estély volt, jnelyen Pass László alesperes tartott előadást.
