Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-01-19 / 3. szám
20. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 3. szám veszedelmet, nem látja a közös védekezés szükségét, sőt frontot alkot egymással szemben. Evangélikus egyházunk két frontot talál maga előtt. Az adott helyzetben reá az erőteljes védekezés és fegyverkezés kötelessége vár. A védekezés azonban nem tétlenség, hanem állandó belső építőmunka. Erősítse meg bibliai alapjait. Dolgozza ki hitvallásosságát. Teremtsen erőteljes egyházi közszellemet. Törődjék az ifjúsággal és a gyülekezet tagjaival. Gondoskodjék arról, hogy fél- és negyed-evangélikusok helyett erős öntudatú és keresztyén életű emberek álljanak a fronton, akik jobbra is, balra is megbonthatatlan acélfalat képeznek. D. Ka;pi Béla. A puszta szóvirágok többet ártanak, mint használnak. Röviden sokat mondani: ez a mű- vészét. A legnagyobb ostobaság pedig az, ha valaki sokat beszél, de semmit se mond. Luther. Egy jó Luther életrajz. RUDOLF THIEL: LUTHER. Két kötet. Az első megjelent 1933-ban, 372 oldalon, a második 1935-ben 374 oldalon. Valamelyik nemzetközi lutheránus gyűlés meghitt papi beszélgetésének nem régiben az volt a nagy kérdése: melyik állam lutherániz- musa, vagy egyházi közössége Íratta meg a legjobb Luther életrajzot? Azok, akik ezt a kérdést feltették egymásnak s róla beszélgettek, nem voltak a német teológia szellemének vazallusai, de az ellenségei sem s az első közös felelet az volt, hogy éppen a németek.nem írtak még olyan jó Luther életrajzot, ami méltó lenne arra,'hogy a világ sok nyelvére lefordítsák s így ezen a könyvön keresztül Luthert jobban megismerjék. Ha önértékeink elismerése érdekében egy kissé őszinték akarunk lenni, ki merem mondani, hogy Dr. Masznyik Endre Luther életrajza a jobb életrajzok közé tartozik s legalább annyira jó, mint a kortársai által írott német Luther életrajzok akármelyiké. A mai magyar Luthe rámának azonban a Masznyik könyv nem elegendő olvasmány. A napokban, amikor egyik újságíró barátomnak odaadtam Harnacknak Lutherről írott rövid életrajzát, viaskodni kellett vele, hogy le ne fordítsa, pedig azt hiszem, olyan avatott kézbe került volna a Harnack könyv megmagyarítá- sa, hogy az a könyv addig is, amíg a közép- osztály vagy az ifjúság számára egy Luther életrajz íródik, kielégítette volna a várakozást és az igényeket is. Mit vár a mai evangélikus ember egy megírandó és közforgalomba kerülő Luther életrajztól? írja meg az igazságot, legyen a kor és egyházi viszonyok adásában teljesen tárgyilagos, az okozott hatás s a reformáció jelentőségének megrajzolásában elfogulatlan, ne szépítse azt, amit a, hibák dacára is lehet szeretni, s világítsa meg a tévedéseket is, hiszen a reformáció elbírja a korrektívumokat. Rudolf Thiel, mint történész nézi problémáját s mivel nem teológus, mentes minden olvan megkötöttségtől, ami akár dogmatikai, akár egyházpolitikai tekintetben eleve befolyásolná. Belemélyed abba a. nagy történeti anyagba, amelyről érzi, hogy ne’ki idegen s mégis áttöri a ránehezedő nehézségeken magát s könyvével még teológus körökben is sikert arat. Az első könyvben három nagy fejezetet ad, az eretnek, a szerzetes és a harcos címmel. Ezekbe az összefoglaló pontokba szorítja azután mondanivalóit. Mint nem-teológus, meg1- lát azután olyan dolgokat, amelyeket eddig a teológusok elnéztek. Nemcsak kifejezetten evangélikus forrásokat használ (Luther iratokat s eddig megjelent evangélikus tartalmú iratokat), hanem már a kortársak ellenséges irodalmát is úgy eleveníti meg az olvasó előtt, ami más előtte élt életrajzírónak ennyire nem sikerült. Az első könyv anyagának csoportosítása, Luther élete 1483— 1522-ig, kortársak, egyházi polémiák érdekes megörökítése, az események eleven lüktetése annyira vonzó és érdekes formában történik, hogy nem lehet a könyvtől szabadulni. Pompás teljesítmény. Természetes, hogy ilyen előzmények után felfokozott kíváncsisággá! vártuk a, második kötetet, amely Luther életét 1522—1546-ig tárgyalja. A második kötet már csak krónika. Becsületbeli kötelességből megszületett vállalkozás teljesítése. Nem akart befejezetlen művel szerepelni a Luther irodalomban. Mégis ebben a kötetben is vannak fejezetek, amelyek nélkülözhetetlenek a mai teológus és evangélikus számára. Azokra a fejezetekre gondolok, amelyek Karlstadt, Münzer, a rajongók s az új- rakeresztelők dolgait tárgyalják. Olyan dolgokat mutat meg itt a szerző, amiket sejtettünk, vagy eddig is tudtunk: azt, hogy a lutheri reformációnak mennyi nehézséget és akadályoztatást okozott ez a néhány ember és a mögöttük csoportosulok mozgalma. Szinte természetesen gondol arra az ember, mennyire igaz a közmondás: az ellenségeim nem okoznak olyan nagy gondot, mint a barátaim. Bátran tárgyalja a megtérés teológiáját s problémáját. Ebben a témakörben is olyan érdekességekre mutat rá, amit éppen nenvteos- lógus tud jól megírni s talán éppen a teológus ezen a ponton tanulhat Thieltől legtöbbet.' A nagy mű elindult a legnehezebb útra. Papokat és teológusokat akar magának megnyerni. Sokan fogják ócsárolni ezt a könyvet, a csak könyvismertetések után induló lelkek kezükbe sem veszik talán s nekünk mégisí azi a£ érzésünk, hogy Luther jobb megértéséhez nélkülözhetetlen, sőt azt is állíthatjuk, hogy aki ezt a könyvet nem ismeri, nem írhat Luther életrajzot, a népnek szóló életrajzot sem. G. L.
