Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-08-30 / 35. szám
260. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 35. szám vánjuk csorbítani a felszabadítók ezreivel szemben, akik valóban egy pusztuló országot mentettek meg a magasabb élet számára. Csak arra mutatunk rá, hogy a szerencsésebb, a győztes véleménye — mint mindig is — igazsággá s a megújult történetszemléleten át a modern magyar katolicizmus lelki alkatának építő kövévé, jelenformáló-energiává lett. És milyen lesz a magyar protestantizmus ünnepe Budán? Részt vesz-e a lélek ünnepében az a protestantizmus, amelyről szüntelenül halljuk még ma is, hogy igazi sikereit a török elnyomásnak, kultúrarombolásnak köszönhette. Elevenén élnek-e a protestáns lélekben azok az értékek, amelyek az ősi vár felmentésével válhattak csak igazán valóra? Minálunk a katolicizmus a magyarság egészének, integritásának, a nagymagyar koncepciónak jelszavával aratott sikereket. A katolikus szemléletű történetírásban klasszikusan nyilvánul meg az a modern, történetfilozófiai felismerés, amely nem lát lezárt múltat, csak a jelenen épülő jövőt, hanem célok szoros összefüggését, egész életfolyamatokat, melyek igazi erejét az öntudatfolytonosság adja meg. Miért lett a modern történetírás mérlegén kismagyarrá az erdélyi gondolat, a Thö- kölyék célkitűzése? A liberalizmus korában túlontúl megszoktuk bennük a szabadsághősöket tisztelni. A liberális történetírás tükrében hősöknek tűntek fel, akik a »libertás« egyetemes emberi eszményéért küzdöttek. A szabadelvű gondolkodás alkonyával azután homályba vesztek azok az értékek, melyeket alakjukon ez az egyoldalú történetszemlélet örökített meg. A modern történetírás, csaknem kizárólag kato- tolikus részről indulván el, már beállításánál fogva is a nyugati magyarság múltját igyekezett modern megvilágítása helyezni. A szabadsághős magyarokról pedig átvette a korábbi történetírás megkritizált képeit, amelyekből így kimaradt mindaz a vonás, mely a nyugati magyarokat a mai magyarság számára nagyokká, a bennük megtestesült eszméket ma is ható energiákká teszi. Kár volna vádolni a magyar pr^estáns történetírást, hogy elmulasztotta nagwjái emlékének új szempontú felújítását, még inkább hiábavaló lenne számonkérni a magyar közönségtől, hogy miért lát ma is még csak szabadsághősöket Erdély fejedelmeiben s politikai elgondolásaik örököseiben és miért nem veszi már észre, hogy ezekben is ott élt — talán erősebben, mint sok más magyarban, talán intenzívebben, mint egyéb eszményeik — az egyetemes magyarság, az integer Magyarország nagymagyar gondolata. A jubileumi ünnepségek nem lehetnek számunkra üres parádék, hiszen ennek a jubileumnak a fénye élő magyar sorskérdésekre világít rá. Ott a helye a magyar protestánsoknak is az ünneplők tömegeiben. Nemcsak protestáns, de egyetemes magyar érdek is, hogy mindazokat, akiknek őseiről azt mondják, hogy valaha más útakon jártak, a mindannyiunkban élő, közös cél gondolata legalább e har- madfélszázad múltán szorosan egybeforrasszon a szerencsésebb eszme örököseivel. Ha ott lengenek is a Máriás zászlók Buda ormain, nem hirdethetik azt, hogy egyedüli jogos szimbólumai az égyetemes magyarság gondolatának. A Regnum Marianum harcosai nem láthatnád a magyar protestantizmusban a magyarság életének kialakításánál mellőzhető impondera- bilet. Kétszázötven évvel ezelőtt az ő elgondolásuk győzött, de nem szabad elfeledniük, hogy ha Tliökölyék útjai egészen mások voltak is, céljaik hajszálnyira egyeztek a nyugati magyarság céljaival s ezek közös végpontja az önálló, integer Magyarország volt. A célösz- szefüggések világos tudata adja meg mindannak szoros kapcsolatát, amit múltra, jelenre és jövőre darabolva szeretnek látni az embc rek. Az egyetemes, hosszú idők munkájaként eggyéformált magyarság gondolatát csonkítaná meg az a felfogás — eredjen katolikus, vagy protestáns részről —, amely más utakon, de azonos célok után járó ősök emlékének a kései utódok lelkében való egybeolvadását jpróbálná megakadályozni. Ezt a csonkaságot nem tudná elviselni a jnagyar jövendő! Dr. Kring Miklós. Szórványkérdésekről. ii. Afrikai útjában egy utazó észrevette, hogy a gyermekek különleges kavicsokkal játszadoznak. A legnagyobb kavicsot pár fillérért megvette, hazavitte s kicsiszoltatta. A leggyönyörűbb gyémántnak a tulajdonosa lett így. Az értékes lelet után valósággal megrohamozták azt a környéket és nagy terjedelmű gyémánt- mezőket találtak. Kiaknázatlan gyémántmezőink nekünk is vannak, amelyeket szintén be kell állítanunk a szórványgondozás szolgálatába. Kiaknázatlan gyémántmező az a rengeteg elhasznált vallástankönyv, amelyet evang. iskolás gyermekeink a vizsgák után évenként félredobnak, vagy az egyes családok hulladék-papirosként elhasználnak. Óriási gyémántmező ez, amelyet a jövőben ki kell aknáznunk’ a szórványokon lévő gyermekek ellátására. A Csanád—csongrádi Ev. Egyházmegye Gyámintézete a következő indítványt fogadta el és terjeszti fel a felettesekhez elfogadtatás céljából: »A gyermekek, iskolások között szokásban van gyámintézeti gyűjtést eszközöíni. A jövőben a gyűjtések megejtésekor fel kell hívni az iskolás gyermekeket, hogy a Gyámintézet céljaira ajánlják fel, akik tehetik, elhasznált hittankönyveiket, valamint az otthon lévő elhasznált hittankönyveket is szedjék össze és a rendes gyűjtéssel egyidőben juttassák el a Gyámintézetek elnökségeihez. Évenként több száz szórvány-gyerme-
