Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-08-09 / 31-32. szám

238. oldal

EVANGÉLIKUS ÉLET

31-32. szám

hogy a nép, ha fizetni kell, szívesebben fizet egyenesen a segélyezendő saját egyházának, mint úgy, hogy a közalap útján esetleg visz- szakapja azt, amit a közalapba befizet.

Dr. Oncsik Pál.

Keresztyén hit és

természettudomány.

(Folytatás)

Az anyagi világ törvényszerűségeit kutató fizika tudománya olyan mértékű realitással rendelkezik, mely az ő szükségleteinek minden tekintetben megfelel, ezért nem szükséges állást foglalnia ahhoz a felsőbb valamihez, aminek magasabb realitását, egy belső hang biztosítja számunkra és attól teljesen függetlenül járhatja a maga útját. Ezért a függetlenségért irigyelhetnék a fizikát, de bizonyos fokig nyugtalaníthat bennünket a fizikusnak ez a látszólag' egészen magára hagyott világa, melyben az Isten egy szükségtelen hipotézis csupán, ha él valami bennünk a régi prójféták vallásos lelkületűből, akik egyre hívták az Istent, hogy jelentse meg nekik az ő királyságát és jelek és csodák által bizonyítsa meg előttük, hogy a természet törvényei alá vannak rendelve az Ő akaratának. Ha a fizikus valamilyen okok folytán el is ismerné, hogy Isten útjai kifürkész- hetetlenek és hogy azon erők fölött, melyek az elektronokat és égi testeket pályáikon vezetik, egy mindenütt jelen való szellem uralkodik, vájjon nem lenne-e ezáltal a mi nyugtalanságunk még nagyobb? Nem kellene-e attól tartanunk, hogy a derék fizikus az Istent visz- visszavezeti egy differenciál-egyenletrendszerre, mint ahogyan azt egyéb erőkkel is teszi? Ez az aggodalmunk alaptalan, ha helyesen fogjuk fel azt a viszonyt, mely az anyagi és szellemi világ között fennáll és amely viszonynak helyes felfogása talán alkalmias arra, hogy a tudomány és vallás között fennálló fe szült - séget bizonyos fokig kiegyenlítse.

A fizika differenciál-egyenleteinek érvényességi tartománya egy metrikus rendszerre van korlátozva, mely csak egy keskeny sávöt jelent egy sokkal általánosabb és szélesebb realitás területén. És' ha újabb tudományos felfedezések még annyira kitolnák is ennek a rendszernek határait és még annyiba megfinomítanák is szerkezetet, még sem juthatinájnk el — a dolgok természetéből kifolyólag — sohasem azokig a legvégső' alapokig, melyekben a tudomány léte és valódisága nyugiszik. Ebben a végső alapban gyökerezik a mi szellemi öntudatunk és ha valahol, úgy itt találkozunk egy olyan hatalommal, mely ugyanolyan eredetű, mint a mi szellemi öntudatunk, de annál mérhetetlenül nagyobb. Amennyiben mi ezt a végső szellemi alapot öntudatunkban megismerjük, az a végső alap lényegében nemmetrikus, így annak törvényszerűségei nem lehetnek hasonlatosak a fizika differenciálegyenleteihez, mert ez egyenletek éppen azáltal nyernek tartalmat és értelmet, hogy a bennük szereplő mennyiségek helyébe mérhető mennyiségeket helyettesítünk. Egy szellemi istenségnek a legnaivabb antropomorf ábrázolása sem járhat olyan messze az igazságtól, mint járna az isteni szellemnek metrikus egyenletejkbe fog- lalt esetleges képe.**)

A továbbiak szempontjából tegyünk különbséget Eddington nyomán az ú. n. szimbolikus és belső megismerés között. Logikai következtetések szimbolikus megismerést adnak, az igazi megértés spontán jön közvetlen megélés útján és azt nem a részletező vizsgálat adja. Belső megismerés szolgáltatja nekünk a vallás igazságait. Vannak emberek, akiknek számára Isten közellétének közvetlen megérzése sokkal világosabb ismeretet jelent, mint a tapasztalás összes adatai. Ezt a belső megtapasztalást is lehet tudományosan analizálni, így megalapozhatunk egy teológiát, mely az alkalmazott logikai következtetések eredményeit tudományos rendszerbe foglalja, de az ilyen teológia szimbolikus ismeret. Éis amint egy elmesélt tréfa belső struktúrájának tudományos kifejtése nem indít nevetésre, éppen úgy ezen megélés analízise, vagy Isten tulajdonságainak diszkussziója nem keltheti a lélek mélyén azt a visszhangot, mely minden vallásos megismerésnek a leglényegét adja.

Azt látjuk tehát, hogy a szellemi és anyagi világ egymástól teljesen elválasztott két valami és ehhez hozzátehetjük, hogy egyik területről a másikra ma még nem lehetséges minden ponton zökkenő nélkül átjutni. Az emberi szellem megpróbálkozott és próbálkozik ma is, hogy az összes történéseket immanens okokra vezesse vissza és a tudomány fejlődése néha olyan fordulatot mutat, mely valószínűnek rhutatja ennek a lehetőségét. így, hogy konkrét példákat említsünk, Jézus gyógyítási csodatetteit szuggesztióval lehet magyarázni. Nehezebb az eset, ha Jézus születésének, vagy mennybemenetelének kérdését próbáljuk természettudományos alapon megérteni. Minthogy ez utóbbi kérdés tartozik a fizika körébe, ezt vegyük szemügyre.

Kérdés, megtörténhetett-e Jézus menny- bemenetele úgy, ahogyan az a Bibliában le van írva? A klasszikus fizika erre határozott nem-mel felelt. Ki lehet számítani, hogy egy testnek 11 km. másodpercenkénti sebességgel kellene bírni ahoz, hogy elhagyhassa a föld vonzási körletét, ilyen sebességre pedig pon- derikus közeg ezideig nem tett szert. A modern fizikának talán leglényegesebb eredménye az, hogy a klasszikus fizikában uralkodó kauzalí- tási elvet el kell ejtenünk és a szigorú kauzális törvények1 átadják helyüket a sokkal ál**) A. S. Eddington The nature of the physical world.