Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-07-26 / 29-30. szám

29-30. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

225. oldal

is kitéve a leghevesebb támadásoknak. Ilyen csodák, hogy csak néhány fontosabbat említsünk, a világ teremtése, Krisztus születése, csodatételei, mennybemenetele, a világ vége, stb. Nézzük, mit tanít a csodával kapcsolatban a vallás és másrészt milyen véleményt alkothatunk a kérdésről természettudományos alapon.

A keresztyén Istenélményhez hozzátartozik az a tapasztalás, hogy Isten Sizemélyesen intézi életünk folyását, közvetlenül nyúl bele életünkbe és ő maga teremti meg a kapcsolatokat köztünk és közte. A világ jelenségeit regulázó természeti törvényekben a vallásos hívő lélek Isten akaratának megnyilvánulását látja és elismeri a természet törvényeinek objektív és állandó jellegét. Ebből az értelmezésből következik, hogy ezt a törvényszerűséget nem helyezhetjük Isten fölé, Isten nincs a. természeti törvényeknek alárendelve. A törvények fennállása mellett is megvan a lehetősége annak, hogy Isten a természet törvényeitől függetlenül cselekedjék és Istennek az emberiség életébe való ilyen természetű belenyúlását nevezzük vallásos szempontból csodának. A csodát, ha az egyáltalán megérthető, csak akkor érthetjük meg, ha az okság kategóriájának alkalmazása mellett, a célosság gondolatát is alkalmazzuk. Istennek célja pedig az emberiségnek a bűn és romlás útjáról való visszatérítése és a bűntől való megváltása. A megváltás ténye az a középponti gondolat, amelyből kiindulva a keresztyénséghez hozzátartozó csodákat megérthetjük, azokkal valamiképpen tisztába jöhetünk. Maga az a szeretet, mely a Golgotán megnyilatkozik, a legnagyobb csoda.*)

Ha viszont a kérdést észszerűen próbáljuk megfogni, akkor azt kell mondanunk, hogy en természet törvényei nem alkalmazhatók minden jelenségre korlátozás nélkül. A világ teremtésének tanával, hogy. t. i. Isten a világot semmiből teremtette, szembe szokták állítani az anyag és az energia megmaradásának elvét, mely szerint anyag és energia nem teremthető, meg nem semmisíthető, ezek legfeljebb egymásba átalakíthatok. Nyilvánvaló azonban, hogy ez az elv már eleve föltételezi a világ létezését. Természeti törvényekről csak azóta lehet és szabad beszélni, mióta természet és világ egyáltalán vannak. A világ teremtésekor még nem voltak természeti törvények, így tehát a teremtés ténye nem is állhat azokkal ellentétben. Ami viszont a további csodákat illeti, ezekkel kapcsolatban már lehetséges a természettudományi kritika, alkalmazása. Ez azonban a dolgok lényegét tekintve azt jelenti, hogy mi az anyagi világ törvényeivel akarjuk az isteni szellem valamilyen ténykedését megmérni, ez a kérdés tehát végeredményben az anyag és a szellem közötti viszony problémáját jelenti számunkra.

(Folytatjuk.) * Dr. Bukovszky Ferenc.

*) D. Dr. Pröhle Károly: Keresztyén hittan.

&

_ä

L

uther és

fessem

Fülöp.

i.

Az utóbbi időben újra sokat, foglalkoznak jelzett témával: az ócsárlás művészei a tőlük lelhető történelem-temetéssel és bérelt, rosszindulattal, de még egyházunk írói közül is akadnak olyanok, akik egy tévhit alapján maguk is támogatják nagy reformátorunk kipel- lengérezését, mint maguk megállapítják: csak ez egy ponton! Csak ez utóbbiakhoz és azokhoz, kik e tárgy felett napirendre tértek, szól rövid néhány gondolatom.

Hesseni Fülöp első házasségára szinte kora gyermekkorában jegyeztetett el a családi tanács által, melynek egyik igen fontos tényezője volt a család gyóntatója és rajta keresztül a pápai udvar. Magának Fülöpnek házasságkötéséhez semmi akarati köze nem volt. Még ha maga meggyőződött volna is a házasságkötés előtt a lelki közösség teljes hiányáról, nem változtathatott volna rajta semmit, mert a házasságkötési ügyek kizárólag a családi tanács jogaihoz tartoztak. Ö tehát a maga korának engedelmességi elvével indult házasságába, azzal a gondolattal, hogy a házassági jog legfelsőbb fóruma, a pápai udvar majd talál az elviselhetetlen teher könnyítésére alkalmas módot. Amint azt Lutherhez intézett levelei és maga a pártatlan történetírás is igazolja, hessiemi Fülöp alig élt házaséletet első feleségével. Ami kimutatható, az is csak a kötelező formalitások szűk körére esik. Ez már magában véve is meghazudtolása a házasság Isten adta rendeltetésének és, mint ilyen, tulajdonképen nem létező házasság. Erre vonatkozólag Üdvözítőnk minden kétséget kizáróan megadja a helyes irányt, mely szerint a házasság elsősorban Lelki közösség s csak azután testi! Helsseni Fülöp magában hordta házaséletének nagy ellentmondását, de nem talált kivezető útat. Kora feltétlen engedelmességet követelt és e|z engedelmesség javára inkább eltűrte a mellékutakat. A pápai udvartól, mint a házasságkötés és bontás legfelsőbb fellebezhetetlen fórumától nem várhatott segítséget, hisz annak szervei szőtték és tervezték ki azt. A sötétség korában a legnemesebb szándék is zsákutcába jut. De más a helyzet képe a reformáció lelkiszabadság adta fényénél. Itt Fülöp elvben nem létező házasságának tarthatatlansága még kirívóbbá válik és feltör leikéből az igazi házasélet utáni vágyakozás. Nem érzéki mozzanatok uralják, hiszen a történelmileg kevésbé tájékozott ember előtt is kétségtelen, hogy egy középkori fejedelem érzékiségének kielégítésére számtalan alkalom volt. Itt hesseni Fülöp alakját sem érheti csorbítás. Ö nem kívánt a sötét lehetőségek között bujkálni, hanem nyiltan vette revízió alá az életét s ezzel a vággyal lépett Luther elé. Az okok komolyságát Luther jól ismerte, ez késztette őt arra, hogy foglalkoz-