Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-07-26 / 29-30. szám
IV. évfolyam i/w'D. ]OllUa «V. 29-30. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Telefonszám: 1-335-92. Kiadja az W ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EGYH ÁZT ARS AD ALMI. BELMISSZIöl, KULTURÁLIS ÉS EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP. A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap.. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő. Postai csekk száma: 20.412- Fielelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ TARTALOM: D-y. L.: Mindazáltal. — D. Payr Sándor: Liselotte hercegnő, Rákóczi rokona XIV. Lajos udvarában. — Dr. Bukovszky Ferenc: Keresztyén hit és természettudomány. — Kalavszky Kálmán: Luther és Hesseni Fülöp. — Károsy Pál: Evangélikus arcképek. — Vértesi Zoltán : A nem-középiskolai vallástanitás ____________________anyaga. — Az egyházi törvénykezésről szóló zsinati javaslat. — Hirek. ______________________ M INDAZÁLTAL... Lukács ev. 5:5. Ez az Evangélium mintha egyenesen arra az alkalomra Íródott volna, hogy megszólaljon Jézus új hívása azok előtt is, akik az egész évi munkát kimerültén fejezték be és a kevés siker, vagy sikertelenség keserű szájízével lették le a tollat, a hivatal kötöttségét. Hányán és hányán vitték a nyári szabadságra kiábrándultságukat, fásultságukat, kimerültségüket. Hányszor kell azt tapasztalnunk, hogy az egész nap, egész év, talán egész életünk munkássága, mintha teljesen hiábavaló lett volna. Valahogyan tele is van most a levegő azzal a lemondásteljes hangulattal, amely nagyon komoly embereket is a pesszimizmusba kerget. Mintha nemzeti életünk valóban az a »nagy magyar ugar« lenne csak, amire sohase jön már »új hajnal«, mintha az egyházban sem volna elegendő életerő, s mintha az egyéni életek is csak amolyan »dón Quijote«-i szélmalom-íharcokká üresedtek volna, melyben nincs más tennivalónk, sőt más lehetőségünk sem, mint beál- lani a »kikerülhetetlen végzet« sodrába: jöjjön, aminek jönnie kell. Néha egészen kétségbeejtő ez a sívár jelen és egymást fertőzzük a letargiánkkal. Társadalmi érintkezésünk hiábavaló panaszkodásokra, egymás elkedvetlenítésére használódik fel. A nagy, fáradt szabadságra-menekülésben, a íásultakhoz szól ez az Evangélium. Éppen úgy szólal meg.Jézus közöttünk is, ahogyan 'Léteihez, az egész napon hiába munkálkodó halászhoz szólott. Péter hiába vetette ki hálóját az égető napon a Genezáret tavába. Hiába volt minden igyekezete, nem sikerült a sok új próbálkozás. É.s Péter is belefáradt a sikertelenségekbe. Jézus azonban, az újrakezdők, a nem- csüggedők, a hittel újra elindulok Istene, munkába tudta állítani a fáradt Pétert mégegy- szer. Krisztusnak olyan emberek kellenek, akik napszálltakor is, a fogyó erők elernyedésében is hittel tudják »mindazáltal a Te pa- parancsolatodra« vállalni az új küldetést, kivetni mégegyszer a hálót. Társadalmi életünk akkor fog a gyógyulás útjára térni, ha sok Péterünk akad, akik »ámbár egész éjszaka fáradtak« sikertelenül, mégis megpróbálnak mindent mégegyszer élőiről, akik, bár kröülöttük minden kiábrándító s az új kezdés semmit sem igér, csak pusztán azért, mert hitünk szerint Krisztus akarja, »mindazáltal« keresztyén társadalmat akarnak építeni. Nemzeti életünk minden problémája is csak azon függ, tudjuk-e »mindazáltal« hinni, hogy Neki célja van velünk s az újrakezdést, a »mégegyszer<c-t megáldja. Egyházi életünk pedig ugyan mibe fogózhatna, ha nem a Krisztus Ígéretébe és felszólításába, hogy: »vessétek ki mégegyszer a hálót«!? Mindéhez azonban valami kell és ezt is meg kell tanulnunk Péter történetéből. Épp úgy, mint Péternek, nekünk is »mélyebbre keli eveznünk«. A felszólítás a nyár nyugalmában szól bele a lelkiismeretekbe: »evezz a mélyre«, mert újra kivetni a hálót csak mindnyájunk elmélyülése, nagyon komoly magábaszállása után lehet. D. L.
