Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-06-14 / 24. szám
24. szám EVANGÉLIKUS ÉLET 187. oldal »Umd kein Dank dazu haben-« sornál azt hiszem ráhibáztam a legjobb magyar fordításra: »Rá meg érdemük nincsen« s noha a rim is jó, mégis az egyszerűbb emberek által érthetőbb »Közük hozzá mi sincsen« sor mellett döntöttem. Egyéb megjegyzéseim talán majd más alkalommal lesznek. Mindenesetre osztom annak a hozzászólónak a nézetét, aki azon a véleményen van, hogy addig is, amíg egy valakitől kaphatunk mindenki által elfogadható fordítást, a már meglévőkből kellene egyet összeállítani, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan. A magam részéről természetesen jólesne, ha pár soromat elfogadnák, de munkám akkor se veszett kárba, ha csak a fentebb elmondottakkal is sikerült az ügyet előbbre vinnem. Amikor még sajnálattal reklamálom, hogy kiváló egyházi zenészeink részéről mindeziide- ig még senki sem szólt a kérdéshez, noha bizonyéira fontos és megszí viel és re való támogatásokat és ösztönzésieket kaphatnánk tőlük, bátor vagyok az alábbiakban bemutatni az én Erős vár« fordításomat: Erős egy vár a mi Atyánk, Jó menedék s jó fegyver; . Velünk van Ő és vigyáz ránk, Bármily balsors is verjen. Az ős ellenség Most is hiszi még, Hogy erőszakkal S ezer fondorlattal Rajtunk is úrrá lehet. Erőnk e harcban mit sem ér, Hamar semmivé lennénk;, De harcol értünk oly vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Ki ez, nem tudod? Jézus Krisztusod, A Szabadító, Követnünk csak Őt jó, Vele biztosan győzünk. S ha e föld minden ördöge Ránk is törne, hogy elnyel, A szívünk miért remegne, Mi nyerünk és nem ő nyer. Földi hatalom Bárhogy támadjon, Nem a •hat sokit, • Sorsa a kárhozat, Csak egy szó és már vége. Az Igét, jobb, ha nem bántják, Közük hozzá mi sincsen. Üdvöt és áldást csak ránk ád, A Szentlélek-Uristen. Vagyont, életet, Asszonyt, gyermeket Mind elvehetik, Mit érhet ez nekik, Mégis miénk lesz a Menny. Por P á E A középiskolai vallástanitás reformjához. (Folytatás.) 2. A tananyag.* A középiskolai vallástanítás anyagának világszerte állandósult kerete: Szentírás, egyháztörténetem, rendszeres keresztyén tanítás. E keret szabta meg az 1911-i tantervet, és e tekintetben ma sincs változtatni való. De ez a keret igen tág; jó tantervre van szükség, hogy kidomborodjék, mit kell elsősorban tanúm. Es a tanterv feladata megállapítani azt is, hogy milyen szempontból kell tanítni a kiválasztott anyagot. Az a kérdés már most, vájjon azi 1911-1 tanterv olyan válogatást végzett-e és olyan szempontot alkalmazott-e az anyag kezelésében, hogy megtarthatjuk-e. Aki benne él a vallástanítás szolgálatában, az több-kevesebb reformot régóta nélkülözhetetlennek tart, legfeljebb a sürgősség tekintetében oszlik meg a vélemény. A reform égető szüksége elöl azonban nem lehet azzal az érveléssel kitérni, hogy ezt mondjuk: rossz tantervvel is lehet jól tanítni, viszont majd jó tantervvel is fognak rosszul tanítni. A tanításnak a tantervtől való függetlenségéről csak akkor lehetne beszélni, ha egyáltalában nem lenne tanterv. Vagy felfüggesztjük a régit és akkor tanít minden vallástanár a legjobb meggyőződése szerint, vagy pedig megreformáljuk a tantervet, hogy ennek alapján készült új, ill. átdolgozott könyvekből minden tanuló jó vallásoktatásban részesüljön. Annak igazolására, hogy a tantervben kijelölt szempont mennyire meghatározza a tananyagot, két példát hozok fel. Ezek egyúttal eldöntik azt is, van-e szükség a tanterv gyors revíziójára. Az 1911-i tanterv az I. osztályban az Ószövetségből elsősorban élet és jellemképeket óhajt kie- emelni. Ennek megfelelően »Kain és Ábel« jogosan tanítható ma úgy, hogy kimarad a szentírási történetből ennek a magva: I. Mózes 3:6—7. »Monda az Ur Káinnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztetted le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.« Kérdem, szabad-e a vallás-* tanárra bízni, hogy tanítsa vagy ne tanítsa ezt? Hiszen azzal, hogy Kain gyilkosságát tanítjuk, még semmiképen sem végzünk vallás-tanítást, ellenben, ha Isten bűntől óvó igéjét tanítjuk, akkor teljesítjük igazi szolgálatunkat. Még világosabb, még könnyebben felfogható a szempont fontossága József történeténél. A mai tanterv szerint jellemképet kell tanítnunk. Közöljük tehát József jellemét. A helyett, hogy azért tanítnánk e bibliai történetet, ami miatt a kinyilatkoztatás könyvébe is belekerült. József hosszú történetének minden részlete erre az igére vonatkozik és ebből nyeri t*égső értelmét: I. Mózes 50,20- József ezt mondja bosszújától félő testvéreinek: »Ti gonoszt gondoltatok ellenem, de Isten &zt jóra szánta.« Ha elhagyjuk ezt az igét, akkor méltán kifogásolják némelyek az ószövetségi történetek tanítását, mondván, hogy jellemképzésre nem alkalmasak. Persze, hogyr nem. Az ószövetségi történeteket úgy kell tanítni, hogy maradjon meg Isten középpontjukban, Mind a két példát a középiskolai tananyag elejéről vettem annak szemléltetéséül, hogy nem kelj nagy területet bejárnunk a reform sürgősségének igazolására. Az anyag elrendezésében két általános szempontot kell érvényesítenünk. 1- A középiskola kapjon *) Előadás a Lelkészegyesület (MELE.) budapesti konferenciáján 1936. május 13-án.
