Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-06-07 / 23. szám

182. oldal

EVANGÉLIKUS ÉLET

23. szám

•sal. E kettő viszonyát nem a »kevés« idő és »mérhetetlen sok« idő ellentété adja, hanem itt János, evangéliuma 17:3 alkalmazandó, mely szerint a mostani élet. és az örökélet közötti összefüggés és viszony az idői mérték helyeit. Istennel való közösségünkből, kapcsolatunkból, Jézus Krisztusban való életünkből nyer világosságot; legalább is annyit, amennyit el- hordozhalunk s megérhetünk már most e földön. Az örökkévalóság számunkra — evangéliumi hitünk szerint — csak, mint Isteninél kapcsolatosan »elgondolható« és reményelhető élet jelentkezik. Ez az élet pedig a maga teljességében kinyilváníttatott s ugyanakkor el is rejte- tett a Krisztusban. Krisztus az út a mennybe, de nem »közút«, mely minden további nélkül mindenek által járható és megnyitott.. Mimi Lutherünk mondta, az egyetlen út a menlmybe a betlehemi jászoltól vezet. És mi tudjuk, kiknek és hogyan. Ezekre is Ö hívta fel a világ lelkiismereitének a figyelmét.

íme, Uram-Bátyám, a korlátlan idejűség- re elképzelt örökkévalóság filozófiai lapos fogalom, mely jól megállhajtja a helyét valamely filozófiai rendszer onthológiai részéiben, de a keresztyén hittől idegen, száraz ás unalmas elképzelés, mert. a hit az örökélet létezési formáit az új eget és földet teremtő Isten kezében lévőknek tudja és a hívő embert most kizárólag az a kérdés foglalkoztatja: U.naim, Istenem, mikor mindezek meglesznek, emlékezzél mieg rólam is kegyelmedből.

És most visszatérek ezek után a lélekhal- hatatLanság kérdéséhez. Szükség van a lélek- halhatatliainság eszméjére, hogy a »ina velem leszel a paradicsomban«-t megérthessük ós hogy »Isten az élőknek és nem holtaknak Istene«? A létező »nehézségeket« mi érezhetjük, de az evangélium felelete is világos, mikor a halállal is mindeneket Istennél lévőknek tud. Hanem igenis, nem gondolja Uram-Bátyám, hogy a lélek halhatatlanságával az emberi tehetetlenség tulajdonképpen hidat akar verni a mostani és az örökélet közé, ha csak semleges értelemben is? Nem gondolja, hogy e tan egy emberi biztosíték, padló, melynek révén át akarja magát menteim az ember egy nemesebb része jogcímén? Hogy a lélek »nemessége« mint is van, arra szíves engedehné- vel még majd visszatérek. Addig is arra kérem, próbálja meg olvasni és érteni az Írást a lélek h a 1 hattat lan s á gi tan szemüvegének a félretevése mellett. Próbálja meg és meg fogja látni, hogy a keresztyén hit nem veszít semmit, sőt amaz egyetlen fundamentumra épül fel, mely részére. Istentől vettetett : az értünk meghalt és megigazulásunkra feltámadott Krisztus evangéliumára.

Áldozócsütörtök este van, mikor e sorokat írom. Imádságos szívvél nézek a dicsőségébe visszatérő Ur Jézusra, ki testben éts/ lélekben megdicsőülten tér az Atyához. Sírjára nem lehetett koszorút tenni: mindenestül ott van, ahonnét eljövendő volt. Hitemmel leolvasom

ezekből a keresztyén reménységet: a romlandóságba elvetendő életünk letétetik majdan, de mint a Krisztus kiszállt a sírból, úgy fog minket is felemelni a romolhatatlanságba. Ösz- szetör egészen a halálban, de Szent Fiáért újra megemlékezik rólam és megelevenít. Akár azért, mert vele, akár mert ellene voltam: üdvözít, illetve elkárhoztat.

Szeretettel köszönti

h éi 1 cí s u n o k a ö c c s e.

Ki a bűnös?

(Folytatás.)

A második nevelő tényező az iskola. Itt találkozik a gyermek társaival. Itt látja a soksok rokon sorsot. A tanulás mellett van idejük megbeszélni közös gondolataikat. A tanuló már magával hozza hazulról a felnőttekkel szemben érzett bizalmatlanságot. Otthon is felnőttek között él és ezek vele soha semmi megértést nem mutattak. A tanár is felnőtt, bizonyosan az is úgy gondolkodik, mint az otthoniak- Aztán a tanár szigorú, osztályoz, neki nem is merne előhozakodni egyéni bajaival. Meg sokan is vannak. Rá sem érne a tanár egy diák ügyével foglalkozni. Pedig talán a tanár éppen úgy szenved diákja bizalmatlansága miatt, mint a szegény kis magára, maradt lélek. De nem sok mód van rá, hogy ezen változhasson. Az anyag, az előírt tanmenet sürgetik, nem marad ideje beszélgető órákat tartani. Tehát minden jóindulata ellenére is átadja a rábízott lelkeket a harmadik nevelő tényezőnek^ amely a legnagyobb hatással bír az ifjúságra,, a társadalomnak.

A gyermek,, amint kilép az utcára, már nem az otthoné., nem az iskoláé többé. Előtte öklömnyi betűk hirdetik a közelgő világkatasztrófa rémeit. Egy másik újság egy amerikai gonosztevő kivégzésének részleteiről számol be címlapján hatalmas betűkkel. Itt egy lázadás,, ott szörnyű gyilkosságok, amott rémes szerelmi dráma, majd megfejthetetlen bűntény. Ha odébb nézg színes hirdetések izgatják képzeletét és csalogatják olyan előadásokra^, amelyek még erős idegzetű felnőtt embert is próbáira tesznek.

Az utca, a villamos mind újabb és újabb szenzációkat kiáltanak feléje. A technika mindennap óriási léptekkel vágtat előre. A villany, rádió., gépek, számára nem jelenteinek csodát, ő ezt készen kapta az élettől. Mérges gázok, légelhárító ágyuk, halálsugarak előtte mind természetes dolgok. Azt hiszi, hogy a technika előtt,, azaz az emberi agy munkájia előtt nincs legyőzhetetlen. Hallja a technika fejlődésével Járó anyagi eltolódásokat. Országok lesznek koldusszegények,, míg szomszédaik nem tudják, mit tegyenek aranyukkal. A die- lektivregények,, kalandos filmek, hihetetlen tör-