Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-01-12 / 2. szám
10 oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 2. szám A presbitériumok hatásköre. A zsinat által közreadott javaslat egy új közigazgatási szervet kíván bevezetni: a presbitériumokat az egyházközigazgatás magasabb fokozataiban. Azt a kérdést, hogy helyes-e vagy sem ennek az új szervnek a bevezetése, az eddigi közgyűlési és sajtómegnyilatkozások már eldöntötték, és pedig a javasolt új szervezet javára. Más kérdés azután, hogy azi elvileg helyeselt új szerv gyakorlati megr valósítása megfelelő-e azon a módon, ahogyan azt a javaslat megoldja. Az alábbiakban ebből a szemszögből foglalkozom a kérdéssel. i. A javaslat 34., 42., 51. §§-ai kimondják, hogy a közgyűlések és presbitériumok közötti hatáskörök megosztását az egyetemes közgyűlés szabályrendelettel megváltoztathatja. Ily alakban a megoldás helytelen és alkotmányellenes. Nem vitás, hogy alkotmányunk szerint egyházunk törvényhozó szerve a zsinat. Mindaddig tehát, amíg az alkotmány idevonatkozó rendelkezése fennáll, — már pedig ezt a javaslat is fenntartja — más, mint a zsinat nem hozhat új törvényt s nem helyezhet hatályon kívül egy hatályban lévő törvényt. Az a rendelkezése tehát, a javaslatnak — 34., 42., 51. §§-ok —, hogy a zsinat által a javaslat értelmében meghozott törvényt az egyetemes közgyűlés megváltoztathatja, a legnagyobb mértékben alkotmányellenes rendelkezés. Nem lehet s nem szabad — még a legfontosabb érdekekre való hivatkozással sem — tápot, ug1- ródeszkát adni annak a sok helyen lappangó áramlatnak, hogy az alkotmány rendelkezései egyes alacsonyabb közigazgatási szervek által módosíthatók vagy megváltoztathatók. A köz- igazgatás gyakorlati vezetői tudják legjobban, mily sokszor hangzott el egyházközségi és egyházmegyei közgyűléseken: csináljunk magunknak új törvényt, ha a régi nem engedi! Eddig ezeket minden esetben le lehetett szeitelni azi- zal, hogy törvényt hozni, törvényt módosítani csak a zsinatnak lehet. De, ha csak egyszer is mód adatik arra, hogy a zsinati törvény alantasabb szerv által hatályon kívül helyezhető legyen, akkor nincs megállás, nincs gátat emelő fegyver: odavágják, ha akkor lehetett, úgy lehet most is. Vigyázzunk, ne menjünk erre a lejtőre! A javaslat indokolása e rendelkezést azzal okolja meg, hogy az új szervezet bevezetése alkalmával felmerülhetnek olyan, a gyakorlati élet által felszínre hozott akadályok, melyek az egyes rendelkezések módosítását vagy megváltoztatását teszik szükségessé, ennek eszközölhetésére szolgál az egyetemes közgyűlésnek adott felhatalmazás. Ismétlem, ily alakban felhatalmazás nem adható. Viszont a javaslat indokolásában adott érvelés, t. i., hogy a gyakorlati élet sok tekintetben hozhat fel olyan akadályokat, melyek a javaslat gyakorlati megvalósítását akadályozzák, igen helyes megállapítás. Ezt; a lehetőséget azonban nem az alkotmányellenes jogátruházással: az egyetemes közgyűlésnek törvényt hatályon kívül helyező joggal való felruházásával kell kiküszöbölni, hanem az alkotmánynak erre a lehetőségre alkotott rendelkezésének alkalmazásával. Felhívom a figyelmet arra, hogy a régi E. A. mindazokban az esetekben, midőn a régi állapothoz képest újítást hozott be, az újítást nem szabályozta kimerítően, hanem megalkotva a keretet, a fő elveket: annak részletes kidolgozását, a gyakorlati élethez való alkalmazását sziabályren- deleti útra terelte. Tette ezt éppen azért, mert tisztában volt vele, hogy az újításnak bizonyos fejlődésen kell keresztülmennie, s ennek útját nem szabad az előre megalkotott s nehezen változtatható paragrafusokkal elzárni. Itt nem csupán az E. A. 16. §|-ában lefektetett általános szabályrendelet alkotási jogra gondolok, hanem utalok azokra a meghatározott és egyes részletkérdéseket szabályrendeleti útra terelő rendelkezésekre, melyek ca. 27 esetben a részletes szabályozást, hatáskör megállapítást, stb. kifejezetten szabályrendeletekkel való rendezésre utasítanak. Ha tehát akár a javaslatot megalkotó bizottság, akár maga a zsinat arra a megálliapír tásra jut, hogy az új szervezet eséíleg a gyakorlati életben nem fog akadálytalanul megvalósulni abban az alakban, ahogyan azt á javaslat kidolgozta, akkor ne szabályozza a közr gyűlések és a presbitériumok hatáskörét* hanem állapítsa meg az elveket és főbb keretet, s a részletes kidolgozást bízza az egyetemes közgyűlés szabályrendelet alkotó munkájára, így és ebben az alakban alkotmányszerűen jár el. De az adott módon, hogy t. i. részletesen sza- bályozza az egyes hatásköröket, a;zt törvényerőre emeli s azután felhatalmazza az egyeter mes közgyűlést, hogy ezt a törvényt, avagy annak egyes részeit hatályon kívül helyezze, nem lehet és nem szabad elintézni a dolgot. Valószínűnek tartom, hogy érvelésemmel szembehelyezik azt a részét a javaslatnak, mely kimondja, hogy az egyetemes közgyűlés a közgyűléseknek a javaslatban adott 35., 43., 53. §§-okban lefektetett hatáskörét nem érintheti. Nézzünk csak szeme közé ennek a rendelkezésnek! Ha az egyetemes közgyűlés ezekben a szakaszokban meghatározott hatáskört nem érintheti, tehát abból nem vehet el, mi következik ebből? Az, hogy hozzá szabad tenni. Eredmény: az egyetemes közgyűlés esetleg elvesz a presbitériumok hatásköréből ési hozzátesz a közgyűlések hatásköréhez bizonyos ügyeket. Ha így nézzük a rendelkezést, még roszi- szabb lesz a helyzet. Ugyanis a főhiba: a törvények vagy egyes részeinek hatályon kívül helyezése az egyetemes közgyűlés által ez esetben is fennáll, sőt ez még tetéződik azzal a veszéllyel, hogy esetleg az egyetemes közgyűlés annyira megy a hatáskör áthelyezésében, hogy ennek eredményeként a presbitériumoknak
