Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-05-17 / 20. szám
izell a ut 28.isz.l« IV. évfolyam. 1936. május 17. 20. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Telefonszám: 33—5—92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EGYH AZT ARSAD ALMI, BELMISSZIÖI, KULTURÁLIS ÉS EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP. A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő. Postai csekk száma: 20.412. Felelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ TARTALOM': Örök konfirmáció. — Bereczky Sándor: Vallástani kérdések — Marcsek János : Egy „rendkívüli“ egyházkerületi közgyűlés. — Püspöki jubileum. — A Lelkészegyesület tavaszi konferenciája. — Az új helyi Luther Szövetségek megalakításánál követendő eljárás. — V. J.: Külföldi hírek. —Hírek. OROK KONFIRMÁCIÓ. Diadalmas orgonabúgás közben bevonul templomainkba a gyermeksereg, ki fehérben, ki sötétben. Megilletődött, pirosra pirult arcok, könnyes szülői szemek, áhítat azokban, akik boldogan visszaemlékeznek; nevek csendülnek fel, kérdések, feleletek, szavak: »...fogadom ... megáldalak ... vegyétek és egyétek... igyatok ebből mindnyájan... menjetek el békességgel... ámen ... ámen ... U tana megindulnak kifelé gondtalan gyermeknevetéssel és ünnepélyes érzéssel, amíg le nem nyugszik a nap. Ez áldozócsütörtök. Ez megerősítés, konfirmáció... Az első boldog gondolatunk az: irne most százak és százak megerősödtek, közelebb jutottak Krisztushoz, egyházukhoz, van már utánpótlás, lesznek már utódok, akik folytatják az apák és ősök áldozatos munkáját. Az élet megcáfolja ezt a tetszetős gondolatot. A megerősítettek későbbi élete, azoké, akik feledve minden áldozócsütörtöki fogadalmat, újból és újból megtagadják az egyházat, Krisztust és Isten igéjét. Nemcsak reverzálisadás- sal, nemcsak kitéréssel, nemcsak szektás elfordulásokkal, hanem belső mérgező közönnyel, hányaveti nemtörődömséggel, idegenkedve mindentől, ami »kegyes«, »vallásos«, magas méltóságba kerülve előkelőén veregetve a küzkö- dők, az imádkozok, lelkiismeretes aggódók vállát. Konfirmáció, óh, hol vagy konfirmáció fogadalmaddal, áldásoddal, szent mentő törekvéseddel az igazán felnőtt konfirmáltak életéből? Még csak a hangulatodból sem marad meg sokszor semmi, semmi, mert elmosta az élet piszkos vize. Jól tudjuk, hogy a hitben és az egyházhűségben való megerősítést nem a lelkész adja, hanem Isten. Azt sem felejtjük el, hogy né- hányhetes tanítás alatt nem lehet mindent megadni e tekintetből s ami értékként gyermekeinkben marad, azt is Ö teremti meg, s az is tagadhatatlan, hogy mindezek mellett az a gyermeksereg, (különösen nagy városokban) mily összetételű és sokszor mennyire kényszeredett fiatalokból áll, — de mindezek nem jogosítják fel az embert arra, hogy feloldja magát a felelősség alól. Azért a konfirmáció nem tegnaptól holnapig tart és nem csak az iskola és a templom falai között folyik le, hanem megkezdődik a gyermek öntudatra ébredésétől mind a halálig. Nemcsak a lelkész konfirmál, hanem segít ebben a szülő, a keresztszülő, sőt rokonok és a tanítók is. De legfőképen Isten. Nemcsak hitre és egyházhűségre terjed, hanem megerősít a bűnbánatban, az áldozatkészségben, a kitartó imádkozásban, az úrvacsora vételében és az állhatatos igeolvasásban. így terjed szét a konfirmáció időben és így erősít intenzitásban folytonosan és igazán. A gyermekeknek az egyház felnőtt tagjai közé való ilyen megérkezése nem idegenek közé, hanem testvérek közé való megérkezés. S az ünnepély, amely áldozócsütörtökön várja őket, a szívek húsába vésődik be — örökre. Ez az igazán vigasztaló és boldogító gondolat: mtsomberek végezzük munkánkat Isten erejével és magunk is áldottai leszünk a megerősítésnek. így készítjük a diadalmas közí^ ’ ^vonulást Isten országába. Ez mindnyájunk örök konfirmációja. V. L.
