Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-01-05 / 1. szám
6 oldal EVANGÉLIKUS ÉLET l szám jelentkezik; ezzel szemben áll a Jungreformato- rische Bewegung. Az előbbi a Führertum, a vezérség elvét be akarja és be is viszi a>z egyházba, tehát az individualizmus és evangéliumi liberalizmus reformációi elvein nemcsak rést üt, de azokon átgázolni igyekszik; az utóbbi az • egyháznak confessionális alapjára visszatérést s azon megállást írta zászlójára; e mozgalom ma az «Evangélium és Egyház« csoportjában él, hozzá. csatlakozik a Pfarrer-Notbund fLelké- szck-Kényszcrszövetsége), mely irányok egyértelműen a minden á.llampolitikai befolyástól mentes, igazi egyházi élet megteremtésé céljából léptek porondra. Tehát nincs meg a belső egység, az uni- tas sanctorum; de nincs meg a belső békesség sem. Szomorú, hogy a politikai élet hullámverése áttörte az egyház sáncait. E megosztottság a 43 millió hívőt számláló közösség kifelé ható erejét — félő — csökkenteni fogja. Mi magyarok, kik annyira ellentétes híreket kapunk a németországi viszonyokról, hálásak vagyunk minden hű közlésért, mely a német ev. egyházi viszonyokról szól. E munka pedig a helyszínen gyűjtött adatokon épült fel, amennyiben szerzője ez év nyarát Berlinben töltötte, ahol a szükséges anyagot megszerezte. Minket, magyar evangélikusokat leginkább a könyv 3. fejezete érdekel; az »Ujpogány mozgalmak«. Ezek ugyan kívül állanak az egyházon, de hatással vannak reá, mert — sajnos — fogyasztják a hívek számát. Több ilyen újpo- gány közösség van, mely, mint mérges virág, kivirult a német szellemélet talaján. Megérthető. Ez a hatalmas kultúrnemzet nagyot csalódott és nagy szégyent szenvedett; tehát a néplélek nem tud megnyugodni, s nem tud helyzetébe belenyugodni; bizalmatlanná, vált a régivel szemben, tehát újat keres. A sok ilyen újpo- gánysági mozgalom közös nevezője a keresztyénség elleni frontvonás,. Reventlow gróf és Ludendorff tábornok neve nálunk is ismeretes e mozgalom kapcsán. Nacionalizmus és mythosz-kultiválás a kihangsúlyozott programúi juk. Az ú. n. »német-hit« a gyűjtő fogalom, melybe valamennyi bevonható. Természetes, hogy ez túlzás, kilengés. »A vér mythosza«, a »negatív keresztyénség«, »Erlösung von Jesu C. hristi« azok a frazeológiai töredékek, melyekről sokat olvashat el egy-egy szakképzett teológus. Túlnagy jelentőséget nem szabad ezeknek tulajdonítanunk, de ismernünk — jó. A mai Németországban, mely a germán, az árja-faj tisztavérüségének biztosítását vette fel politikai programmjába, a keresztyénség vonzó ereje megfogyatkozni látszik, mert mi tagadás — Jézus nem volt árja-fajú. Hatalmas tiltakozás e programmal szemben Pál apostol ama gyönyörű és egységesítő mondata, mely szerint »nincs sem zsidó, sem görög, sem ur, sem szolga, sem férfi, sem nő, m|ert mi egy vagyunk Krisztusban«. Támadott helyzetében az evangélium egyházának prédikátorai bizonnyal rá fognak mutatni az evangélium univerzális természetére és missziójának az egész emberiséget átölelő egyetemességére. Jézus nem egy faj és nem egy pusztuló dekadens kultúra terméke, hanem eredeti és örök varázsé személyiség, kinek ma és holnap ugyanaz lesz a hatása minden lélekre, ki a változó és elmúló jelenségeken, a látszat világán túl az örökkévalóhoz kapcsolódik. Igen érdekes a modern pogányság támadásainak kereszttüzében álló evangélium helyzete. A győzelem nem kétes egy pillanatra sem. A tanulmány legjellegzetesebb sorai a következők : »Ma a német protestantizmus rendkívül fontos küldetést nyert éppen az által, hogy az új Németországban áll, mely olyan problémákat vetett fel, amelyek az egész világban az érdeklődés központjában állanak. A Német Evangélikus Egyház — a történelem nézőpontjából tekintve — ma az egyházi életben felmerült kérdésekkel megelőzte fejlődésében a külföld egyházait. A Német Evangélikus Egyház ma már nem él a polgári biztonság korában, hanem egészen új korszakba sodorta a történelem. A Német Evangélikus Egyház, mely néhány év előtt a németséggel együtt a kommunizmus szélén állt és a nemzeti szocialista forradalom nélkül az istentelen mozgalmak prédájává lett volna, teljesen átéli a nép szellemi átalakulását. A nemzeti szocializmus ökumenikus jelentőségét Krummacher abban látja, hogy ez a mozgalom legyőzte a bolsevizmust, melynek győzelme Németországban a nyugati keresztyénség szempontjából beláthatatlan következményekkel járt volna, mert általa a Rajnáig terjedtek volna Ázsia határai. Ez a nemzeti szocializmus a német egyházak megmrentője. Az általa teremtett új birodalom problémái, melyek ma a Német Evangélikus Egyházat foglalkoztatják, az egész keresztyénség problémái. A Német Evangélikus Egyház azzal hogy ezekkel a problémákkal felveszi a küzdelmet, megharcolja a többi keresztyén egyház harcát is, melyeket ezek a kérdések még nem érintenek.« (1 1 5. 1.) A munka további fejtegetései és adatközlései az evangélikus egyház belső harcairól szólanak. Nevek és tények, állásfoglalások és határozatok sorozatán keresztül mutatja, mintha kohó-ajtót tárna, azt a belső konvulziót, mely e mindenekfelett teológus nép lelkében végbemegy. A forrás, az erjedés után hisszük — jön a lehiggadás és megtisztulás.. Jönni fog a felismerés: a hit, az evangélium csak ideig-óráig veszíthet a politikával való érintkezése folytán; örök lényegéhez visszatérve magára talál és lesz — Isten hatalma. A fiatal szerző abszolvált jogásza a miskolci jogakadémiának, igen sok adatot hordott össze s azokat okosan csoportosítva, az anyagkészleten uralkodva, tudományos előadásában rendszert követve, mindvégig figyelmet . lekötő
