Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-04-05 / 14. szám
106 oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 14. szám A lelkészi becsületszék. A békéscsabai lelkészkonferencián Kemény Lajos esperes által felvetett lelkészi becsületszók ügyében azóta sem hallottunk semmi fejlődésről vagy előhaladásról. Most a ME LE. elnöksége által 9-936. sz. alatt kiadott körlevélből tudjuk meg, hogy a békéscsabai konferencia által a zsinat elé terjesztett javaslatot sem a tötr- vénykezési, sem pedig az alkotmány és közigazgatási bizottság nem tartotta az alkotmány kereteibe beilleszthetőnek s így azzal nem foglalkozik. A körlevél errevaló utasítással felhívja a lelkészeket, hogy tanulmányozzák a kérdést és dolgozzanak ki javaslatot, miként volna a lelkészi becsületszék a MELE. keretein belül hatékonyan megoldható. Világi egyén létemre veszek magamnak bátorságot ismételve hozzászólni ehhez a kérdéshez. Mindenekelőtt kénytelen vagyok itt újból megállapítani a lapunk 1935. évi 12. számában hozott közleményben már előadott azt a tényt, hogy az E. A.-ban lefektetett szankciók nélkül a kérdés meg nem oldható s a MELE saját kebelében az E. A. támogatása nélkül eredményt nem érhet el. Úgy vélem, nem kell különösebben bizonyítanom, hogy a lelkészi etikába ütköző cselekményeket nem azok fogják elkövetni, akik eddig is a MELE buzgó tagjai voltak s akik a főpásztori intelmeket betartották, hanem igenis azok, kik mindezekkel mit sem törődve, élték a maguk elgondolása szerinti életüket s csupán arra vigyáztak, hogy ne kövessenek el oly tényt, mely az E. A. 324. §- ába ütközik. Azontúl?... kinek mi köze hozzá. Ezekkel szemben kell és szükséges a szankció! íme az elgondolásom, mely szerint a kérdés beilleszthető minden különösebb erőltetés nélkül az E. A. kereteibe. ú.'Akár az E. A. első fejezetének végén, akár pedig az E. A. 64. vagy 65. §-a után egy új szakasz állítandó be, mely kimondja, hogy a lelkészi kar erkölcsi érdekeinek megvédésére egy különálló szerv — mondjuk MELE. — állíttatik fel, melynnek minden megválasztott rendes lelkész, vallástanár és hitoktató a megválasztás tényével kötelező tagja. Vagyis ugyanaz történnék, amit a törvényhozás az ügyvédekre, orvosokra és mérnökökre nézve megalkotott a kamarák felállítása révén. Kimondandó az is, hogy a MELE szervezetét és ügy* rendjét egyetemes szabályrendelet állapítja meg. 2. Ennek a megalkotandó szabályrendeletnek főbb elvei és rendelkezései a következők lennének a lelkészi becsületszékre vonatkozóan. Minden kerületben különálló lelkészegyesület működnék, mely tartozik közgyűlésében egy 8 tagból álló becsületszéket választani. A lelkészi becsületszék elnöke a kerület püspöke. A lelkészi becsületszék négyes tanácsban, (a püspök és három tag) határoz. Azt, hogy szükség van-e a lelkészi becsületszék határozatára, illetve, hogy valamely lelkész viselkedése, magatartása, ténykedése okot szolgáltat-e a lelkészi becsületszék közbelépésére, kizárólag a püspök határozza meg főpásztori jogköre alapján. Ennek megfelelően a lelkészi becsületszéket is ő hívja össze. A lelkészt becsüleltszék a beérkező panasz vagy feljelentés alapján — hármas tanácsban (püspök és két tag) — elsősorban atekintetben határoz, hogy a rendelkezésre álló adatok, esetleg az espererstől beszerzett jelentések mellett szükséges-e a kérdés valamely irányban való kivizsgálása. Ha ez szükséges, elsősorban azt rendeli el. Ha az adatok rendelkezésre állanak a fentiek szerint, a lelkészi becsületszék négyes tanácsban maga elé idézi az illető lelkészt és elébetárva az adatokat,- felhívja nyilatkozata megtételére, védelme előadására. Ennek meghallgatása, esetleg a szükségesnek mutatkozó további bizonyíték- beszerzés után a becsületszók zárt ülésben határoz. A határozat azt állapítja meg, hogy a lelkész a megállapított ténykedés, vagy viselkedés után maradhat-e továbbra is lelkész vagy sem, vagy pedig, hogy bár ténykedése, viselkedése nem egyeztethető össze a lelkészi etikával, mégis teljes kizárási ok nem forogyán fenn, kisebb büntetés alkalmazandó. Ha a kizárás szüksége nem forog fenn, úgy az adott tényállás alapján az E. A. rendelkezéseinek megfelelően vagy a püspök, illetve esperes teszi meg a szükséges megrovó lépéseket, vagy pedig megfelelő tényállás alapján az ügy áttétetik az egyházi törvényszékhez, további eljárás végett. Ha a lelkészi becsületszék azt állapítja meg, hogy a lelkész oly mértekben sértette meg a lelkészi etikát, hogy emiatt a lelkészi talár további viselésére nem alkalmas, nem méltó, ez esetben a MELÉ-ből való kizárás mondandó ki. Itt jtutottunk el azután ahhoz, hogy be kell kapcsolódnia az E. A.-nak a dologba!, mert megfelelő szankció nélkül ennek a megállapításnak, illetve a kizárásnak nem tudunk érvényt szerezni. Az a lelkész, ki oly dolgokat képes elkövetni, melyek a kizárást eredményezhetik, megfelelő kényszerítő eszköz nélkül önmagától fog lemondani, helyéről eltávozni. A 'szankció a következő: az a lelkész, kire a lelkészi becsületszék kimondja a MELÉ-ből való kizárást, mert a lelkészi talár viselésére méltatlannak bizonyult, többé nem működhetik. Ilyen határozat hozatala esetében a lelkészi becsületszék elnöke a határozatot átteszi a kerületi törvényszékhez, mely ennek alapján köteles a lelkész kényszernyugdíjazását kimondani. Ehhez természetesen szükséges a törvénykezési rész oly irányú kiegészítése, hogy a kerületi törvényszék a lelkészi becsületszék ez irányú megkeresése alapján ülésezni s a határozatra hivatkozással — a tényt megállapítva a kényszemyugdíjazást kimondani köteles.
