Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

Tájékozásul

személyeskedése netán benyomást tett, a történteket az ő valódi indokaik és jelentésük szerint megvilágitsa. E kellemetlen munka a jelen sorok Írójára bízatott,

1) aki egyrészt a megtámadott történeti igazság iránti mélyebb érzékétől, másrészt a presbyterium parancsszerü határozatától indíttatva, kénytelen volt a tárgy útálatos volta iránti ellenszenvét legyőzni, s a művelt közönség előtt a kérdés mivoltát a maga valódiságában megírni. Ezen feladat teljesítésében ezennel akként járok el, liogy nyílt sisakkal lépve föl, igyekszem a szenvedélytelen szigor hangját és a történészi tárgylagosság jellegét megtartani. Nem fogom utánozni a névtelen, de hangjáról jól ismert emiékiró modorát. Nem szorultam öngyártotta névtelen levelekre.

2) Nem fogom szellőztetni a szerepelt egyének magán életét; sőt még a rágalmakkal kihivó Kollár J. korábbi más cimü és sokaktól roszalt dolgait

3) sem tartom szükségesnek csak annyiban említeni, amennyiben az általa irt „Emlékirat" hitelességének kiderítéséhez okvetlenül megkívántatik. Hivatkozni fogok mindenütt hiteles okmányokra és nyilvános tekintélyekre. A szives olvasót arra kell kérnem, ne ütközzék l) L. az 1873. november 17-iki presb. gyűlés jegyzőkönyv. 18. p. x) Az emlékiratban közlött 8 állítólag Baltazár Lajoshoz szóló névtelen levél szövegezésében, valamint a többiekben is, első tekintetre felismerhető a közlők körét jellemző gyártás. Szerintök „finis sínctificat

medial" Ezekről egy külön „Krónika" szólhatna „a hivő nép Bzámára." — Az érdekes okmányok készen állanak, ugy amint azokat K. J. állította ki magának hivataloB müködéea alatt.