Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

41 ból, s a hozzátódult hivekuek, hallomás szerint, kijelentette, hogy többé pap lenni nem akar. Ezért Kollár, hogy népét összetarthassa, a vokátor kettévágását s pénzzé változtatását kezdte sürgetni. 1500 irtot szánt az uj papnak. De ezt is a népgyűlés által akarta csak megszavaztatni. Ezen tervet a presbytergyülesen Kollár egyik sógora akként kivánta értelmezni, hogy a kettévágott vokátor fele legyen az újonnan választandó lelkészé, másik fele pedig a tényleges magyar lelkészé, a ki különben is szokott néha tótul prédikálni. Itt azonban tudnia kell a szives olvasónak, hogy ez a magyar pap, a kinek fizetését szívesen emeljük mi is, véletlenül az indítványozónak sógora — de a ki e törvénysértő nepotistikus üzelmektől, mint becsületes ember elfordult. így állván a dolgok — melyekről az Emlékirat mélyen és a maga szempontjából bölcsen hallgat — a presbyterium hasonlithatlan nagy többsége, a szarvasi egyház nagyságát, méltóságát és az autonom törvényességet tekiutve kimondotta, hogy a vokátort csonkítani avagy éppen felezni nera akarja.

1) A jegyzőkönyv szavai ezek: „A presb. a vocator kettészakitására vonatkozó initványt minden oldalról lelkiismeretesen megfontolván, összemérte ezzel a fenálló egyházi törvényeket, a cocator természetét s atyáink akaratát. A törvényeknek ') Knnek ellenkezőjét a „népjogra és népakaratra" való hivatkozással vitatta a törvénytudó inspektor, a ki különben egy szegény szarvasi néptanítónak háladatosfia; s ugyancsak ilyen tanítónak, az áldott emlékű Kristóffy Györgynek unokája! S uiiért tette ezt? Azért, mert a tudatlan tömeg megtapsolta! 0 nemcsak a fejedelmeknek vannak élelmes szolgái. hízelgői, hanoin a nép gyengéinek is!