Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

35 Visszatérve az emlitett igen nevezetes gyűléshez, a teljesség szempontjából meg kell említenünk azt is, hogy K. ur fájlalva a leszavaztatást azon ürügy alatt, mintha ezt a szót hallotta volna Bburics"-(lázitó) felugrott s az őt megtapsolt párthívekkel együtt kivonult a teremből. A gyűlés azonban nem zavartatta magát; hanem sajnálatát jelentvén ki a szenvedélyeskedés felett, l'lavecz György másodszolgabiró urat ülteté a világi elnöki székbe, s a napi renden levő tárgyra, t. i. a papválasztás előkészítésére tért át. Erre nézve tudnunk kell, — mit K. ur is öntapasztalásból igen jól tudott — hogy a szarvasi ev. egyházban régóta fenálló gyakorlat szerint, papot, felügyelőt és tanítót kizárólag a presbyterium kandidál, (a papot mindig esperesi hozzájárulással,) — a közgyűlés választ, még pedig csakis a presbyterium által jelelt egyénekből. E gyakorlat alapján a presbyterium, kimondván azt „hogy csak országos hirű, kitűnő és több évi lelkészkedés utján szerzett tapasztalattal biró egyént" kiván papjául, a jelelést mindenben azon módon készítette elő, amint azt néh;:i Placskó és Haviár és a jelenlegi Sárkány János választásakor cselekedte. Nevezetesen kiküldött egy tekiutélyes választmányt, (melyben a Kollárhoz szító presbyterek közöl is három legtekintélyesebb, u. m: Tury J. Arnoczky A. és Tomka A. is résztvett) mely a neveket összeállítván a legközelebbi presb. gyűlésnek előterjesztő. Ez azokat elfogadván küldöttség által az esperes úrhoz menesztetne esküdti koromból mind ismerem. Azok az egyházra nem szoktak fizetni csak ha excquálják őket. Ha azoktól függne u mi egyházunk, akkor Jancsovics ur régen megszökött volna óhen, mert azok ugyan nem tartanák fel. stb. 3*