Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

Mi a szarvasi harc lényege?

10 régi barátai, távolról sem hitték róla, hogy képes legyen elárulni ama legfőbb nemzeti és emberiségi érdekeket, melyek minden nagy tömegnél attól vannak leginkább feltételezve, ho?y az a tömeg a műveltebb és öntudatosabb osztály humánus eszméinek befolyásától legyen áthatva, mérsékelve és irányozva. De a megkezdett harc folyama keserűen kijózanította őket. Látták, hogy nincs egyéb választás, mint a város összes szellemi és anyagi érdekeit e szenvedélyes csoportnak vetni áldozatul, vagy ellene nyilt fővel tiltakozni. Mert ha a merény, melyet az intelligentia ellen próbáltak, sikerült volna, akkor természetesen harc nincs, hanem van oly béke, melyet egyrészről a kizsákmányoló egoismus és nepotismus, másrészről a kizsákmányolt bárgyúság alapított volna meg a közügyek rovására. Azonban Szarvason a gonosz játék ennyire nem sikerült. Mert a polgárság szine java, az iparos és földmivelő osztály erkölcsileg, értelmileg és vagyonilag erős, számra nézve is hatalmas zöme csakhamar észrevette a közeledő vészt. Tudta, hogy saját és városa érdekeit veszély fenyegeti a sógorság által felbujtott legalsóbb nép részéről, s annál szorosabban és tevékenyebben sorakozott az értelmiség mellé. Ezért lehet és van Szarvason, fegyverlerakás helyett folytonos ellentét és harc. E harc pedig kiindulva a legtriviálisabb személyeskedésből, a magán társadalmi térről eleinte csak a községi, majd az egyházi térre vettetett át, min'lakettőn lelketlenül kockáztatva a legkényesebb közügyeket. Hogy elbeszélésünk világos legyen, szigorúan kell