Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.
IV.
5° hoztak fel arra, hogy a lelkészek megtagadják az egyházi szolgálatot, ha előre nem kapják a stólát; súlyosbító körülményül hozatott fel különösen az, hogy a halottak eltemetése körűi hatalmaskodnak. Végre is abban történt a megállapodás, hogy a lelkészek kötelességeik hű teljesítésére, utasíttatnak; a halottak eltemetését harmad napon túl nem kell elhalasztani, és a babonaságra hajlandó népet igyekezzenek felvilágosítani és rossz szokásaiktól eltéríteni. Mivel — úgymond — az is nyilván vagyon, hogy midőn némelyek, kiváltképpen a községből, absolution! jönnek, ilyenképen könyörögnek: Prosym pro Pana Boha, pro Matku Bozy: megintettek a tanítók, hogy a községet efféle könyörgéstől elszoktassák. A hol két nemzetiséghez tartozó hivek laknak együtt, a lelkészek vigyázzanak, hogy panaszra ok ne szolgáltassák. Könyörgéskor mindenki letérdepeljen, kivéve, a kit vagy vénsége vagy betegsége akadályoz benne. Ezen általános intések után hosszas vita fejlődött ki «a collegiumok avagy seminariumok emelése iránt». Itt ismét papok és tanárok nevelése hozatott szőnyegre, mint oly tárgy, melynek szerencsés megoldásától függ az egész ev. egyház jövője. Mindenek előtt az eperjesi collegiumot kívánták a kor színvonalára emelni egész odáig, hogy ott a theologia is taníttathassák. Természetes, hogy ez nagyobb költségek nélkül nem volt valósítható. Ennél fogva a világi urak elegendő pénz előteremtésén fáradoztak. Javasolták «hogy jó volna, ha minden jobbágyős úr minden jobbágyától a végre egy-egy tallért tenne le, kiváltképpen az eperjesi kollégium szükségére. Erre tisztelendő Schwartz azt mondá, hogy Istenben elnyugodott tiszt. Ladiverustól Sveciában értette volna, hogy ott bizonyos akadémiában az eperjesi collegium szükségére összeszedett pénz lappangana, úgy mint negyvenezer forint, melynek kinyomozására követeket kellene rendelni avagy választani.» A zsinat tagjai nagy figyelemmel hallgatták Schwartznak előadását, és mert valószínűnek találták az említett összeg létezését, azonnal elhatározták, hogy annak kikutatása czéljából négy tagból álló küldöttség menjen Svédországba. E küldöttség tagjaiul Krmann Dániel, Szirmay Péter, Ujfalussy Mátyás és Melczer Mihály neveztetnek meg a zsinati naplóban. Még csak egy nagyfontosságú tárgy lett e napon elhatározva, jelesül az, hogy három nyelven agenda adassék ki, melynek ORSZÁGOS* % evangélikus *ÖNyvTA,K
