Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.

III.

28

séger, mint ő. Megjegyzéseinek találó volta elárulta benne a jogtudóst és a híres «Quadripartitum» szerzőjét, a ki az országgyűléseken is kiváló szerepre volt hivatva. Zsinati társa volt Rayman Ádám, a trencsén vármegyei evang. rendek küldötte; és Demián István, a ki ugyanott szerzett magának tisztelt nevet, mint hű evangélikus férfiú. Mellette látjuk Bulyovs^ky Dánielt, a confoede- rált magyar statusok assessorát, a ki Nógrádvármegyében kezdte meg hivatalos pályáját, és mint buzgó és áldozatkész férfiú nyerte meg hitrokonainak szeretetét. Ott látjuk Szerdahelyi Jánost Nyi- trából, a ki családi összeköttetéseinél és hazafias érdemeinél fogva nagy tekintélynek örvendett. Atyja híres katona, ő jeles szervező tehetség volt. Vallási buzgóságban versenyzett nejével, Zay Zsuzsannával, a ki híven megosztá vele sorsát a forradalom veszélyei között:

Bajos volna meghatározni, hogy melyik vármegyének és mely városnak küldöttei tettek többet a hazának és az ev. egyháznak buzgó szolgálataikkal. Annyi bizonyos, hogy Pozsony vármegye, valamint Szt.-György, Bazin, Modor és Nagyszombat városok evangélikus népe époly tisztelettel ragaszkodott Petenáda Györgyhöz, mint a zólyomiak Csemniczky Péterhez, a gömöriek C^ékus Miklóshoz és Lányi Pálhoz, a szepesiek Horváth Boldizsárhoz és Töke Zsigmondhoz. És a Kubinyi Mihályt és Imrét valamint Laszkáry Jánost kiküldött hontiak époly büszkék voltak zsinati küldőikre, mint az árvamegyeiek Zmeskál Jóbra és Reviczky Simonra, vagy a szepesi és egyéb szab. kir. városok az ő követeikre.

Ezek mellett nem szabad megfeledkeznünk azon egyházi férfiakról, a kik papi hivataluknál fogva, és társaik bizalmából foglaltak helyet a zsinaton. Ezeknek egynémelyike büszkén mondhatá magáról, hogy nagy dolgokat tapasztalt, és — hogy módja volt a szenvedésekben is tanúbizonyságot tenni Megváltójáról.

A jelen volt püspökök úgy tűntek fel, mint az ótestamen- tom prófétái, a kik népükkel együtt szenvedtek, együtt imádkoztak és együtt reméltek. Legidősebb és legtapasztaltabb volt közöttük Zahler Jakab, bártfai német lelkész és Sáros, Szepes, Zemplén és Abaujvármegyék ev. egyházainak tiszteletre méltó püspöke.

Erről azt mondja egy életirója, hogy egyike azon férfiaknak, a kikről jobb hallgatni, mint keveset Írni. Én ennek daczára csak nehány vonásban kívánom alakját a szives olvasó szemei elé vará-