Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.

VII.

125

tanítja és hiszi, a mit Szent István első magyar király, ezen valódi apostol, az ő törvénykönyvének első és második fejezetében Imre fiának a keresztén hit és örök üdvösség alapjául mintegy végrendeletképpen ajánl. «Nevezetesen az ország ezen szent és kiváló apostolával — mondá — és szent Athanasiussal együtt valljuk, hogy a katholikus és apostoli hit jó cselekedetek nélkül holt hit; erősen hiszünk az istenben, mindenható atyában, a világ teremtőjében ; és az ő fiában, a Jézus Krisztusban, a ki angyali jelentés folytán szűz Máriától született, s az egész világ üdvéért a keresztfán halt meg; a szent lélekben, ki a próféták, apostolok és evan- gyélisták által szólott; az egy tökéletes és elválaszthatlan istenségben. Ezt a szent háromságot tiszteljük mi, azt se nem bővítjük, se nem kevesbítjük, következésképen azon első szent király szavai szerint a szentegyháznak fiai és nem az eretnekségnek szolgái vagyunk

Ugyanezen hitvallás szerint hiszszük azt is, a mit azon szent király a második fejezetben a szentirás alapján az egyházról jelölt meg hiendő gyanánt; elismerjük és valljuk, hogy az egyháznak feje a Krisztus, a ki azt alapította. Ugyanazon fejezet szerint hiszszük, hogy az Ur azt mondá Péternek: Te vagy Péter, s ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat; hogy őt nevezte kősziklának, de nem mondotta, hogy fából vagy kőből való egyházat épít felette. Semmit sem ér ellenfeleinknek azon ellenvetése, hogy e szent királynak némely czikkeit meg nem tartjuk, mert hiszen ők sem tartják meg mind, és sokan vannak, a kik a közönyös dolgokat nem tartják az üdvösség alapjául. Mindezekből, felséges császár, kitűnik, hogy mi egy körömnyit sem tértünk el az ágostai hitvallástól, sem a szent király azon két fejezetétől, melyek teljesen egyezők az ágostai és helvét hitvallással; és hogy ennélfogva nem tértünk el a vallás szabadságáról szóló törvényektől és kir. diplomáktól, s következésképpen nincs szükségünk katholikus visitátorok látogatására, a kik vallásunk és magunk ellen gyűlölettel viseltetnek, kik az efféle visitátiók szükségét a törvényben is kifejeztetni sürgetik...» Reméli, hogy ő felsége ezt nem fogja megengedni.1

1 Anno 1712. Posonii, stante Diaeta, die 3. Junii, in Negotio Religionis exhibendo Supplices Libellos, cum Perillustribus ac Generosis Diminis Georgia Xikhäiy, Abaujváriensi Vice-Comite etc. Paulus Okolicsányi Comitatus Thuro- ciensis Ablegatus, ipse Sextus, nonnihil prolixius prout rés exposcebat, Suam Majestatem Sacratissimam eodem hoc modo et Sensu atque his fere ipsis sequentibus verbis exorabat. Dobnernél.