Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.
VI.
84 jára, noha még Vay uram is assistált neki. Nem jó, még consis- toriumban penigh, magunknak dubiumban hoznunk jussunkat, elterjed a szó, kit elméjekben inkább kiverni, s pedetentim felejteni kellene. Hz csak én opinióm. Lássák azonban, én nem gátolom. Sréter, Hellenbach uram is így beszél erről mint én.1 Hogy miben történt a megállapodás, azt adatok hiányában meg nem mondhatjuk. Annyi bizonyos, hogy a pietismus miatti ingerültség nagy mértékben foglalkoztatta világi urainkat. Szirmay Miklós, amint láttuk, arra hívta fel Radvánszky János figyelmét, hogv Zólvomban több ifjú nyert alkalmazást, a kik azon hirben állanak, hogv pietisták. Ezek közt említi a később hiressé vált Bél Mátvást is. Jánoky e tekintetben szelidebben gondolkodott. A pietismus — úgy mond — ha kin talált maradni is, azért már semmit ne változtassunk, se hozzá ne tegyünk, esset enim falsificatio literarum. Úgyis (ha) valami religiónkkal nem egyez, ellene állunk: nec est de necesse, mert nem oly bő; titkos is az olvan Pietismus; más ha papjaink között eláradott volna, s a miatt condemnáltatott volna a conciliumon: másként is tehetünk róla. Az a pietismus csak privata opinio, non doctrina; mint sokaknak van egyben-másban más-más vélekedése, de azzal in fundamentalibus szakadást nem teszen: ki foghatja meg elméjét mindenkinek s álomforma vélekedését?2 Tagadni nem lehet, a zsinatnak e részben oly hatása volt, hogy már a következő évben egyetlen egy magyarországi tanuló sem volt a hallei egyetemen. A mi már az isteni tisztelet rendjére vonatkozó zsinati rendelkezéseket illeti, ezeknek életbeléptetése körül is a világiak fejtettek ki figyelemre méltóbb tevékenységet. Úgy látszik az Agenda elkészítésére egyik püspök sem szívesen vállalkozott. Igaz, hogy az idő sem volt igen alkalmas ilynemű újítás behozatalára; de mégis inkább a régihez való kényelmes ragaszkodás volt a mozdulatlanságnak valódi oka. Erre lehet következtetni Jánoky azon soraiból, melyeket e trágyban Szirmay Miklóshoz írt. «Az Agendákhoz, átlátom, Sárosy uramnak magának sincs kedve, azért apellál a Dunántúl valóiakra. De, úgy látom, oly 1 U. o. 3 Jánoky levele Szirmay Miklóshoz 1707. szept. 19-ről. Eperjesi lev. Ebből azt lehet gyanítani, hogy a pietismusról szóló utolsó pont utólagosan lett odacsatolva a már hivatalosan aláirt kánonokhoz. Zs.
