Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.
Előszó
Ill Egyházunk fejlődésének történelme azt tanúsítja, hogy a mi őseink nemcsak protestálni, de alkotni is tudtak. Fényes példák mutatják, hogy a legkedvezőtlenebb viszonyok között is fel tudták tartani egyházukban a rendet és a fegyelmet, és hogy az üldözések legválságosabb korában is bámulatos hitbuzgalommal zsinatokon keresték és találtak meg az összetartozás szellemének biztosítékait. Csak az egyházi történelem ismeretének hiányosságából keletkezhetett azon bal vélemény, mintha apáink ritkán tartottak volna zsinatokat, és mintha azokon rendesen viszály tört volna ki közöttük. Éppen ellenkezőleg áll a dolog! Igen sok zsinatunk volt; és azokon túlnyomóan a krisztusi szellem uralkodott Én ezúttal egy oly zsinat történetét akarom röviden előadni, melyet elődeink viharos forradalmi időben tartottak meg; melynek czélja, szelleme gyanusíttatott, melynek határozatai országgyűlési törvényczikkel eltömítettek, és mely talán éppen ezért kevésbbé tanulmányoz- tatott, mint a hogy megérdemelte volna. Ez az 1707-ben tartott rózsahegyi zsinat. Az az érdekes viszony, melyben akkor egyházunk a protestáns külfölddel állott, az az erős küzdelem és éles ellentét, melyben a hazai protestáns és katholikus rendek egymással állottak; azok az élénk és tanulságos jelenetek, melyek a tárgyalások folyama alatt oly gyakran előfordultak, erősen megragadták lelkemet, s nem állhattam meg, hogy e zsinat történetét a nagy közönséggel ne közöljem éppen most, mikor egy új ev. zsinat összehívásának küszöbén állunk! Azon reménynyel kecsegtetem magamat, hogy a történetkedvelő közönség, és különösen hitrokonaim, szívesen veendik szerény dolgozatomat, mely egészen hiteles és sok részben teljesen ismeretlen adatok alapján készült. Az adatgyűjtés nehéz munkájában a fővárosi nagy levéltárak őrein kivúl hálára kötelező előzékeny-
