Zsilinszky Mihály: Még egyszer a kath. autonómiáról és a papi vagyonról. Budapest 1912.

küldte Túrócba, aki a hamisított okmányokat jegyzékbe foglalta és urához felterjesztette. János papot ezért halálra ítélték. Hasonló eset történt I. Ulászló és V. László korában Zömlényi Gáborral, akit az országos rendek 1448-ban szintén halálra ítéltek. Húsz évvel későbh 1467-ben az az egri káptalant hamis oklevelek készítéséért hivatalos pecsétjének elvételével büntették. Hunyadi Mátyás korában is történtek hasonló esetek; végre is az ország rendéi 1498-ban törvényileg intézkedtek, hogy mindazon papoknak, kik hiteles helyeken okmányhamisításokat követtek el, arcuk izzó pecsétvassal megsüttessék és azonfelül az illetők jószágaikat is elveszítsék. Nem folytatjuk tovább a birtokszerzés körül elkövetett bűnös cselekmények felsorolását. Az elfogulatlan olvasóra bízzuk annak megítélését, olyan szentnek és sérthetetlennek lehet-e tekinteni azt a papi vagyont, melynek jogi természetét oly hévvel magyarázza némely papi toll forgató ember. Pedig ez ellen még sok súlyos vétséget lehetne felhozni azon korból, mikor a XVI-ik század elején divatba jöttek azok a szégyenletes «Supplikaciok», melyek ezrével mentek a római pápához a magyar birtokok adományozásáért.

1 Vájjon hol volt ekkor a magyar királyok főkegyúri joga'? Kié volt akkor és a török uralom alatt az egyházi birtok tulajdonjoga? Minő célra használta fel az a papság, mely a reformációt tűzzelvassal pusztította, amellett teljesen megfeledkezni látszott a Krisztusról és annak szereteltanáról? Bizony-bizony az akkori főpapságnak szemei előtt nem az Isten dicsőségének szolgálata és nem az egyház érdeke, hanem az élvezet és világi hatalom elnyerése lebegett szemei előtt s ezzel akarata ellenére előmozdította a reformációt. Olvassák el csak Dudekék, mit ír a reformáció kez1 Lásd Tóth Szabó Pálnak közleményeit a «Szazadok» 1902. és 1903. évi folyamában olvasható közleményeit.